Feladó: valaki
Címzett: valaki
Tárgy: valamiről
Dátum: valamikor
Szervusz Tibor!
Nem tudom, hogy zavarhatlak-e ilyen kérdéssel, és azt sem tudom, hogy éppen te tudod-e a választ.
Na mindegy; a lényeg, hogy használt autót akarok venni max. 1,3 millióért.
A szempontjaim: legyen kényelmes és jól felszerelt, menjen elfogadhatóan, ne fogyasszon nagyon sokat és nézzen ki jól kívül és belül is.
Néhány nap keresgélés után beláttam, hogy ezek így együtt eléggé leszűkítik a kört (úgy látom hogy a legszűkebb keresztmetszet a "nézzen ki jól belül").
Két tippem van magamnak: Alfa Romeo 156 és Lancia Lybra. Mindkettőből az 1.9 JTD kombi felé húz a szívem és a célszerűség is.
DE:
- szabad-e 10 éves JTD-t venni?
- szabad-e 10 éves Alfát, illetve Lanciát venni?
- milyen "gyenge pontokat" kell mindenképpen ellenőriztetni vásárlás előtt?
- melyik márka ajánlott inkább?
Köszönettel
Karsai Krisztián
Kedves Krisztián,
most azt kellene írnom, hogy nem szabad. De nem írom. Most az összes francia/német/japán/koreai autó hívő felsikolt, hogy ne engedjem, hogy egy ember tönkretegye magát. Az emberek ugyanis imádják rákényszeríteni a véleményüket másokra. Ha így gondolkodnék, most azt kellene írnom, hogy vegyél egy Toyota Avensist, 1,6-os benzinmotorral. De hová lenne így a világ?
Továbbá, az nem lehet, hogy minden nap hányingerrel ülj be az autódba.
Azonban, vannak bizonyos dolgok, amelyekre fel kell készülnöd. Például, döntened neked kell, én maximum több oldalról világíthatom meg a kérdést.
Ha ezek új autók lennének, és mondjuk 2000-ben kérdezted volna, melyiket vedd, egyértelműen az Alfát mondtam volna. Mert újonnan jobb autó volt. Arról nem is beszélve, hogy egy Alfa 156-nál csak egy autó lehet szebb: a 156 SW. Még ha kisebb is a csomagtartója, mint a Lybra kombié.
De ma 2010-et írunk, is itt bejön egy újabb tényező. Az Alfát alapvetően a sportos, hajtós emberek veszik, a dízelt pedig azok, akik még sokat is futnak vele. Mennyi a sok? Évi 20 ezer kilométernél még nem éri meg. 30 ezer? Talán csak ennyi. Az mára 300 ezer km, még akkor is, ha véletlenül kevesebbet mutat a km-számláló.
Hiába hasonlóak a műszaki alapok, a Lancia Lybrát inkább egy nyugisabb réteg választja, nekik szól. Bár a gyári kommunikáció szerint ugyanaz a futómű is, valójában jóval lágyabb hangolású, és egyszerűbb konstrukció a Lanciáé, mint az Alfáé. Elöl sima MacPherson, szemben a 156-os kettős keresztlengőkarosával, az Alfa ennek köszönheti a sportos kormányzását (és a közel 12 méteres fordulókörét). De hátul is teljesen más konstrukció a Lanciáé. A lágyabb hangolás miatt nehezebben veri szét magát és az utasteret a futómű az Alfák állandó problémája, hogy valami kiverődik a sok lengőkar közül.
A Lanciának talán nem tiporták ki a belét sem annyira, mint a temperamentumosabb alfások. Persze, mindkét tábortól elnézést, biztos vannak kivételek, de az arányok biztos ilyenek.
A Lybra mellett szól, hogy valamivel tágasabb, és a kombi rakodónyílása is egész normál méretű. Viszont lényegesen kisebb a választék a piacon, mint Alfából. Ha ránézel a Népítéletre, az is feltűnhet, hogy a lybrások meglepően elégedettek, míg az Alfáknál arányaiban több a negatív és közepes ítélet. A Lancia viszont, a ritkasága miatt bonyodalmakat tartogathat: ha alkatrész kell, nehezebben kapsz, bontóban is alig találsz, csak az erre specializáltaknál. Nem tudom, hogy hol élsz, de mielőtt döntesz, nézz szét a környéken.
Még mielőtt ezt hinnéd, hadd tisztázzak valamit. A Lybra nem egy jó autó, még a vele egyidősekhez viszonyítva sem túl tágas, bólogat, mint egy hintaló, a rádiója (hiába kap Bose plecsnit) szánalmasan szól. De tényleg olasz jó ízléssel van megcsinálva a belseje, bár az olasz autók utastere drámai sebességgel képes lelakódni, főként, ha Alcantara. Szóval nem a gyári fényképekből kell kiindulni, azok a 10 évvel ezelőtti állapotot tükrözik.
Ha a vásárlásra kerül a sor, érdemes odafigyelni a szokásos dolgokra: törésnyomok, kopogás a futóműből, egyenesen megy-e, satufék esetén bekapcsol-e az ABS, hűt-e a klíma, ég-e valami visszajelző. (Ha nem ég, persze az sem jelent semmit, simán kiforrasztják a műszerből.) Légzsákfedelek épek-e, jók-e az illesztések, hézagok, nincs-e félrekopva a gumi, egyenesen megy-e az autó.
És itt jön a JTD-motor. Ezt mindenképp érdemes megvizsgáltatni egy dízelesnél, pl Bosch műhely, jók-e az injektorok, kompresszió, turbó állapota. Óriási, nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy óriási előny, ha nem túl régen cseréltek benne injektor-sort, mert az 150 ezer kilométeren túl szinte garantáltan tönkremegy minden common-rail dízelben, bármikor, a javítás ára pedig közelít az autó értékéhez. Ja, és ha a kuplung kopott, gondolatban add hozzá a kéttömegű lendkerék árát az alkatrészhez. Ez a helyzet, és nem véletlen, hogy ugyanennyiért átlagban egy 3-as BMW, C-Mercedes vagy egy A4-es Audi 4-6 évvel idősebb. Kábé ez tükrözi a járművek műszaki értékét, fenntartási költségeit és életkilátásait.
Ha a fentiek után maradsz mégis a Lybránál, vedd kérlek fontolóra az 1,8-as benzinmotort, ha esetleg az Alfára csábulsz el, akkor viszont mindenképpen a kétliterest. Ne a kisebbeket, azokkal jóval több a baj.
Úgy tűnik, az autókeresés kezdeti fázisában vagy, és kicsit túlzottan leszűkítetted a kört. Nem feltétlenül az a baj, hogy két olasz autóra. Egyrészt, ha kimész az utcára, láthatod, hogy ezek a kocsik is részt vesznek a forgalomban, tehát nem igaz, hogy állandóan a szerelőnél állnak.
Viszont, ha már leírtad a célszerűség szót, hadd tegyek hozzá valamit. Az ésszerűség jegyében talán jobban járnál egy Fiat Stilo JTD kombival, mert ugyanannyiért: modernebb, nagyjából feleannyit idős, ugyanaz a motorja, van hozzá minden alkatrész. Ez sem tökéletes, meg eláll benne mindkét kesztyűtartó fedele, meg könnyen beázik, és hasonlók, de olyan nagy vész nincs vele, ha a fenti pontokat átvizsgáltatod rajta. Ha viszont úgynevezett prémiumautót akarsz olcsón, csak a beugró lesz kedvező, a többit később törleszted. Ha nincs szerencséd, nagyon sokat.
Üdvözlettel:
Papp Tibor
