Nem akarok többé használtautót venni!

2012.11.09. 15:12

Mit is lehetne hozzáfűzni Dániel kálváriájához? Ismerjük a magyar használtpiacot, nem várhatunk csodát, csak van, akinek kicsit több jut a jóból. Azonban az óratekeréssel foglalkozó cikkünk óta (és ezt Becsületesnepperünk saját tapasztalatából is) tudjuk, hogy bizony nem mindig a kereskedő a hunyó. A hazai autótulajdonost sem kell félteni, ha arról van szó, gond nélkül megtekeri az órát, mindenki szeretne minél több pénzt kapni az autójáért.

Feladó: Dániel

Dátum: 2012. november 7. 18:41

Tárgy: történet/cikk

Címzett: Winkler Róbert

Egy használtautó vásárló panaszai, avagy a szervizkönyv halála

Történt egyszer, hogy kicsiny autómat ellopták az éj leple alatt. (Én ekkor tudtam meg, hogy a Suzuki Swift a legnépszerűbb célpontja a tolvajoknak.)

Mint jó gazda, vártam, hogy a biztosító fizessen a casco-ra, ami lassacskán meg is történt, mindössze azt nem értettem, hogy miért fényképezik le a casco kötésekor a kocsit, ha utána a saját fotójukon látható km állást sem veszik figyelembe (óvatlanul a szervizkönyv a kocsiban maradt)? Mivel fél év telt el a vásárlás és a lopás között, sőt, a szerviz is adott igazolást a közben esedékes olajcsere idején rögzített állásról, reméltem, a kevés futást figyelembe veszik, de inkább maradt a „szervizkönyv hiányában csak az átlagos km szerint fizetünk”.

Amikor közeledett a pillanat, hogy gazdasági helyzetem újra lehetővé tegye a jármű beszerzést (tehát ha fizetett a biztosító), nézelődni kezdtem. Történeteim az ezt követő autóvásárlási kalandjaimat ölelik fel.

Első történet – az illékony sedan

Szinte elsőként szúrtam ki ezt az SX4 sedant, mivel volt már korábban is ilyenünk, most sem bántuk volna, ha újra ilyen lesz, de drágának tűntek a piacon levők. Ekkor szúrtam ki ŐT, aki egy bank telepén porosodott, láthatóan már hónapok óta, és az ára is folyamatosan csökkent. Szívesen megvettem volna, ha megjön a pénz, de mivel váratott magára, csak nézegettem, felhívtam az autó szervizét (szerencsére a kocsin jól látható módon jelezték, honnan való). Itt megtudtam, hogy a kocsinak gondos gazdája volt, aki a legutóbbi szerviz után néhány ezer km-rel volt kénytelen a banknak visszaadni.

Azon a napon, amikor a biztosító végre fizetett, azonnal hívtam a bankot, hátha megvan még, de megtudtam, hogy sajnos a kocsit megvették.

Szomorúan lélekben elváltam a kocsitól, ám egy hét után a kocsi újra a neten volt, mintegy 50% felárral persze. Ez sok volt nekem, megállapítottam, hogy megint valaki jót keres rajta.

Újabb néhány nap telt el, és a bank városából újabb ilyen típusú és színű autó tűnt fel a kínálatban (hozzáteszem, hogy ez a felszereltség ritka, kb. 4-8 között található belőle a hahu-n). Mivel a km kevesebb volt, az ár pedig még épp megfelelő, fel is hívtam az egyelőre kép nélkül hirdető eladót.

Megtudtam tőle, hogy a kocsi ugyan nem az övé, hanem egy barátjának kell sürgősen megválnia tőle, de ő nem kereskedő, viszont sokat ismer a környéken, tehát akár beszámításban is segíthet. (Még nem említettem, hogy egy barátomtól kaptam kölcsön egy nagyon öreg járművet, azzal, hogy ha sikerül kocsit vennem, ezt akár el is adhatom, némi pénzt neki is juttatva a bevételből, így a beszámítás jó hír volt.)

Megbeszéltük, hogy másnap meg is látogatjuk egy szakértő barátommal (jómagam teljesen amatőr lévén autókban, bár ez talán már eddig is kiderült). Időközben emailen meg is kaptam a friss képeket a kocsiról, és láss csodát: a felmatricázott autó volt az, már a matricák nélkül (a rendszámot annak idején felírtam a szervizzel való egyeztetéshez).

Dühösen telefont ragadtam, és kérdőre vontam, hogy mitől lett a 139ezer km-ből 120, és egyáltalán, miért beszélt össze-vissza barátról, stb., amikor láthatólag ez csak egy kereskedői trükk.

- Nem muszáj megvenni!

- Nem is fogom!

Ezzel váltunk el, és megint próbáltunk továbblépni más autók felé. Barátommal beszélgetve azonban rá kellett jöjjünk, hogy ennek dacára az autó jó vétel lehet, mivel ismerjük a szerviztörténetét, így végül abban maradtunk, ő megpróbálja becserkészni az eladót, és ha már egyszer megállapodtunk, nem fogja valószínűleg zavarni, hogy mégis én vagyok a vevő.

A két szakember hamar szót értett, és meg is beszélték, hogy mivel az eladó az egyetlen, aki árulhatja a kocsit, ő pedig egy hétre elutazik, egy hetet várnunk kell.

A megbeszélt napon barátom hívta is, hogy pontosan mikor is mehetünk, amire a következő meglepő választ kapta:

- Ó, azt a kocsit tegnapelőtt lefoglalózták!

Amikor az eladó még külföldön volt, és más nem árulhatta? Érdekes...

Második történet – egy toll mind felett

Természetesen nem vagyok elvakult Suzuki mániás (bár bevallom, sokkal jobbnak tartom a 2005 után gyártott autóikat annál, mint amilyen a hírük – teljesen más minőség, mint a régi Swiftek, stb.), ezért más kocsik is felmerültek.

Újabb kereskedő, aki szintén beszámítana, jó hír. A kocsi szép, bár kicsit kevésnek tűnik egy 8 éves céges autótól 90ezer km, de hát ha van szervizkönyv... Micsoda szerencse, a kocsit ugyan nem itt vette a cég, de utána végig ebben a márkakereskedésben szervizelték. Az ára jó volt, a beszámítás is megfelelő lett volna, nosza, nézzük meg a füzetkét.

Amikor kezünkbe vettük, épp csak nem kezdtünk hangosan nevetni: látszott, hogy kb. 5 perc alatt írták, a tinta, az aláírás végig azonos, nyilván egy márkakereskedésben könnyű szert tenni egy üres nyomtatványra... Persze az is lehet, hogy van egy dolgozójuk, aki minden olajcserénél ott van, és CSAK erre a célra tartogat már 8 éve egy tollat, hogy mindig egyforma legyen. Épp csak nem túl valószínű.

Harmadik történet – az őszinte kereskedő és a gonosz tulaj

Egy harmadik típus is látókörünkbe került, legyen Opel. Megtetszett egy, itt is ígértek szervizkönyvet, de mivel kb. 150km-re volt, ezért próbáltam először telefonon több információt kapni. A kereskedő készséges volt, megadta a szerviz nevét, ahová a kocsit korábban hordták. Ugyan kicsit hiányos volt a beírás, de a képek alapján jónak tűnt a kocsi.

Telefon a szervizbe, mit tudnak róla? Kérdezik, hogy nekem mit mondtak: 157ezer km. Hát, náluk 2009-ben volt visszahíváson a jármű, akkor volt benne 197ezer...

Már csak kíváncsiságból is visszahívtam a kereskedőt (aki korábban közölte, ők beérkezéskor felírják a km állást, tehát náluk kizárt a csalás, trükközés), hogy ezt mégis hogy gondolják.

- Á, biztos a tulaj lehetett, mi ilyesmit nem csinálunk!

Igen, ez nagyon valószínű...

Negyedik történet – újabb légnemű autó

Az Opel keresés idején találtunk egy képre és felszereltségre szimpatikus példányt, el is látogattunk a kereskedésbe, ahol kicsit vonakodva ugyan, de megmutatták a kocsit. Nem véletlenül nem készült kép jobb oldaláról, ugyanis az egyik könnyűfém felni helyett a pótkerék díszelgett rajta. Ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, mondták, így kapták a tulajtól. Hogy nekik a javításra miért nincs idejük? Nem érdemes normális állapotban árulni?

A kocsi kicsit drága is volt, engedni sem engedtek sokat (ez általános tapasztalat: a legtöbb kereskedő már olyan alacsony áron árul, hogy nincs miből alkudni?), így távoztunk, talán lesz még jobb.

Egy héttel később már 100ezerrel olcsóbb, de már nem kell.

Pár héttel később egy hasonló autó, sokkal kedvezőbb áron, nosza, menjünk, az eladó (tulajdonos) szerint már 8-an mennek hozzá este megnézni, de jöjjünk csak. Persze rajtunk kívül senki más sincs ott, a kocsit kipróbáljuk, de a motorháztető már nem nyílik... Számtalan egyéb apró hiba, még ennyiért sem éri meg barátom szerint. És persze a jobb hátsó keréken pótkerék, ne aggódjak, a felni a csomagtartóban, csak nemrég történt a defekt... Igen, ugyanaz az autó volt.

Új hír: két héttel később a tulaj hív, megjavította az autót, 150ezerrel többért érdekel? Szerencsére már nem aktuális.

Ötödik történet – Dávid és a hiányzó Góliát

Vissza az SX4 sedanokhoz, hiszen azokat szeretjük, hátha tudunk alkudni kicsit, esetleg a kölcsönautót is jó áron beszámítják (a hirdetés külön kiemeli, hogy nagyon öreg autókat is szívesen látnak).

Első látogatásunkkor Dávid fogad, kedves, ránéz a kocsira, megtudja, hogy friss a műszaki, utánanéz a hasonlóknak, és mondja, hogy kb. 200ezerért beszámítja, a másikból enged 50ezret első szóra, kezd tetszeni a dolog, de még így is kéne egy kis pénz, térjünk vissza rá. Szervizkönyv nincs, egy kulcs van csak... Visszavett autó, ezért a kedvező ár.

Egy hét múlva (a sikertelen „illékony” látogatása helyett) elmegyünk újra, ezúttal hozzáértő barátom is jön. Kiderül, hogy ő kis híján itt kapott állást, de végül nem vették fel. Hogy miért nem? Biztosan a mostani kollégák jobbak.

Bemegyünk, Dávid sajnos szabadságon, de a kocsit megnézhetjük, kipróbálhatjuk így is. Ő ugyan az árból csak 20ezret engedhet, mutatja a számítógép képernyőjén, hogy nekik milyen sokba van... Dávidnak biztosan szabad veszteségesen is eladni. Beülünk, gyújtás van, a kocsi nem indul. Biztosan régen volt beindítva, elő a bikagépet, a kereskedő ráteszi (mint kiderült, fordítva) az akkura, nagy szikrák, na, most már se kép, se hang – ennyit a próbáról... Majd pár nap múlva rendben lesz, Dávid egy hét múlva jön, őt keressük.

10 nap múlva hívjuk Dávidot, semmit sem tud arról, hogy a kocsi rossz lenne, megnézi. Vissza nem hív, de mikor másnap kérdezzük, mondja, hogy valóban, egy biztosíték mehetett ki, majd hív, ha jó.

Napok telnek el, megint én hívom, már felvenni sem akarja, egy kollégám telefonjáról sikerül elérnem, jaj, a biztosítékot Németországból kell hozni, még pár napot kér.

Végül elkészül az autó, megyünk, kipróbáljuk, a kocsi remek. Nosza, beszélgessünk. A múltkor mondott egy árat, abból mennyit lehet még alkudni? Semmit – na, jó, fél óra után még 20ezret (!). Nézzük meg a mi kis öreg járgányunkat, áll-e még a 200ezer. Némi nézelődés után közli, hogy ő még ilyen rossz állapotú autót nem látott, 50ezerért beszámítja... Kb. a friss műszakis forgalmi többet ér, a bontóban többet adnak a vasért talán, nem baj? Nem, neki többért nem szabad...

Barátom győzköd, a kocsi jó, szerezzünk pénzt, vegyük meg! Sajnos nincs rá keret, döntünk végül.

Dávid mondja is, hogy most vegyük meg, már többen megnézték, egy házaspár csak megbeszéli otthon, és intézi a hitelt, már vinnék.

Azóta eltelt két hét, a kocsi kiemelt hirdetésbe került újra, majd egy héttel később 100ezerrel olcsóbban frissült – ez ugye már 30ezerrel olcsóbb, mint amit mi végső árként kaptunk (50+20-100)... És továbbra is ott áll. Érdemes volt kitartani az árat vajon, amikor mi komoly vételi szándékkal ott jártunk?

Hatodik történet – a vándorló Swift balladája

Végül persze, mint szegény emberek, visszatérünk a Swiftekhez, azokat ismerjük, szeretjük, hátha ezúttal nem lopják el, majd rakatunk bele védelmi berendezéseket, stb.

Megakad a szemem egy 2005-ös évjáratún, a színe is rendben, bár ír pár kisebb szépséghibát, ennek ellenére az ár jó. Mire sikerül elérnem az embert, megtudom, hogy ő igazából nem is kereskedő, de beszámította ezt a kocsit (mibe??), ezért adja olcsón, szervizkönyves, bár pár éve nem írtak bele... Foglalózták, ha mégsem viszik el, hívnak.

Délutánra a kocsi lekerül az oldalról, tehát elkelt. Két nap múlva újra fenn a hahu-n (a jellemző sérülések miatt egyértelmű, hogy ugyanaz a kocsi, még a város is ugyanaz), most 60ezerrel többért... Így is elkel persze egy nap alatt, jó áron volt. Hiába, aki ügyes...

Hetedik történet – a mi Swiftünk, a mi barátunk

Nagykőrösi út, mondom a barátomnak – jaj ne! Mondja ő. Szerencsére ez nem a piac, egy különálló kereskedő ezen út egyik sarkán. A kereskedő kedves, minden hibát elárul, amit lehet, ki is fog javítani. Garancia is van, egy év – persze, ha nem alkuszunk... Inkább alkuszunk, bár sokat nem enged (a főnök még egy 10ezres tételt sem engedélyez további kedvezményként), azonban a kocsi látszólag rendben van.

Kevés foglaló ellenében is megírjuk a papírt, végre, megvan a kocsink!

Két nappal később megyünk a kocsiért, új rendszámmal vár (tudták, hogy csak 10ezerFt, és lehet kérni új rendszámot? Ha már úgyis átírják, és cserélik a papírokat, más költsége nincs).

Irány haza, kis kitérővel, vissza kell adni az eddigi kölcsönautót. Barátnőm vezeti, mondja is, hogy a kézifék nem fog, de nagyon nem. Kereskedőt hívom, persze, vigyem vissza, megcsináltatja. Hétfőn úgyis irány a megbízható szerelőm, majd ott megnézik úgyis, ha drága lesz, szólok.

Hát, drága lett... A szerelő felemeli: itt bizony volt baleset, a kormánymű cserélve. Sebaj, ha rendesen megcsinálták amúgy... A klíma kicsit hangos, én szinte nem is hallom, de ő igen – a csapágyat kell cserélni, gyáriban 75ezer. Hívom az embert, á, az nem lehet, hogy ilyen drága, az ő szervize ennél olcsóbban megcsinálja, 20-30ezer bontottból. Mondom OK, mikor vigyem? Hát, azt beszéljem én meg, de persze ők nem fizetik... MICSODA? Szavatosság, fogyasztóvédelem többszöri említésére végül enged, jól van, ők fizetik.

További szépségek derülnek ki: a hűtőfolyadék helyett víz, a 4 rosszul kinéző gyertya 3 féle, igaz, 2 gyári. A kéziféket is megnézzük, ezek a hátsó dobfékre vannak kötve, de cserélve lettek, persze utángyártottra, amik viszont elkoptak, és nincs benne visszahúzó, ezért kiakadt. A szerelő próbálkozik, hátha ki tudja javítani, de végül feladja, ezt inkább cserélné, gyárival 12ezer. Telefon: á, az drága, majd az ő szerelője... Rendben.

Már csak a hűtőfolyadékot kell 'összerázni', nosza, menjünk egy kört. Hopp, mondja 10 méter után a szakember: ez a váltó csörög. Nem nagyon, kicsit, csak egyesben/kettesben, de majd később lesz az a többiben is, ha így hagyom. Tengelyes csapágy, ha csak azt cserélik, egész napos meló, azért 70ezer, ha kerítek bontott váltót, akkor gyorsabban megvan, viszont legalább 50 a váltó...

Újabb telefon, hű, hát ez nagyon drága, majd megnézi a szerelője, megbeszéljük.

Szerelőéknél kicsit morcosan fogadnak („Ne zavarja a kollégákat a javításban!”), de viszonylag gyorsan végeznek. Ahogy a mondás is tartja, gyors munkának sok az alja (vagy ilyesmi...). Váltó? Hát, jó az még vagy 100ezer km-ig, ne aggódjak... Igaz, ki nem próbálják, csak amit én mesélek, abból következtetnek. Kézrátétellel gyógyítás?

Két nap múlva újra út a szakszervizbe, egy gyári visszahívást kell megcsinálni, ami ingyenes (a burkolatától rozsdásodik a csomagtér alja). Nézzék már meg, mi lötyög jobb oldalt (mintha vizet töltögetnének oda-vissza), és az ülésfűtés is jó volt, most nem akar kikapcsolni. Délután visszamegyek érte, a jó hír: a kézifék rendben, csak míg azt csinálták, az ülésfűtés-gombból kiesett pár alkatrész... A klíma pedig el volt tömődve, a túlfolyó tartály (?) lett tele, az lötyögött. Ennyit a kereskedő szerelőiről.

Telefon, persze, vigyük az ő szerelőihez vissza, megcsinálják az ülésfűtést. Mondom, ha már itt vagyok, beszéljünk, legalább szálljon be a váltó javításba, én ezt nem állom egyedül. Az ülésfűtés elkészül, benyomjuk, mindkettő rendben. Később derül ki, hogy működnek, csak keresztben (a bal ülés gombja a jobbot fűti, és fordítva).

Újabb telefon a kereskedővel, mi legyen a váltóval? Végül sok huzavona után belátja, nem engedünk, sikerül 40ezret kiharcolni, ebből már majdnem rendbe lehet hozni. Naivan kérdi: miért nem hozzuk az ő szerelőihez, az biztos olcsóbb?... Inkább a pénz, köszi.

Ha egyszer elkészül a váltó, egész jó kis kocsi lesz...

Magyar használtautó kereskedelem, én így szeretlek.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.