2014.02.13. 14:22

Feladó: Imola

Címzett: Csikós Zsolt

Dátum: 2014. február 10.

Tárgy: Szia Csikós Zsolt!

Kedves Zsolt!

A hétvégén találkoztam először a cikkeiddel. Nagyon szimpatikusak az írásaid, aki szakértő biztosan sok jó információt kap belőle. A következő kérdéskörrel fordulok hozzád (remélem lehet, és nem kapsz guta ütést tőle :)) Nos valami furcsa okok miatt borzasztóan vonzódom a retrós motyókhoz, vagy retro kinézetű járgányokhoz. Van is egy motorom kezdésnek, egy Honda Giorno kis robogó. Viszont évek óta foglalkoztat, hogy lehetne-e nekem is egy kis cukorkatartó autóm, mint pl: a régi Fiat 500-as, egy Mini, vagy ami által rád találtam, a Steyr-Puch. Viszont több szempontból is problémásnak mondanám a helyzetemet:
1. nő vagyok,
2. ebből fakadóan nem értek az ilyen dolgokhoz.


Ezen okok miatt bátorkodtam neked írni, el tudnál-e látni egy-két tanáccsal?
Ilyenekre gondolok: honnan tudnék beszerezni egy ilyen autót? Mennyibe kerül megközelítőleg egy ilyen helyreállító folyamat? Mennyi idő az mire autó lesz belőle?


Remélem nem veszed tolakodásnak a levelemet.

Előre is köszönöm.

Üdv:
Imola

Szia Imola,

egyet sajnos előre le kell szögeznem, egy pár éves, réginek kinéző, ám modern technikájú, ráadásul japán robogó a megbízhatóság mintaképe szokott lenni, de egy valóban  régi, osztrák, pláne olasz autó, amelyet a maga idejében is úgy terveztek, hogy bőséggel kapjon karbantartást, nem az örök nyugalom szigete. A Mini sem. Ez az alap.

Egy ilyen járműhöz jó szerelő, nem, nem is szerelő, megszállott őrült kell, akit rendkívül gyakran fel fogsz keresni, erre készülj. A Puch-, Kispolák- és Volkswagen-szerelő Tóth Gabi Biatorbágyon életben tart néhány efféle öreg romot, az ő napi rutinját nagyjából ismerem. Nem kér sokat, nagyon ért hozzá, de szerintem még így is borzasztó sokba kerül a tulajoknak ez a szórakozás, mert itt szinte mindig, minden probléma mélyebb annál, hogy olajat kell cserélni és ablakmosót kell feltölteni.

                                    Steyr-Puch
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Steyr-Puch

Tudod, egy tipikus veteránautónál egész mást jelent a megbízhatóság, mint egy közepesen használt újnál - értek az új alatt valami 15-20 éves bármit. Egy 15-20 éves bárminél az ember kicsit dühös, kicsit kétségbeesett, kicsit kellemetlenül érzi magát, ha nem megy a bal első index, ha zörög a rádió hangszórója, ha nem fúj elég meleget a fűtés, ha nem működik a hátsóablak-fűtés.

Egy napi használatban levő veteránautónál a fentiek közül sok funkció nincs is meg egyáltalán (mert még nem építették bele), ha pedig mégis megvan, az ember annak a kevésnek is örül, ami megy. Egy veteránautónál öröm, ha eljut 200 kilométernyit hiba nélkül, ha veszi az összes sebességet a váltó, ha a fék valahogy lelassítja a kocsit, még ha húz is, ha az említett 200 kilométer alatt semmilyen lényeges elem le nem esik. Mondom, mások a dimenziók, vannak szupermegbízható veteránok, de azok nagyon ritkák.

Persze, meg lehet csinálni veteránautót is olyannak, hogy pár évig valóban gond nélkül működjön - de általában nem azokat a járműveket, amik a maguk korában is eldobhatós, olcsó autóknak készültek - és amiket felsoroltál, azok olyanok. De tegyük fel, hogy megveszel mondjuk, egy 15 ezer eurós 500-as Fiatot (a Puch másfélszer többe kerül, minimum), és használatba veszed.

A gyári előírás szerint is 3000 kilométerenként zsíroztatni kell az első futómű függőcsapszegeit - ám a bennfentesek tudják, hogy jobb ezt minden nagyobb eső után, vagy jó időben is akár 1000 km-enként elvégezni otthon, mert berágódik a csapszeg, és akkor sokkal drágább a javítás. A váltóban 12 000 km-enként kell olajat cserélni - és ez még csak a váltó, nem a motor, mert abban 6000-enként kell. Csavarok lazulnak le, kerékcsapágyakat kell utánállítani, nincs automatikus szelephézag-kiegyenlítés, ezért azt is állítgatni kell 12 000-enként. Ha az autó tökéletes, akkor is állandóan piszkálni kell.

                              Mini Cooper
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Mini Cooper

És ha tökéletes:

1) vakon használni kezded, és 2-3 év után észreveszed, hogy furcsa buborékok vannak a karosszérián, ez beszorul, az pirosodik, emez nyekereg, 4 év után lehet lakatolni a karosszériát, cserélni egy rakás szigetelést, kopó elemet. Újabb egymillió, mert akkor már fényezni is kell, a szétszedés/összerakás is sokba kerül. Persze lehet tanyatuninggal is letudni a dolgokat, de akkor mindig kellemetlen és sokszor vállalhatatlan lesz az autó - pláne, ha nincs közeli ismerős, aki ellenőrzi vagy maga csinálja.

2) használni kezded, de mivel szereted és nézegeted, egy hónap után látni kezded, hogy fogy. Itt megereszkedik, ott zörög, amott kinyúlik, már kicsit szorul ez-az. Nem megy tönkre, de látod, hogy nagyon múlandó az egész, fáj érte a szíved, ezért csak keveset ülsz bele. Az állástól pedig aztán még jobban pusztul, hacsak nem állítod garázsba, úgy meg duplán viszi a pénzt.

Nem lehetetlen használni egy ilyet, de kell hozzá szakértelem, hogy néha megpiszkáld a biztosítéktáblát, kivedd a lámpát, hogy megnézd a csatlakozásokat, észrevedd, hogy mi zörög, mi készül leesni, zsírozzál egy jóízűt, kifújd az üresjárati fúvókát, ha köhög a motor és prompt meghúzzad a rakoncátlankodó elemet. Egy veteránosnak ez fel se tűnik, a napi használat része, de aki a valóban jól működő járművek felől érkezik, pláne, ha nincs az átlagosnál mélyebb műszaki affinitása, annak horror.

Egy csupán ímmel-ámmal rendbe tett autóban pedig végképp annyi a taposóakna, hogy még az edzett veterános idegei is borzolódnak minden használat során, mert a szomszéd kerületig sem garantált minden alkalommal az eljutás. Nézz körül, nem véletlen, hogy nem túl sokan használnak ilyen autókat ma a forgalomban, de már tíz-tizenöt évvel fiatalabbakat sem. Mennyi az arányuk - 0,1 százalék? Sokat mondtam, és az is mind Lada. Ami működni tud pár évig biztonsággal tudja ezt, az a Bogár, az állólámpás Merci, ha nagyon jó állapotú, akkor a Renault 4-es. A Fiat 500 nem, az már közepesen hardcore stuff. Persze, lehetnek fél évek, még néha másfelek is, amikor úgy tűnik, semmi gond nincs vele, de utána egyszerre sok mindent javítani kell. Nem lehetetlen, mert kellő szakemberrel, kellő rálátással az utángyártó-piacra minden megoldható, de ez egy egészen más autóhasználat, mint amit az átlag elképzel magának.

Ráadásul az 500-asban szinkronizálatlan a váltó is (minden visszaváltásnál duplakuplungolásra van szükség, tehát az üresbe is bele kell kuplungolni egyet, felpörgetni a motort, majd megint kuplungolni a kapcsolás előtt, méghozzá mindezt tempósan, jó ütemérzékkel), a hidegindításnál vallásosan be kell tartani a "csak szívató, nulla gázadás" elvet, meleg motornál viszont érezni kell, mennyi gázt ad az ember. Autópálya-használat nagyjából kizárva, mert az 500-as 85-öt tud tartósan (ha jó), a kamionok tempomatja viszont 90-re van belőve, ezért lelöknek. Szóval, nem kicsit megterhelő, idegrendszerileg. Remélem, ennyivel már kirajzoltam ezt a fajta élményt...

                                  Fiat 500
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Fiat 500

 Nem rossz, ha szeretsz vezetés közben gépészkedni, ha nem ijedsz meg egy kis útszéli piszkálástól, akkor simán lehet hozzáadott élvezetnek is hívni a fura jelleget, de hirtelen beugrani ebbe a mélyvízbe kicsit meredek. Nos, az árak.

Fiat 500-ast, úgy tűnhet, már egymillió körül kapsz rendszámosat, de egy olyan autó maga a pokol. Rendbe tetetni egy ilyet egészen biztosan lakatolással kezdődik, ami magával vonja a fényezést is - 1-2 milliós kiadásba nézel bele. És akkor még ott a mechanika, ami egyszerű ugyan, mégis ezer sebből vérezhet. A Puch kicsit modernebb, ott legalább van szinkron a váltóban, az indítás sem annyira nyűgös, viszont a Puchok általában sokkal elhasználtabbak. Ráadásul nemigen találsz eladót, ha igen, akkor a rendbe tétel ott sokkal drágább.

Árak? Kétmillió alatt nem érdemes nagyon 500-ast nézegetni, ráadásul az újraeladhatóságát nagyon befolyásolja, mennyire eredeti (gyári-e a színe, nincs-e telefurkálva a műszerfala, 500-as Fiat ütközők és kerekek vannak-e rajta, vagy más a kispolszkié, áthúzták-e valami horror kárpittal a belsejét, megvannak-e a légterelők, a termosztát a motortérben). Ezek eldöntéséhez és felismeréséhez szakember kell. Puchot venni? Reménytelen. Még a leginkább a Minit támogatnám, nagyon jó a klubélet, borzasztó jó az alkatrészellátás Angliából, mindig találsz segítséget. De a Mini sem az a TÜV-megbízhatósági díjas, garanciális Toyota, azzal is folyamatos a gond, hacsak nem valami méregdrága, viszonylag kései autót veszel.

Félek, súlyos csalódás lenne fél év után bármelyik. Azt mondanám - a megúszós veterán a Bogár, nem véletlen, hogy olyanból még mindig látni jó párat napi nyúzásban, az bírja. Én nem rajongok érte, de ha valami nagyon másra vágysz, mint a modern autó, akkor tökéletes választás. Máshol van a motorja, külső sárvédői vannak, a formája jópofa, az ergonómiája pocsék, a helykihasználása szörnyű, a hangja egyedi és kellemes. Ráadásul minden van hozzá, borszasztó tartós, bírja, ha kicsit elhanyagolják és egymillióért már megkapni belőle a csodát.

De ha nagyon érdekel a Fiat 500, egyes olasz nagyvárosokban ki lehet bérelni ilyen autókat egy napra, járkálni, Rómában biztosan. Ott kaphatsz ízelítőt a használatból - én azt mondanám, egy próba itt kötelező.

Üdv!

Csikós Zsolt

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.