2016.08.13. 09:48

Önfeledt perceiben értelmes és tartalmas író-olvasó párbeszédként képzelem el a munkámat. A szerdai Rulettkerék cikkben elmeséltem, hogyan kutattuk fel a neten a megfelelő autót, hogyan tipródtunk a kiutazás részletein és végül arról is olvashattak, mivel fogunk legózni a következő három hónapban.

A cikk után jelentkezett olvasónk, aki elég sokat tud a kinti használtautó-vásárlás gyönyöreiről. Róbert alanyi autóbolond, másoknak is segít vásárolni. Levelében nagyon részletesen leírta, hogy mire kell számítania annak, aki Magyarországon éjszakákon át nézegeti a kinti hirdetéseket, majd lecsap egy kinti használt autóra. Nem rövid írás következik, de ennél életszagúbb összefoglalót soha nem kaptunk még a témában.

Zárójeles megjegyzés és egyben spoiler, hogy a német kereskedő még mindig nem küldte el nekem az Audira kiváltott kiviteli rendszám számláit. Mióta hazakocsikáztunk az A6-tal, kétszer beszéltünk telefonon, de csak az ígéretekig jutottunk. Drukkoljanak, most pedig olvassák Róbert levelét.

Feladó Róbert

Címzett Totalcar

Dátum 2016.08.13.

Tárgy Ezért olcsók kint a használt autók

 
Kedves Totalcar Csapat,

4 éve élek Németországban, nem messze Bad Aiblingtól, ahonnan az A6-ot hoztátok, és mivel eddig minden Égéstér műsort meghallgattam (Totalcar könyvvel is rendelkezem), ráadásul az újságban elég sokszor előjönnek a németországi dolgok, az Audi megadta a lökést, hogy írjak végre.

36 éves autób...i vagyok. 2001-óta "autózom", voltam autóértékesítő piacvezető flottamárkánál és flottakezelő is az otthoni életemben. Nem számoltam utána, de közel 17-20 autóm volt eddig. Jelenlegi családi "flottánk": Galaxy 2.3 benzin 2002-es első gazdás, német 135 ezer km, Toyota Avensis kombi 2.0 D4D 116LE 2003-as, nyugdíjas tulajtól, most 150 ezer kilométer van benne, illetve egy Subaru Impreza 2.0 115 LE szívómotoros, a magyar élmény- és téli autónk, már 6 éve.

Hogy kicsit képbe kerüljetek a fenntartási költségek tekintetében, íme néhány példa az autók éves, németországi adójára. Egy 2,2 literes dízel, 2002-es évjáratú, Euro 3 környezetvédelmi normás autó éves adója 340 euró (105 ezer forint), egy 2,3 literes, benzines 2002-es autó, Euro 3 normával 150 euró/év (46 ezer forint). Egy sima, 2,0 literes benzines, 1998-as évjáratú, Euro 2 környezetvédelmi normával, még pontosabban egy BMW E39 520i adója 135 euró/év (42 ezer forint). Végül egy 2,0 literes dízel, 2003-as Euro 3-es autó adója 330 euró/év (102 ezer forint), itt konkrétan az én Avensisemről van szó.
Mivel az otthoni kapcsolatok, barátok megmaradtak, az évek alatt intéztem jó pár autót Magyarországra. Jó poén, mert hobbiból csináltam, de sok autót vettem nem a magam pénzén. Szerencsére bajom nem lett belőle, mert ugye a privát számlámra jöttek a vételárak, és itt latszik, hogy 10 000 eurós (3,2 millió forint) nagyságrendek Németországban nem szúrják ki az adóhivatal szemét, ugyanis nem kevesen havonta nettóban kapnak ennyit.

Az egyik ok amiért írtam, a Zoll (vagyis kiviteli) rendszám és a sárga szélű rendszám ügye. Korábban gyakorlat volt, hogy sárga, belföldi autómozgatásra használt rendszámmal vitték honfitársaink Magyarországra, érvényes műszaki vizsga nélkül az autókat. Most is vannak nepperek, akik javasoljak ezt a megoldást, mert olcsóbb. Ez hivatalosan jogellenes, meg ha ki is állítanak zöld kártyát, vagyis nemzetközi biztosítási igazolást, érdemes tudni, hogy Magyarországon, egy ismerősnek hajnali 5-kor vették el, és megbüntették. A sárga szélű, belföldi autózásra használható német rendszám valóban elintézhető lejárt műszakis autóra is, azzal a dumával, hogy a legközelebbi TÜV-állomásra, vagyis műszaki vizsgára megy az autó. Hivatalosan már az is csak érvényes műszakival lehetséges.

Az egyetlen legális lehetőség arra, hogy a kint vásárolt autó a saját lábán menjen Magyarországig tehát a Zoll, azaz a piros szélű rendszám, de az is csak akkor, ha van érvényes műszakija az autónak. Ez lehet 7, 15 illetve 30 napos. A kiviteli rendszám kiváltásának komplett ára az alábbiakból áll: rendszámtáblák, az érvényesség idejére időarányos gépjármű adó, okmányirodai díj, illetve nemzetközi biztosítási díj.

A biztosítás szabadáras, 120-150 euró (38-47 ezer forint) általában a 30 naposra. A 15 naposra arányosan nem annyival olcsóbb, hogy megérje. A rendszám az Európai Unióban érvényes a lejárat napjáig.

Figyelni kell, hogy az okmányirodák (Zulassungsstelle) péntekenként 11:30 körül zárnak és szombaton kevés helyen vannak nyitva. Stuttgart mellett van egy, ami 20 éve nyitva van olyankor is, de ez nem jellemző.

Korábban nem kellett az autó, csak a forgalmi és a törzskönyvnek megfelelő A4-es lap eredetiben, a Zoll rendszámhoz, de újabban gyakorlat a csalások miatt, hogy ellenőrzik az alvázszámot és megnézik az autót is.

Ezt két hete, Augsburgban tapasztaltam először. Két javaslatom van, ha valaki messziről indul az ügyet intézni. Kérdezzen rá az okmányirodai nyitva tartásra, figyelve a német tartományok eltérő ünnepeire is, és tudja meg, hogy be kell-e mutatni az autót a kiviteli rendszám kiváltásakor.

Magáneladó esetén gond lehet, ha az autó már ki van vonva a forgalomból (abgemeldet), mert akkor nem mozoghat. Ez korábban nem volt gond, elhoztam a papírokat akár 200 kilométerről, és visszamentem a rendszámmal. Azt tapasztaltam, hogy ahány hely, annyi szokás, nincs egyeges eljárás.

Az óratekerésről


Csodák nincsenek, sajnos a jelenség itt is létezik. Láttam nem rég négyéves Audi A4-est dízelt, kereskedőnél, tuti tekert volt, igaz volt szervizfüzete. A rendőrség szerint minden harmadik-negyedik autó kilométer számlálója tekert. Kisebb eséllyel az idősebb egy-két gazdás autóknál. Az átlag német ember valóban becsületes, eszükbe nem jutna csalni.

Most vettem egy Ford Galaxy-t egy zenésztől. 2005-ös 1.9 PDTDi 115 lóerővel. Két gazdás, de 2006-óta ugyanaz a tulaj, 15 ezer kilométerrel vette, fordos "werkauto" volt Kölnben. Most 200 ezer valós kilométer van benne, vezetett a szervizfüzete, és az eladó postán még utánam küldött valami gyári vezetékköteget, amit megrendelt, mert valamikor rángatott az autó. Friss olajcserével adta át a Fordot, mert aktuális volt, ja, és nyolc kerékkel. A gumik kukák, de a felni is valami.

Kockázatok


Hiába beszélek németül, a fenti audis is azt mondta az autó szép, amikor élőben megláttam a 16 000 eurós autót, két perc tudtam, hogy nem lesz a miénk. Azonnal közölte, hogy ő használt autót árul, nem újat. A dumát ismerem, hagyjuk. Arra utazott, hogy ha megyünk érte 200 kilométert, akkor majd elvisszük úgyis.

Kereskedők és magáneladók


Sok az arab, török, bosnyák, szerb és ukrán kereskedő a piacon. Vannak németek is persze, és nem lehet persze általánosítani, hogy kivel köthetünk végül jó üzletet. Vettem nagyon jó autót arab és török kereskedőtől is, de sem ők, sem a német kereskedők sem mind szentek. Egy-két apróság vagy éppen a rozsda helyszínen derül csak ki.

A szervizfüzetre érdemes rákérdezni, hogy végig vezetett-e, mert sokszor beírják a hirdetésbe, pedig az utolsó pecsét évekkel vagy sok kilométerrel ezelőtti. Komoly szándék esetén fotókat is érdemes kérni a füzetről, illetve a kiszemelt az autóról, de nem kell meglepődni, ha ezt elutasítják. Nagy a piac és a legkevesebb időt, energiát akarják befektetni egy-egy érdeklődő kiszolgálásába.

Márkakereskedők használt autó hirdetései általában megbízhatóbbak, drágábbak is némileg, mert ha gáz az autó inkább nem hirdetik meg, mivel köti őket (minden kereskedőt gyakorlatilag) egyfajta szavatosság, ha Németországon belül adják el az autót. Nem akarnak kockáztatni. Ezért van például, hogy a hirdetésekben odaírják, hogy csak exportra vagy kereskedőnek eladó egy autó. Nem feltétlenül rossz az autó amelynek hirdetésében ez áll, csak ezt a jogi kockázatot kell kizárni, mert a német mentalitás szerint ami jár az jár, még ha 1 euróról van is szó.

Ha egy kereskedés neve nagyon németes (például Bauer) nem jelenti, hogy született német is dolgozik ott, legfeljebb találtak egy jól hangzó nevet. Érdemes megnézni a teljes kínálatot, és abból leszűrni valami hasznosat.

Az alku nem mindig arányos az autó árával. Egy alkalommal 2000 eurót voltak hajlandók engedni az egyéves Porsche 911 árából, amelyet 85 ezerért hirdettek. A végén a kereskedő megjegyezte, hogy ezt is csak azért, mert nem voltam pofátlan, mivel nekik 84 ezer eurós ár volt előírva, ami alá elvileg nem mehettek.

A nagy márkáknál, mint például az Audi, Mercedes, stb. a fiatal példány a német piacon is keresett. 1-2 éves, 40 ezer kilométer alatti autóknál sokszor közel fix árak vannak. Ezek az autók sokszor kölcsönzőből származnak és nagyon pontosan ki van számítva a maradványértékük. Egy 54 ezer eurós Mercedes ML-en például, a kereskedő elmondása szerint nem maradt több mint 1500 euró hasznuk.

A jó autók itt nem hónapokig, hanem néha csak pár napig vannak fent a neten, azaz ha sokáig álmodozik valaki otthon, elviszik mire eszbe kap. Ami sokáig fent van, de amúgy keresett modell, az vagy drága vagy van vele valami. Ha nem sürgős a vásárlás, érdemes parkolóba tenni egy-két megfelelő példányt és figyelni a mozgást, illetve a leárazásokat.
A magáneladók sokszor nem szeretik a külföldi érdeklődőket, mert nagyon sokakat megszívatnak. Sokszor nem adnak meg emiatt telefonszámot a hirdetésben, csak emailt lehet írni. Több olyan esetben hónapok óta nem kaptam választ az üzeneteimre. Elég, hogy nem német a nevem, hiába érti mit írok. Pedig megírom nekik azonnal, hogy nem kereskedő vagyok. Az autókat a kereskedők még itt, országon belül is csak fél napig őrzik meg, ha beígéri az érkezését az érdeklődő, de azt nekem eddig tartották mindig becsülettel. Persze előfordul az is, hogy ott a telefonszám a hirdetésben, de napokig nem veszik fel, és nem hívnak vissza.

Néhány költség, amellyel számolni kell


A szolgáltatások ára a többszöröse az otthoninak, tehát, ha valaki véletlenül lerohad, mert megkergette az autópályán az új szerzeményt, több száz eurós költséggel számolhat. Az autómentős itt 30 euróért (9500 forint) az udvarból sem áll ki. A szervizek óradíja 40 eurótól (13 ezer forint) megy felfelé, inkább 60-80 euró (19-26 ezer forint) körül kell számolni. Ezek nem márkaszervizek, azokban ez a nettó ár. Azonnal ritkán tudnak segíteni, ráadásul válogatnak is az autók közt. Van, aki francia, japán autóhoz hozza sem nyúl, szóval más világ, mint a magyar.

Nekem négy gumi felniről le-újak fel 70 euróba, vagyis kb. 23 ezer forintba került itt vidéken. A kávé, kapucsínó, víz 2-3 euró körül teljesen normális ár (700-1000 forint), autópályán tankolni pedig luxus. Érdekesség, hogy Németországban, egy napon belül többször változik az üzemanyag ára. Este 9-től hajnali 6-ig a legdrágább munkanapokon 12 körül olcsóbb, de általában 18-20 óra közt tankol, akinek nem sürgős. Az áreltérés literenként közel hatvan forint lehet.

Autóalkatrész itt nem sűrűn van, mert az emberek vagy online vásárolnak, vagy beviszik a szervizbe a kocsit, ahol megrendelik ami kell, ők meg kifizetnek sima olajcserés, levegőszűrős szervizért 300 eurót (kb. 95 ezer forint) boldogan. Kaptam is ilyen ajánlatot a Toyotámra.
Autós felszereléseket (láthatósági mellény, izzókészlet) a barkácsáruházakban lehet venni, ha szükséges. Apropó mellény és társai. Az osztrák rendőröket jobban érdekli, hogy nálunk van-e, szóval erre és az elakadásjelző háromszögre, illetve elsősegély-csomagra érdemes figyelni, mert sajnos sokszor nincs benne az eladó autókban.

Sok németnek a szervizelés az olajcserét, a fékfelújítást, és a vezérles cserét jelenti. Ha valami nagyobb gond előjönne az autón, inkább eladják, pláne ha idősebb a kocsi, mert a TÜV-re (vagyis a műszaki vizsgára) az autó piaci értékének megfelelő összeget kellene rákölteni. Lengéscsillapító, kuplung, futómű-alkatrészek, üzemanyagszűrő, pollenszűrő, váltóolaj, kipufogó, könnyedén lehet még eredeti is egy 14 éves autón, mivel az utak jók, nem tűnik fel az ittenieknek, ha valami nem tökéletes.

TÜV (műszaki vizsga)


Kicsit túl van értékelve szerintem. Most voltam otthon az Autóklubnál, itt meg minden évben van valami autóm amit vinni kell. A német vizsgabázisoknak nincs rázópadjuk, így nem mérnek lengéscsillapítót. Ha nem folyik, akkor jó. Amire harapnak, az a rozsdás szelű vagy felületű féktárcsa, a kézifék, a karosszéria átlyukadt tartóeleme, a izzók, lámpák, gumiharangok épsége, az ablaktörlő, a szélvédő állapota, illetve, hogy ne csöpögjön az olaj sehonnan, valamint nézik a gumi szilentek épségét is. Nagyjából ennyi, és körülbelül 30 ezer forintnyi euróba kerül. Magyarországon elfogadják a német érvényes műszakit, de ezt nem kell szentírásnak venni.

Rentnerfahrzeug, azaz nyugdíjasautó


Ha igaz a hirdetésekben gyakran szereplő állítás, valódi csemege lehet egy ilyen autó, főként az alacsony kilométerfutás miatt. A nagy törzskönyvben még régen lehetett látni a születési dátumot is, mint pl. az én Avensisemben. A tulaj 1937-es születésű volt, és az autót 12 évesen, tavaly áprilisban a Toyotánál vezettet szervizfüzettel 100 000 kilométerrel vettem kereskedőtől, 1 év garanciával.

Most 155 000 km van benne, hektikusan használom, ezzel nézek eladó autókat, illetve járunk haza Magyarországra. Az autó újszerű még most is, én vigyáztam rá. De vigyázni kell, mert sok ilyen autón rengeteg a sérülés, sokszor a kuplungot is leégetik, viszont a motor biztosan nincs széthajtva az autópályán. Van egy 74 éves hölgy ismerősöm, akinek a 11 éves, 1,4-es, automata váltós Volkswagen Polójában 45 000 kilométer van. Vezérlést csak azért cseréltek benne tavaly, mert elöregedett. Az autót minden második évben viszi szervizbe, az előírás szerint. A nyugdíjasok autói soha nem a legolcsóbbak, de vigyázni kell velük, mert a használó lehetett az unoka vagy a gyerek is, ugyanis nekik drágább a biztosítás.

A levelem kicsit hosszú lett, látom, de talán vannak használható információk benne, vagy csak megerősítenek mindenkit abban, amit már eddig is tudott.

Üdvözlettel: Róbert, Németország
 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.