1,4 milliót költöttem rá, 700-ért sem jön a vevő. Mi a baj?
Nem a hirdetés és nem az 1994-es, képek alapján korrekt, de nem tökéletes állapotú Toyota érdekes most, hanem a csapba, melybe Zoltán boldogan lépett bele, amikor megvette álmai V6-os Camryét. Veteránnak szánta, jó sokat költött rá, két éve nap mint nap használja, most mégis el kell adnia. Mivel egyelőre senki nem vinné a mifelénk ritka Toyotát, elmondjuk mi lehet a probléma, hogy neked ne legyenek ilyen kijózanító kalandjaid.
Tegye fel a kezét, aki még sosem riadt arra, hogy egyszer neki is kell egy nagy, benzines, japán szedán! A Toyota Camry 1991. és 1996. közt gyártott XV10 kódjelű harmadik generációja itthon szinte nemlétező autó. Európa fejlettebb vidékén sem sokkal jobb a helyzet, mert ezt a szép nagy tepsit az Egyesült-Államok és Ausztrália piacaira szánta a Toyota és csak mellesleg Európába, hozzánk meg sehogy.
Mindez lényegtelen, amikor valaki az álmait kergeti, ugyanis az álmok szövete az emlékeinkből, az személyiségünkből és az érzelmeinkből áll, nem a piaci racionalitásból. László sem kanyarított nagy ideológiát döntése köré, amikor vásárolt magának egy ilyen Camry-t, majd bátran költeni kezdett rá, mert ilyenkor ez is örömöt okoz, hiszen aktívan kapcsolódsz a tárgyhoz, amelyért szinte megvesztél és most végre a birtokodba került. Lengéscsillapítók, futómű-alkatrészek, teljes kipufogórendszer, új katalizátor, persze mindez számlával és nem az alsó polcról.
László Toyotájának életútja a rendszeres városi és elővárosi és autópályás hömpölygés után, valamikor a belátható jövőben az oldtimer-vizsga és rendszám felé vezetett volna, de olvasónk élete épp az ellenkező irányba tart: lakásra kell a pénz, az autónak mennie kell. Jöjjön a dráma összes felvonása a főszereplő tolmácsolásában, majd a Csikóssal közös megfejtésünk a kialakult helyzetre. Olvassátok és okuljatok!
Feladó: Zolee
Címzett: Zách Dániel
Tárgy: Eladói tapasztalat egy magánember szemszögéből
Tisztelt Zách úr!
Egy harmincas éveiben járó zenész vagyok, szimfonikus zenekarban és egy zeneiskolában dolgozom. Tehát nem autókereskedő vagyok, csak egy magánember, aki totálisan autóbolond.
Először is, szeretném kifejezni szimpátiámat a Totalcar, és ezen belül -számos kollégája mellett- ön iránt is. Vagyis, leginkább az iránt a munka és hitvallás iránt, amit öntől tapasztalok az oldalukon. Hiánypótló ez a megalkuvást nem tűrő harc, amit ön, illetve a csapata folytatnak a kérdéses eredetű, minőségű és állapotú használt autók eladása ellen.
Néhány hete árulom az autómat a Használtautó.hu és a Jóautók.hu hirdetési oldalakon. Egy 1996. januárjában forgalomba helyezett, de az alvázszám alapján 1994. november 25-én a gyártott, V6-os motorral szerelt, benzines Toyota Camryt. Az álomautómat. A hirdetésem linkjeit is beillesztem mindkét oldalról, hogy lássa, miről van szó:
Mint ahogyan a hirdetésekben is olvashatja, a futásteljesítmény bőven 300 ezer kilométer fölött van, de valószínűbb a 400 ezer körüli futás. Pontosan -amennyire a vásárlás után én magam ki tudtam következtetni és lenyomozni- leírtam ennek az okát a hirdetésekben, a frissen lekérdezett KEKKH-igazolás fotóját is feltöltöttem.
Annak idején azért vettem meg így az autót, mert -ahogy Becsületesnepper is hangoztatja- nem kilométert, hanem állapotot veszünk. Egyébként van egy közös ismerősünk, Péter Gábor, az ő állapotfelmérése után vettem meg a Camryt két éve és amióta megnyílt a műhelye Szentendrén, hozzá hordom az autót.
Mikor eldöntöttem, hogy nekem egy ilyen nagy, V6-os japán "szörny" kell, a különböző hirdetési oldalakat végigböngészve, és néhányat személyesen is megnézve, ez volt messze a legjobb állapotú. A futómű sok alkatrészének meg a kipufogónak a cseréjével már akkor is számoltam, de motorikusan, a váltót nézve és a karosszéria tekintetében rendben volt az autó és nem is csalódtam benne, sőt! Igazi remekmű, rengeteg szép élményt adott ilyen rövid idő alatt is, soha, semmilyen körülmények között nem hagyott cserben, pedig napi szinten használom Budapesten, rendszeresen autópályázunk és majd' négyezer kilométeres európai túrát is csináltunk vele. A vételárán és az üzembehelyezési költségeken kívül -erről egy kis füzetet vezetek, dátummal kilométeróra-állással- a mai napig picit több, mint 1 400 000 forintot költöttem (a feleségemnek ne hangoztassa, mert akkor nagy botrány lesz idehaza) Mégiscsak egy 23 éves autóról van szó, a cserekor például a lengéscsillapítók még a gyárban beletettek voltak!
Gondosan bánok vele, rendszeresen lemosom, ezután mindig papírtörlővel kitörlöm a vizet a kéderek mellől, az ajtórésekből, a küszöb aljáról, kenegetem különféle kencékkel, hetente ellenőrzöm minden folyadékszintjét, ha picit nem olyan a hangja, már kérem is az időpontot Péter úrtól...amit laikus autóbolondként megtehetek, azt meg is teszem, hogy sokáig szolgáljon az autó.
Egy szó, mint száz, van egy ugyan öreg, ugyan benzines és nagy köbcentis, nagy teljesítményű (értsd: magasabb biztosítási és átírási költségű), ellenben egy kiváló állapotban lévő, hibátlanul működő és minden bizonnyal még hosszú évekig ugyanilyen állapotú nagy, biztonságos, kényelmes autóm. Amit két évvel ezelőtt olyan céllal vettem meg, hogy kivárom a 30 éves korát és közben szépen, apránként OT-vizsgára készítem fel. Aztán az élet közbeszólt. A feleségemmel életünk első saját otthonát készülünk megvenni, ami sokkal fontosabb, mint bármilyen autóbuzéria és OT-s rendszám. Ez a japán csoda pedig most az érte kapható pénzzel szolgálhatná a családi célt. (A lakásra az összes pénzünket elköltöttük és a beköltözéskor igen jól jönne párszázezer forint, amiből majd bútorokat vehetünk a teljesen üresen átveendő lakásba). Fájó szívvel -és férfiasan bevallva önnek, kicsit sírva- úgy döntöttem tehát, hogy áruba bocsájtom a szemem második fényét. Mivel nem szeretem én sem a meglepetéseket, ezért a hirdetésekben mindent leírtam az autóról, amit tudok és erről a rendelkezésemre álló "bizonyítékokat" is mellékeltem fotón. Ezek után abban reménykedtem, hogy a jó állapotnak, a gondos gazda hírének és -talán a legfontosabb- az őszinteségnek köszönhetően lesz néhány ember, akit komolyan érdekel majd ez az időtálló és kicsit modernizált jószág. A mai napig egyetlen egy ember keresett meg, ő meg is nézte az autót, tett is egy ajánlatot, amit el is fogadtam, de aztán meggondolta magát. Szinte minden nap megosztom a hirdetések linkjeit a facebook-oldalamon. A facebookon és az internet egyéb helyein is. Toyotás rajongói oldalakon reklámozom az autót, a használtautós hirdetés 600 fölötti megtekintésnél jár. Alkura is hajlok, az autó ára nincs kőbe vésve, és ezt mindenhol le is írom, hogy nem 10-20 ezer forintos árcsökkentésre vagyok hajlandó komoly érdeklődés esetén. Sokan dícsérik, "lájkolják", de a személyes tapasztalatom az, hogy az őszinteség jelenleg -sajnos!- egyáltalán nem kifizetendő. Ebben az esetben szó szerint. Mindazonáltal természetesen próbálkozom tovább, így, tisztességesen, hogy ha pénzem nem is lesz, legalább a tükörbe bele tudok nézni reggelente.
Köszönöm, ha elolvasta a levelemet, elnézést, ha picit hosszabb lett, mint amire számított. További jó munkát és sok erőt, kitartást kívánok a munkájához, mert igen fontos, amiért harcol!
Maradok tisztelettel: Zoltán
Kedves Zoltán!
Ön egy Magyarországon viszonylag ritka, megbízható, robusztus, de magas fogyasztású és csekély presztízsű japán autóra költött viszonylag sok pénzt. A konstrukció jó hírű és ez az autó minden bizonnyal olyan, amilyennek leírta, nem véletlenül zabálják az amerikai piacon ezeket a Camry-ket. Az amerikain és nem az európain, főként nem Európának ezen a felén. Sokszor nézegetem a különböző generációk hirdetéseit a mobile.de-n mert tudom, hogy nehéz mellényúlni a típussal, feltéve, hogy legalább minimális törődést kapott és nem törték össze alaposan. A válaszom befejezésének napján összesen hatvannyolc eladó példányt találtam Németország legnagyobb járműhirdetési portálján, ahol közel 1,6 millió autót kínálnak egyidőben.
Olvasson bele bárki a Népítéleteinkbe, ha a tartós, megbízható minőség a vallása és egy békés utazóautóban keresné a zent, rohanni fog majd Camry-t venni. Persze a merengés végén mindig rájövök, hogy abban a mátrixban, ahol én autóznék, vagyis főként városban, főként télen, rövid távokon, két személlyel, kevés csomaggal, egyszerűen haszontalan egy ilyen Toyota.
A kelet-európai kultúrkörbe csekély mértékben beágyazott Camry egy láthatatlan autó, így az eladás még ellenőrzött múlttal, korrekt állapotban is kemény dió. A bevezetőben felsorolt kombinációra csak kevesen vadásznak és szinte mindenki megtorpan, ha megtudja, hogy 400 ezer kilométer van az autóban. Aki hathengeres, benzinmotoros típust keres, általában a németeket nézegeti (és fegyelmezetten locsolja a százezreket például egy E39-es BMW 5-ösre), aki pedig csak méretosztályokban gondolkodik, jó eséllyel turbódízelre vágyik, mert a fenntartási költségeket szinte egynek tekinti az üzemanyag-fogyasztással.
Nyilvánvaló tévedés ez, de sajnos sokan nem tudnak sokváltozós egyenletekben áttekinteni, amikor az autóválasztásról van szó. Mit tehet ön ebben a helyzetben? Csikós Zsolt kollégám szerint vagy tartsa még és használja tovább az autót, élezze, ha már úgyis ez volt az álma, vagy, ha mindenképpen el kell adni tartsa ezen a szinten a nagy Toyota kínálati árát és várjon néhány hónapot.
Fontos, hogy ne tekintse nettó veszteségnek a javítások, karbantartások összegét, mert ilyesmire minden idős autónak szüksége van. Idővel talán beesik majd az a vevő, aki lelkesen nevére veszi a Camryt és jó gazdája lesz, illetve hajlandó elkölteni további százezreket, esetleg milliókat az áhított oldtimerminősítő-vizsga előtt, esetleg egyszerűen eláll ettől az ötlettől és használni fogja az autót, amíg lehetséges. Ha sürgősen szüksége van a pénzre, engednie kell az árból, előre szólunk, hogy vérezni fog a szíve, de hamarosan jelentkezik majd valaki, aki az ennyiért a hülyének is megéri elv mentén gondolkodik.
Teljesen bizonytalan, hogy ebből a típusból mikor lesz megbecsült youngtimer, pláne oldtimer, márpedig az ember élete túl értékes, illetve rövid ahhoz, hogy egy tartós fogyasztási cikk őrizgetésére és konzerválására fordítsa, ha amúgy az autóval járó terhek eleve feszegetik az anyagi lehetőségei határait és nem lazán finanszírozott szenvedélyről van szó. A Camry tehát nem ideális az ön által kitűzött célra, így nem gond, hogy elengedi egy saját otthon berendezéséért cserébe. Ha szereti az autókat, később úgyis vesz majd valami mást, amit szintén lehet pátyolgatni, de akkor már a mostani tapasztalatai birtokában, kicsit körültekintőbben. Levelét és a válaszomat megjelentetjük a Totalcar olvasói rovatában, mert az őszinte autótulajdonos dilemmáját sokan élik manapság. Maradjon az elveinél, jól döntött, hogy őszinte hirdetésben kínálja az autót, a becsület nem forintosítható!
Üdvözlettel: Zách Dániel
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
