Ezért nincs szerelő havi 250 ezerért

2018.10.06. 16:37

Válsághelyzet alakult ki a magyar autószervizekben és gumis műhelyekben, sok helyen évek óta nem találnak megfelelő munkatársakat. A helyzet hasonló annál a budapesti cégnél is, ahol havi 250 ezer forintot adnának bárkinek, aki képes szakszerűen lecserélni az ügyfelek autóinak kerekeit, illetve megjavítani a defektes gumikat. Ezúttal is rengeteg levelet kaptam a cikk után. Volt, aki szerint ne csodálkozzon a cég, hiszen az égbeszökő fővárosi albérletárak mellett ennyi pénzből nagyon nehéz megélni. Más arról ír, hogy éppen a pocsék magyar bérszínvonal miatt költözött külföldre, megint más viszont csatlakozik a cikkben megszólaló műhelyvezető gondolatához, aki a lakhatási költségek mellett azt is kiemelte, hogy Magyarországon nagyon költséges a legális foglalkoztatás, miközben a gumiszerelés átlagárai sok éve nem emelkedtek. Nehéz kitermelni ennél magasabb fizetést egy betanított munka esetében.

Ádám szerint nem csak a zugműhelyek által leszorított árak, illetve a legálisakat sújtó magas munkáltatói terhek okolhatók a jelenségért és van néhány megoldási javaslata is a kialakult helyzetre. A levél elolvasása előtt  érdemes elolvasni az eredeti cikket, ha valaki eddig nem tette.

Feladó Ádám

Címzett Zách Dániel

Dátum 2018. okt. 3., Sze, 11:34

Tárgy Nettó 250 ezer a fizetés, jelentkező nincs

Kedves Dániel!

A munkaerőhiányról szóló írásodban ott rejlik a magyarázat a jelenség okaira: a vásárlók részéről tapasztalható fukarság a valódi probléma, ezért nem tudnak magasabb fizetést adni a műhelyek.

Havi 250 ezer forint ma, Budapesten nem sokra elég. A lakhatás költségei elviszik a felét, és bár 125 ezer forintból is meg lehet élni, csak szűkösen. Ha valakinek van lehetősége több pénzért elhelyezkedni, inkább azt választja majd.

Ismétlem, nem a cégvezető fukar, amikor havi 250 ezret fizet egy gumiszerelőnek, hanem az autótulajdonosok, hiszen amint írtad is, egy átgumizásnál ötezer forintnyi kiadás fölött már húzzák a szájukat. Változás akkor várható, ha nem marad senki, aki fillérekért megcsinálja a munkát és az autósok kénytelenek lesznek kifizetni szolgáltatás reális árát, így a cégek meg tudják majd fizetni az embereiket.

A mostani helyzet átmeneti rendezéséhez viszonylag egyszerű ötletem lenne. Mivel nagyrészt szezonális munkáról van szó, megoldás lehetne, ha csak az évnek azokban a heteiben foglalkoztatnának nagyobb számban rátermett gumiszerelőket, amikor erre nagy szükség van, hasonlóan mint a mezőgazdaságban.

Szerintem vannak néhányan az országban, akik értenek a gumiszereléshez, és ki tudnak venni néhány hét szabadságot a munkahelyükön. Őket kellene arányaiban jobban megfizetni évente kétszer néhány hétig, hiszen a műhely a tavaszi és őszi átszerelési időszakban ki tudná termelni a magasabb fizetést is.

Szerintem lenne olyan gumiszerelő, aki kétszázezerért hajlandó két hét szabadságot kivenni. A műhely szakképzett gumist nyilván nem fog találni, de autószerelőt igen, és egy autószerelő elvileg képes a gumiszerelésre is. Néhány hétre akár vidékről is elmennek emberek Budapestre dolgozni, hiszen annyi időre még a család is megérti, ha extra pénz várható. Érdemes esetleg szállást biztosítani ezeknek a jelentkezőknek, és akkor még könnyebben mozdulnak otthonról. A lényeg, hogy ha nem főállásra, hanem váltott emberekkel akarná megoldani a problémát a budapesti műhely, talán lenne némi esélye. Nehéz, de talán megoldás.

A cikkben szintén említett alkatrészkedvezményes problémát sosem értettem. Jogos és praktikus elképzelés, hogy vegye meg a szükséges alkatrészt az, aki beépíti, mert ha mégsem jó, gördülékenyebb a csere. Én is ezt vallom, de nem szeretek egy az alkatrészt kétszeres áron megvenni a műhelytől, amit megkaphatok a kereskedésben az eredeti összegért.

Ügyfélként nem különösebben érdekel, hogy az alkatrészár-kedvezményből is bevétele származik a szerviznek, én nem akarok többet fizetni érte. Ezen kívül én sokszor ragaszkodom egy már bevált márkához, még ha drágább is, mint a népszerűbb, olcsóbb.

Ha a szerviz egyeztetné velem, milyen márkát használ, és megkapnám tőlük kedvezményes áron az alkatrészt, hajlandó lennék magasabb óradíjat fizetni, mint a mostani rendszerben, mert tudom, hogy a szerelőt és az eszközöket is ki kell fizetni, de én szeretek azért fizetni, ami valójában történik.

Tehát az alkatrészt olyan áron, mint amibe kerül, a munkát szintén. Nem úgy, hogy az alkatrészt a piaci árnál drágábban, a munkát pedig a reális árnál olcsóbban kapom. Így mindig átverésszaga van a dolognak, a számok között elvész a valóság, sőt, aránytalanság alakul ki.

Van úgy, hogy egy 70 (kedvezménnyel 40) ezer forintos alkatrészt egy óra kicserélni, köszönéssel, számlaírással, stb... Kifizetek mondjuk tízezer forint óradíjat, így a teljes művelet végül 80 ezer forintomba kerül. Ezzel szemben, ha megkapnám az alkatrészt listaáron, de dupla óradíjjal számolna a szerviz, akkor is 60 ezer forintba kerülne ugyanaz a művelet, így a mostani megosztás nem tűnik igazságosnak.

Ha mondjuk ugyanennek az autónak a futóművén, hasonló munkával ki kell cserélni egy szervizben hatezer forintért megvehető alkatrészt, a szerelés pedig tízezer forintba kerül, akkor összesen 16 ezer forintot fizetek majd. Csakhogy lehet, hogy az alkatrészt megvehetem máshol háromezer-ötszázért, és ha ezúttal is dupla munkadíjjal számolunk, a végösszeg már 23 500 forint lesz. Ezek szerint a felső hibával jelentkező fizetett az alsó hibával jelentkezőnek 7.500 Ft-ot? Ez így végképp nem tűnik igazságosnak.

Szóval a hozott alkatrészt úgy lehetne kiszorítani a szervizekből, ha kedvezményes áron adnák azt, amit maguk szereznek be az ügyfeleiknek. Egy kis hasznot persze így is rá lehetne tenni, de nem úgy, hogy aránytalanság alakuljon ki. Meg kellene emelni az óradíjakat, és el kellene magyarázni az embereknek az okokat. Sokkal kevésbé érezném magam átverve úgy, mintha kedvezményekkel trükközne a szerviz. Szerintem az átláthatóság megérne ennyit.