János: "A magyar használtautó-vásárló nem hülye"

2019.06.28. 19:06

Olvasónk, János magára ismert a Magyar használtautó-vásárló hülye 4. cikkben szereplő egyik vásárlóban, és lehetőséget kért a saját véleményének a kifejtésére, amit természetesen meg is kap. János levele alatt a Becsületesnepper válasza olvasható.

Feladó János

Címzett Totalcar

Dátum 2019. jún. 20., 10:27

Tárgy Egy a Totalcar oldalon megjelent cikkre reagálás

Tisztelt szerkesztőség, olvasók!


„A magyar használtautó-vásárló hülye, 4. rész” címmel megjelent írásban nem tudtam nem magamra ismerni az egyik vásárló személyében. Az alábbiakban erre szeretnék reagálni, segítve az igazság kibontását!


Autómat már jó ideje kerestem a magyar piacon, de aztán elkezdtem foglalkozni a külföldi behozatal gondolatával is. Ez ügyben kerestem meg Istvánt, Gödöllőn. Email-emre gyors válasz érkezett, amit egészében bemásolok ide. Gondolom, nem sért levéltitkot, hiszen egy általánosságban, a leendő vevőknek megfogalmazott levélről van szó:


Kedves János!


Köszönöm a megkeresést, a dolog menete a következő. Átküldi nekem a linkeket, hogy mik tetszenek. Vásárláshoz kérek ezer euró foglalót, amivel kimegyek megnézni az autókat. Ha ott vagyok, felhívom az autó mellől, és elmondom, hogy szerintem milyen, vegyük vagy ne. Erről a számról (+49...) fogom keresni, nyomjon ki, és hívjon vissza legyen szíves. Ha jó, akkor lefoglalózom, és a következő héten elhozza a tréler. Akkor kell a többi pénz, hogy a tréleres ki tudja fizetni az autót. Az alku mindig helyzet és emberfüggő, a mértékére nincs szabály. Alkunál a lealkudott összeg XX%-a a sikerdíjam, tehát ha lealkuszom az árból ötszáz eurót, akkor ennek a XX%-a a sikerdíjam. Ha nem jó a kocsi, akkor tovább megyek, amíg nincs jó. Ha lyukra futás van, akkor lyukra futásonként tízezer forintot kell fizetni, hogy legalább az üzemanyag és a ráfordított idő legyen kifizetve, mert sokszor 2-300 kilométer van két autó között. Ha itthon van már az autó, akkor néhány nap alatt rendszám van az autón. Általában három-négy hetente megyek ki autóért.


Úgy kell kalkulálni, hogy az alku utáni vételárra rájön még XXX ezer (kimenetel, hazahozatal, műszaki vizsga honosítása, rendszám, törzskönyv, forgalmi,munkadíj) esetlegesen a XX% sikerdíj +regadó, +vagyonszerzési illeték. Ezután más fizetnivaló nincs, a kocsi magyar forgalmival névre van írva.


Autóvásárlás előtt érdemes tisztában lenni azzal, hogy használt autókat nézegetünk, ezért mindenesetben benne van a javítási kockázat. Nem vagyok orákulum, nem látok bele a váltóba és a motorba, és nem tudom megmondani, hogy mi baja lesz a jövőben. Azt tudom megmondani, hogy abban a pillanatban milyennek tűnik az autó.


A hirdetésben a hirdető által elkövetett elírásokért nem vállalok felelősséget. A vevő számára fontos dolgokra a beszélgetés során kérdezzen rá mikor az autó mellett vagyok, mert sok emberrel tartom a kapcsolatot, nem emlékszem mindenre. Ha a vevő a foglalózás után mégis eláll a vételtől, azt magának kell intézni az eladóval, és ennek minden következménye a vevő kockázata. A meghiúsult vétel ellenére a vevő ilyenkor is köteles XXX ezer forint munkadíjat fizetni, mert munkavégzés ugyanúgy történt, mintha az adásvétel végig ment volna.


Kp-ben euróban vagy utalásal közvetlenül az eladónak tudja fizetni a vételárat, a magyar költségeket kp-ben forintban nekem.


Az István cikkét ismerő figyelmes olvasóban itt rögtön felmerülhet egy kérdés: Igen, de akkor hol a probléma ebben az ügyben?


Sehol, szerintem!


De kérem, olvasson tovább, mert az alábbiakban már csak a problémákról írok, a teljesség igényével!


Ezt a tájékoztatónak, esetleg erős képzelőerővel ajánlattételnek gondolt levelet egy személyes beszélgetés során kívántam pontosítani, ezért felkerestem Istvánt gödöllői munkahelyén, ahol a vártnál rövidebben, 3-4 percet tudtunk csak beszélgetni. Kinn a placcon, novemberben, két, autókról kérdezősködő között. Az irodáig sem jutottunk el. Szoros levelezésben maradtunk, ami nekem is jól jött, hisz az írás nem száll el. Az adásvétellel egyre többet foglalkozva, persze szaporodtak a kérdések. Az idézett írás ugyan számszakilag kicsit nagyvonalúan került megfogalmazásra, a vállalások főleg elnagyolva, garanciák sehol, de ott volt a végén egy konkrétum; egy ponton XXX ezerből le lehet zárni a vele való együttműködést. Ez is sok pénz, de úgy döntöttem, legalább ennyit megér, ha egy elismert hozzáértő körbejárja, műszakilag leellenőrzi, és papírjait rendben találja az általam kinézett autónak. És amennyiben létrejön az adásvétel, mehetünk tovább, hazahozza, stb. Ez a tovább azonban pontosításra szorult, de semmilyen kontraktus nem készült a fenti íráson kívül, amit én nem tartottam kimerítőnek! (lásd pl.: „rájön még XXX ezer”) Nem kívántam így több millió forintot elkölteni, ezért továbbra is igyekeztem képbe kerülni, tájékozódtam, tőle is kérdeztem.


Időközben találtam egy hirdetést, kimentem Grazba egy autóhoz, tetszett.


Kérésemre István is kiment az autóhoz, körbejárta, felhívott onnan, rendben találta, lefoglalózta a pénzemmel. De továbbra sem kaptam kielégítő válaszokat a milliós adásvétel részleteiről, ezen valóban sokat vergődtem, kb. annyira, mint aki nagyon sok pénzt készül elkölteni, úgy, hogy odaadja valakinek, „hogy a tréleres ki tudja fizetni az autót.” Az rendben, elírásokért nem vállal felelősséget, de akkor vajon mire vállal? Örök kérdés maradt...


Nem tetszett az ügymenet, ezért kértem, hogy számoljunk el, mert megköszönném az eddigi munkáját!

Megütközéssel fogadta, finoman szólva, hogy ki akarok farolni a szerződésből.


Ööö, miből is, milyen szerződésből? Aláírtunk volna valamit? Akárcsak komolyan átbeszéltünk volna valamit, mondjuk, egy asztalnál ülve? Az egy-két soros levélváltásokra gondolt? Született volna valami közöttünk a fenti levélen kívül? Hát nem, (ez a fő érv a szakítás mellett,) de ennek ellenére István elvárásai alapján jártam el, az általa kiszámolt összeget tudomásul vettem. (Körülbelül ugyanennyit alkudott le.) Tehát még az idézett irományból sem faroltam ki!


De mit is kaptam Istvántól ezért az összegért?


Kiment Grazba megtekinteni az autót. Nem soron kívül, a szokásos útján tett egy 300 km-es kitérőt. Ott volt az autónál másfél órát, állapotfelmérését szóban közölte, alkudott is. Semmi nincs a kezemben az ottani munkájáról, kivéve, hogy az alkuval és az előleggel csökkent az autó vételára. Arról, hogy együtt tegyük meg ezt az utat, mereven elzárkózott.


A fentiekért kapott tőlem XXX.XXX Ft-ot.


Erről számlát nem kaptam. (De ha létezik egy tőpéldány a nevemmel, akkor ezért megkövetem!)


De ez az összeg sem bizonyult Istvánnál kielégítőnek, mert amikor a végén személyesen találkoztunk, akkor is több mindent nehezményezett, immár a klasszikus nepper stílust hozva, de elengedtem a dolgot. Fizettem, rákérdeztem, rendben vagyunk-e, majd rossz szó nélkül eltávoztam. Úgy voltam vele, mindenkinek lehet rossz periódusa, amikor rosszul reagálja le a neki nem tetsző dolgokat, de majd idővel rájön, mi a helyes. Örültem, és máig örülök az autómnak, de a tanulságot levontam! De ezek szerint Istvánnak, Gödöllőről, azóta sem került helyére ez a történet. A becsapott, megrövidített szakembert adja elő, ahelyett, hogy inkább a saját magánál tenne rendet! Konkrétan:


  • – tudja zokszó nélkül elviselni a kizárólag általa felállított feltételrendszert
  • – végezze rendesen a munkáját, amiért nem kevés pénzt számláz ki vár el
  • – eladóként a vevőt sosem hülyézzük le, főleg a többi vevő előtt, mert az rossz fényt vet ránk.

Köszönöm, hogy olvasta!

János, Egerből

Kedves Olvasók!

Néhány mondatban reagálnék János szavaira. Az első találkozó azért lett csak pár perc, mert János bejelentkezés nélkül toppant be, én pedig pont indulóban voltam valahová, a kocsiból szálltam ki, mert megláttam, hogy valaki a kocsik között toporog. A dokumentumok elég pontosan fogalmaznak, eddig még mindenkinek sikerült megérteni. János arra hivatkozik, hogy volt a szerződésben egy olyan pont, ami szerint a szerződést le lehet zárni. Az igazság kibontásának szellemében idemásolom a János által hivatkozott részt, mindenki elemezze, és döntse el, mit jelent. Ekkor már túl voltam a Réka-ügyön.

„Ha a vevő részére már kint lefoglalóztunk egy autót, és a foglalózás után a vevő mégis eláll a vételtől, akkor a foglaló visszaszerzését a vevőnek magának kell intézni az eladóval, és ennek minden következménye a vevő kockázata. A meghiúsult vétel ellenére a vevő ilyenkor is köteles X ezer forint munkadíjat, illetve a X % sikerdíjat megfizetni, mert munkavégzés és az alku ugyanúgy megtörtént, mintha az adásvétel végigment volna.”

Ha valaki értékelhető eredménnyel túljutott a nyolc általánoson, akkor nem nehéz megérteni, itt az áll, hogy a meghiúsult vétel esetén kell x forintot fizetni. Sem meghiúsult vételről, sem a szerződés lezárásáról nincs ebben az esetben szó, János meg akarta venni az autót, meg is vette, azóta is megvan, csak egy másik énjének felülkerekedése okán nem akart a szerződésnek megfelelően teljesíteni. Aláírtunk egy szerződést, de ha nem így lett volna, a jog nemcsak az írásos szerződést ismeri el, hanem a szóbelit, illetve a ráutaló magatartással kötöttet is. Ez azt jelenti, hogy ha a korábban megismert feltételek után átadod az ezer euró foglalót, azzal ráutaló magatartással elfogadod a feltételeket. Ha nem volt kielégítő és világos egy ügylet leírása, akkor hogy jutottunk el a foglaló átadásáig? A sorrend logikailag sem stimmel. Először adok ezer euró foglalót, majd miután lefoglalózták részemre az autót, reklamálok, hogy nem stimmelnek a feltételek. Ez kevésbé életszerű.

Abból, hogy már foglalózás napjának estéjén azt szerette volna, hogy fogadtassam el az egri okmányirodának is megfelelő kétnyelvű adásvételit, arra következtetek, hogy egy pillanatig sem volt szándékában betartani a szerződést, csak kellet neki egy hozzáértő, aki megnézi helyette az autót. Telefonban és írásban is rákérdeztem, hogy ha Gödöllőn lesz forgalomba helyezve, akkor minek ez a kétnyelvű, hacsak nem akar kifarolni a szerződésből. Erre az volt a válasz, hogy hova gondolok, az nem volna korrekt.

Mikor találkoztunk, búcsúzásképpen még annyit mondtam neki, hogy ha valaha az életben bármi kérdése, problémája lenne bármivel kapcsolatban, engem soha, semmilyen körülmények között ne hívjon, ne keressen. Mindezt mosolyogva, a szemébe nézve. Itt már nem érezte magát annyira kényelmesen a bőrében, és olyan gyorsasággal távozott az irodából, hogy még az előre megírt számla is leesett az asztalról. Ezt a szituációt lehet úgy értelmezni, hogy nepperesen beszéltem vele, pedig csak kertelés és egy csúnya szó nélkül az arcába mondtam, amit gondolok, és ez elég kényelmetlen lehetett. A kommenteket olvasva, az emberek nagy része inkább fizikai erőszakot alkalmazott volna.

Azóta új záradékkel bővült a zserződés: “Ha a vevő a vételtől nem áll el, mert a kocsi amúgy kell, de a fukar énjének felül kerekedése okán engem inkább kihagyna a további ügyintézésből, akkor ugyanúgy számolunk el, mintha végigcsináltam volna az egészet, levonva belőle azokat a költségeket, amiket nekem kellett volna kifizetni az eredeti szerződés szerint.”

Kedves János! Jó egészséget, sok balesetmentes kilométert kívánok, és sok örömöd teljen a Malibuban!