Megszólalnak az autófordító fordítók!

2019.12.12. 18:17

Nagyjából két anyagra volt szükség ahhoz, hogy a Szabadúszó Fordítók és Tolmácsok Egyesülete tollat ragadjon, és végre rávilágítson, hogy miért ennyire tragikus egy-egy autó menürendszerének a fordítása. Az egyik ugye Karotta írása az Audi A1 csodás magyarságáról, a másik meg a Camry menüiről.

A titok nyitja kábé az, hogy eleve olyan rendszereket fordítgatnak, aminek rossz a szerkezete, tehát alkalmatlan értelmes magyar mondatok összerakására. Másrészt spórolásból az egyszer félrefordított dolgok kvázi ÖRÖKRE benne maradnak, nehogy már ugyanazt az öt karaktert kétszer kelljen kifizetni, harmadszor meg hiányzik a visszacsatolás. Illetve akkora nagy a bizalom, hogy a fordítók sem mindig tudhatják, mi a fenét fordítanak. Ez így tényleg nehéz lehet. Bár ez senkit sem mentesít az effektív félrefordítások - amik azért bőséggel vannak - terhe alól, tenném hozzá, lásd még hátsó körforgalomfigyelő és hasonlók.Rengeteget viccelődünk például a PSA menüin - van is miért - ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a márkák importőrei ne ismernék a hibákat. Ugyanakkor, mint megtudtam belsőbb körökből, próbálnak tenni ellene, csakhogy a nemzetközi piacon igen aprócska probléma, hogy magyarul ez-az rossz. Úgyhogy évek alatt sem biztos, hogy sikerül nekik változást elérni.

Ugyanakkor a végfelhasználót semmiképp sem hatja meg, hogy a több százezer forintért megvett extra egy szánalmas, magyartalan és kezelhetetlen valami. Úgyhogy foglalkozni fogunk vele a továbbiakban is, hátha változik a programozási metódus, a fordítás folyamatai, a hibák javításának a mechanizmusa, amiben a fordító csak egy apró kis fogaskerék. Lehet, hogy pont ez a baj.

Következzék tehát a levél, amit köszönünk:

Feladó Szabadúszó Fordítók, Tolmácsok Egyesülete

Címzett Papp Tibor

Dátum 2019. dec. 11., Sze, 22:59

Tárgy A fedélzeti számítógépek fordításai

Tisztelt Papp Tibor és Bazsó Gábor!


A Szabadúszó Fordítók, Tolmácsok Egyesületének (SZOFT) tagjaiként érdeklődve olvastuk nemrég megjelent írásaikat néhány autótípus fedélzeti számítógépének „rosszul fordított” magyar nyelvű felületével kapcsolatban. Annál azonban, amit a cikkek sugallnak – miszerint a magyar fordítók egyszerűen nem értenek a munkájukhoz, vagy az adott készülék használatát nem értik meg –, jóval árnyaltabb folyamatok vezetnek a cikkekben bírált megoldások megszületéséhez.


A központosított, soknyelves lokalizáció kötöttségei és korlátai miatt a fordítók felé irányuló elvárásoknak gyakran csak magyartalan, nehezen követhető fordítások alkalmazásával lehetséges megfelelni.


Ezek a folyamatok a műszaki szakfordítási piac egészére jellemzőek (a porszívóktól a villanybojlereken át az autókig), így általánosságban szeretnénk bepillantást nyújtani ezekbe, természetesen az Önök által kiragadott konkrét példák minősítése nélkül.


A fordítóipar a kilencvenes évek óta fokozódó mértékben használ úgynevezett fordítástámogató szoftvereket (angolul CAT, Computer Assisted Translation). Ezek elmentik az adott kifejezés vagy mondat fordítását, és amikor újra előkerül az adott forrásnyelvi kifejezés, automatikusan beillesztik az egyszer már alkalmazott fordítást. Ez nagyban megkönnyíti azt, hogy több szakember dolgozzon együtt ugyanazon dokumentumon, illetve segíti a fordítások egyeztetését pl. a használati utasítás és a szoftver között. Mára a műszaki szakszövegek 100%-át valamilyen CAT-eszközben fordítják.


Mindez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a fordító az autógyár fordítási osztályáról egy „előkészített” fájlt kap, amelyben mindenhez, amit már korábban lefordítottak, hozzá van rendelve a korábbi fordítás, így a fordítónak csak a „maradékot” kell lefordítania, úgy, hogy az a korábbiakhoz illeszkedjen. Ez jellemzően egy, kifejezésekre vagy mondatokra tagolt, kétoszlopos táblázatban szerepel; használati utasításoknál általában rendelkezésre áll az eredeti, hogy meg lehessen állapítani, melyik szöveg törzsszöveg, táblázat, képaláírás, szoftverek fordításánál azonban jellemző probléma, hogy a konkrét programban a fordítónak nincs lehetősége megtekinteni a szövegeket. Ezeknél pl. screenshotokkal próbálják bemutatni a különböző szövegek helyét és szerepét, de ezek mindenképp csak áthidaló megoldások. A fordítói készségek része ma már az is, hogy a szakember egy ilyen anyagban a már meglévő fordítási megoldásokat használja, akkor is, ha azokkal nem ért egyet. Szoftverfordításoknál jellemzően karakterszámkorlátot is beállítanak, ha azonban később kiderül, hogy ez szükségtelen volt (mert mégis kiférne hosszabb szöveg is), már nincs, aki „visszacsinálná” a kényszeredett rövidítéseket.


Néhány évtizede a multik magyar leányvállalatainak jellemzően volt külön fordítási osztálya, mely együtt dolgozott a külsős fordítókkal, akiknek lehetőségük volt például beülni egy autóba és végignyomogatni a menüt, de mára ez – részben gazdasági/munkaszervezési okok miatt, részben a technikai lehetőségek fejlődésének hatására – gyökeresen megváltozott. Az ellátási láncban a multi saját, nemzetközi fordítási osztálya áll kapcsolatban egy magyar fordítóirodával, amely a munkát szervezi, a fordítást és lektorálást pedig egyéni vállalkozóként vagy valamilyen mikrovállalkozási formában működő fordítók végzik. A fordítók irodákkal kötött szerződése szinte mindig tartalmaz olyan, a titoktartásra vonatkozó részleteket, amelyek értelmében a fordítónak tilos nyilvánosságra hoznia azt, hogy éppen milyen szövegen dolgozik. Így tehát bemenni az autószalonba, hogy „Hello, most fordítom a fedélzeti számítógépet, nyomkodnám az egyik autót pár órát, ha nem gond!”, egyértelmű szerződésszegésnek minősülne. Ezenkívül az elkészült fordításokat a végmegrendelő fordítási osztályán különböző programokkal ellenőrzik, melyek például azt vizsgálják, hogy egy adott kifejezést mindig a megfelelő módon fordítottak-e. Ezeket a programokat magyarul nem beszélő emberek használják, ezért születhetnek olyan megoldások, hogy például ahelyett, hogy „a DeLoreant”, minden alkalommal ki van írva, hogy „a(z) DeLorean személygépkocsit”.


Az így elkészült, központ által jóváhagyott fordításokat telepítik az autókra, vagy küldik el a magyar képviseletnek. Utóbbiaknak – ha alkalmaznak is valakit a fordítási feladatokra –, beleszólási lehetőségük csak a külföldi központon keresztül, tehát több lépcsőben, magyarul nem tudó emberek közvetítésével van.


Ezekre a folyamatokra a konkrét fordítóknak, vagy akár a nemzetközi központtal kapcsolatban álló magyar fordítóirodáknak alvállalkozóként nincs ráhatásuk.


Mindazonáltal fontos hangsúlyozni, hogy a fordító feladata, hogy a fent ismertetett keretek között is a lehető legjobb megoldást válassza, minden esetben felhívja a megrendelő figyelmét az esetleges veszélyekre (akkor is, ha ehhez idegen nyelven kell elmagyarázni a magyar nyelv sajátosságait), és a használhatóbb végeredmény érdekében akár rendszerszintű újításokat javasoljon. A felsorolt feladatok sokfélesége is bizonyítja, hogy napjainkban a fordítók munkája jóval összetettebb annál, mint amilyennek elsőre látszik, és a profi munkához a kiváló nyelvtudás mellett számos egyéb készségre is szükség van. Egyesületünk elkötelezett a minőségi munkavégzés és a fenti készségek fontossága mellett, és folyamatosan támogatja a SZOFT-tagok szakmai fejlődését.


Felhasználóként és közlekedésben résztvevőként egyetértünk abban, hogy a fenti megoldások gyakran nem felhasználóbarátak, valamint akár balesetveszélyt is okozhatnak, és üdvözöljük, hogy cikkeikkel beemelik a témát a közbeszédbe.


Végezetül a megoldás felé vezető út következő lépésének azt látjuk, ha a fogyasztók maguk fejezik ki elégedetlenségüket ezekkel a megoldásokkal szemben, vagy ha akár állami sztenderdekért lobbiznak – a fordítópiacon belül ezek a folyamatok azonban kizárólag abban az esetben tudnak beindulni, ha a megbízók, a nemzetközi cégek prioritásként kezelik majd a kisebb nyelveket is, mint például a magyart.


Üdvözlettel:

A Szabadúszó Fordítók, Tolmácsok Egyesülete

Budapest, 2019. 12. 10.