Mivel zúzzuk szét a ferraris idillt? ZIL-lel!

2015.04.19. 17:38

Egészen közelről láttuk, hogyan keverik be az egy-kétszázezer eurós luxus és sportautók árverésére Leonyid Brezsnyev állítólagos szolgálati autóját, sőt, el is adták valakinek. Az új tulaj talán nem is látta, mi került a birtokába. Az 1977-es ZIL 114 most inkább szarkofágra hasonlít, mint luxuslimuzinra.

A steppeltkabátos német felsőpolgárok előugrottak a fakó papírra nyomott veteránautós újságok apróhirdetési rovatából, összeszaladtak vagy ötezren az esseni Hungexpón és olyan autókiállítást csaptak, hogy hasonlót sem látni Párizstól Genfig. Sosem látni manapság egy helyen egyszerre több McLaren SLR szupersportautót, a Porsche Carrera GT is inkább csak az autógyűjtők kincse, mert ezek a kocsik 250-350 ezer eurót érnek most, és napról-napra megyeget felfelé az áruk. Nem használják őket, kevés a kilométer, nem is autók, csak kómába ejtett élvezeti cikkek.

Ezerkétszáz kilométert zakatoltunk a felfoghatatlanul tömény autókulturális élményért, majd még félórát a szállodánkból, de nagyon megérte. Az igazi utazás a kapukon belül kezdődött és még nem látni a végét. A mi Volvónk reggel lazán rágyújtott a szálloda parkolójában, majd két slukk után tette a dolgát, gond nélkül. Nézzék :

A kedves, autózásba gyógyut mesefigurák, köztük sok-sok sznobbal és befektetővel tegnap olyan autóárverést tartottak a Techno Classica kiállításon, ahol egy tízezer eurós licitugrásra senki nem kapta fel a fejét. Én most mégis a legolcsóbb tételek egyikéről beszélek, a többit Csikósra adja egy másik cikkben. A COYS, Nagy-Britannia egyik patinás, közel százéves aukciós háza bekevert az olasz, angol és német luxusautók közé egy tömegpusztító fegyvert, egy valódi ZIL 114 limuzint, hogy a teremben lévő asszonyok ájultan essenek össze, míg uraik tanakodnak, hogy lehet-e önkényuralmi jelkép egy diktatúra csúcsterméke.

Árverési katalógust olvasni nem csak azért vicces, mert a szerző néha nagyvonalúan bánik a tényekkel és csak egészen keveset lehet megtudni mondjuk egy 480 és 600 ezer euróra tartott BMW 328 roadster előéletéről, de azért is, mert valamit mégiscsak mondani kell hatméteres, négykerekű szovjet terrorbolygóról, amitől valaki rákíván. Viszont ez utóbbiról sokkal kevesebb a nem cirillbetűs adat, mint bármiről, ami kalapács alá került ezen a napon.

Bár az utóbbi évtizedeket Belgiumban töltötte az 1977-es, tehát nem kettő, hanem három fokozatú automata váltóval készített ZIL, előtte viszont maga Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár szolgálati autója volt. Ezt egy kocsiban talált papír igazolja, bizony. Tudják, mint a sok-sok W126-os Mercedes Magyarországon, melyek egytől-egyig Kádár utolsó autói voltak. A szovjet autó olyan rettenetesen teherautó-szerű, hogy a közönség a szokásos műsorközi morajlásról is megfeledkezett, amikor az árverésvezető keresetlen szavakkal magasztalta a három tonnás szörnyet.

Ez a típus egyébként a 111-es széria utódja volt, ebbe már nem hat, hanem hétezer köbcentis V8-ast szereltek. Nyomórudas teherautómotorra gondoljanak, amely háromszáz lóerős és kétszázra gyorshíthatja a testet, miközben odabent valaki idegesen markolássza az atomkoffer fogantyúját. Íme a nagy árfelhajtás fontos pillanatai.

Ha természetes közegében nézne hasonló ZIL-eket, olyan videónk is van, itt találja.

A sarokban álldogáltam és megfigyeltem, hogy a COYS árverésre egészen hétköznapinak tűnő emberek is eljöttek. Voltak ott családapák a gyerekeikkel, volt egy idősebb pár, a zokniszandálos bácsi a földön ült a nejével és a katalúgus minden oldalára jegyzetelt valamit amíg néztem őket. De ami a legmeglepőbb, hogy többen nem konkrét autóért (Porschéért, vagy Ferrariért) jöttek el, hanem szerettek volna elverni egy kis pénzt valamire, ami legalább harminc éves, és majdnem biztosan jobban hozza a pénzt, mint a befektetési alapkezelők.

A ZIL limó percek alatt 35 ezer euróra tornászta fel az árát, és bár nem láttam, hogy ki volt a szerencsés nyertes, azért megtekintettem volna az arcát, amikor a végén odaballagott a szomszéd teremben kiállított zsákmányhoz és szembesült az állapotával. A kaszni tényleg rohadásmentes, ahogy ígérték, tulajdonképpen hiánytalannak tűnik, de a jelenlegi állapotában nem szalonképes, illetve mégis, mert provokációnak tökéletes ezen a szalonon, így leszkoszlott belső térrel is. Ezekben az időkben a ZIL 114 puszta közelsége egészen mást üzen, mint mondjuk két éve.

Keresett portéka lehet a szülőföldjén, hiszen 1970 és 1978 közt mindössze százötvenet gyártottak belőle és látható, hogy mifelénk senki nem tudja hogyan kezelje a jelenséget. Egy biztos, a legijesztőbb tárgy volt amit tegnap láttam, annyira nem evilági, hogy tán jobb is, ha visszamegy oda, ahonnan jött.