Így láttuk mi 2016-ot - 2. rész

Papp Tibor, főszerkesztő

A kedvenc képem importból származik, Dániában bárki tud jó képet csinálni egy Alfáról, mindegy, milyen az időjárás. Nem baj, ha nem süt a nap, sőt, képzeljünk hozzá egy kis szélvihart is - az idén egyértelműen ez a kedvenc fotóm. Megjegyzem, ha kedvenc autót kell választani, a Giulia szintén ott volt a top kettőben, de nem akartam igazságtalan lenni másokkal. Már csak azért sem, mert a Giulia esetében csakis a benzines változatoknak adnék ilyen plecsnit. Szóval maradjunk a kedvenc fotónál. De az nagyon-nagyon.

Amit legkevésbé szerettem:

Eleinte még azt hittem, nem tudok majd választani, de aztán hirtelen több esélyesem is eszembe jutott. Talán kézenfekvő lenne a Lada Granta, de én terepen teszteltem, és ott inkább viccesen ütőképes volt, pláne, hogy láttam ugyanitt SUV-okat szenvedni, aljukat leverni és hasonlók. A sztyeppék X6-osa tehát kiesett, de talán kellő gyűlölethullámot vált majd ki belőlem az új, ezres Fabia Clever - gondoltam. De nem. Sajnos be kellett látnom, hogy amire ez való, azt tudja. Nem gyors, de rossznak, pláne nemszeressemnek semmiképp sem választanám, én az előző Fabia-generációt nem bírtam, ez most kifejezetten bejön, 75 lóerővel is. Választhattam volna még a Citroën C3 Tannistesten vezetett, háromhengeres 1,2-es alapváltozatát, ami műszakilag igazi csalódás, zajos, billegős, hihetetlen, hogy ugyanezeken a műszaki alapokon, ugyanilyen 1,2-es háromhengeressel egy Peugeot 208 milyen klassz és minőségi kiskocsi tud lenni. De a dizájn miatt sok mindent meg lehet a C3-nak bocsátani. Számomra az év csalódása a BMW 225xe Active Tourer, ami se nem igazán fér bele sok cucc, se nem aktív, és hiába hibrid, még csak nem is takarékos, hiába a nagy nekibuzdulás, nálam nem váltotta be az ígéreteit, hiába minőségi tárgy. Érdekes, mert a hasonló hibridek - a hátsókerekesek, pl. a 330e - sokkal jobban beváltak, továbbra sem tudom hová tenni ezt az autót.

Amit legjobban szerettem:

Ha coming outolni kell, hát legyen meg: az év kellemes meglepetése számomra a Hyundai Ioniq, főleg az elektromos változata, ám hogy egy kicsit kiegyensúlyozzam ezt, megemlíteném, hogy a 911 Carrera S, szimpla hátsókerék-hajtással szintén nagy favoritom volt.Nem tudom, mikor lesz része a nemzeti alaptantervnek, hogy mindenki ülhessen egyszer egy ilyenben, de remélem, minél előbb. Vagy ha ez mégsem jönne össze, legalább egy alapmotoros Alfa Giuliában - éljenek az alapmodellek! Apropó, alapmodellek: az ötmillió alatti kategóriából nagy kedvencem a C4 Cactus, a legnyomorultabb, 82 lóerős alapmotorjával, mert igazi egyéniség és még kilóra/centire is megéri. Itthoni teszten még nem járt nálunk, és egy pillanatig elbizonytalanított az Alfa Giulia, de aztán megjött az eszem, és végül az új G30-as BMW-t választottam abszolút győztesnek. Igaz, valamivel kisebb mintából válogattam, mint a korábbi években, ráadásul mennyire unalmas dolog már egy 5-ös BMW, de ne feledjék, ezek egy egykori toyotás szavai. Szóval ez az új ötös bitang jó lett, bár még csak összkerékhajtással és erős motorral vezethettem, és hát az új háromliteres dízel maga a döbbenet. Viszont az előző 520d-ből kiindulva nem különösebben félek attól sem, hogy a kevésbé csúcsmodellek rosszak lennének. Sőt.

Sipos Zoltán, újságíró

2016 kedvenc tesztautója:

Idén a Kia Soul EV-n és a szintén Kia Optima Plug-in hibriden kívül nem járt nálam tesztautó, ebből a rövid listából nehezebb kedvencet választani, mint az ember gondolná. Meg se próbálom, inkább csalok. Hiszen tesztnek írtam meg az idén 20 éve vásárolt Mazda 323-asomat, tehát az is valahol tesztautó. És naná, hogy ő a kedvencem, hiszen 20 éve nem eresztem a kezét.

2016 legkevésbé kedvelt tesztautója:

Közben beugrott, nem csak a két Kia tesztautó számít a listában, hiszen két bemutatón is jártam, talán ilyenkor ezeket is ér a felsorolásba belevenni. És akkor elgondolkodhatok azon, vajon a Mokka X-szel és az új motoros Transittal bővített választékból melyik legyen a legkevésbé szeretett kocsi. A Mazda ugye kiesik, a Soul EV-t és az Optimát kellemes túrákhoz kötöm, Mokka X-szel jót verettünk a skót dombok közt, a Transit meg csak úgy volt. Akkor legyen szegény Transit? Legyen.

Legkedvencebb fotóm:

Talán nem is én lőttem, hanem Máth Dávid. A nürnbergi villanyautós túrán készült a kép, nem egy érdekes autó, szép fények, csodálatos háttér van rajta. Csak egy szélvédőre biggyesztett cetli, persze, de mennyire klassz dolog már Passauban arra sétálni vissza a töltőkábelen csüngő Soulhoz, hogy személyre szóló, biztató üzenetet kaptunk az olvasóktól?

Fél órára hagytuk magára a passaui Nissan kereskedés gyorstöltőjénél, és ez fogadott. Nekünk vannak a legjobb olvasóink. #tcetap

Totalcar.hu (@totalcarhu) által közzétett fénykép, 2016. Jan 25., 08:20 PST

Göbölyös Zsolt, szakíró

Kedvenc tesztem:

A 2016-os évben álomautókat tudtam vezetni, mégis ez az összehasonlító teszt jelentette a legtöbbet, ez volt a legérdekesebb, és ezt élveztem a legjobban. Hiába volt már ehhez nagyon hasonló öreg saját A6-osom, és hiába ismerem nagyon jól az újabb modelleket is, egyikből azonnal átülni a másikba, összehasonlítani az élményt, a hangot elemezni, a gyorsulást érezni az öregben és utána az újban, nyomni egy satuféket olyan, amit ritkán lehet így megtapasztalni. Levontuk a következtetéseket és megállapítottuk, hogy ha még ma délután kellene eljutni Münchenbe, akkor csak az új, de ha most kellene indulni megkerülni a Földet, keresztül mindenen, akkor csak a régi. Ennek ellenére a fejlődés, a műszaki tartalom elvitathatatlan az újtól. Nem gondoltuk 1996-ban, amikor a négy elektromos ablaknak örültünk, hogy egyszer majd radaros, távolságmérős aktív tempomat lesz autóban.

Legkevésbé tetszett tesztem:

Ez egy rémálom volt. Az autó a maga kategóriájában csodálatos, műszakilag is véleményem szerint az élmezőnyben van, de a koncepció annyira távolt áll tőlem, hogy minden egyes szó leírása háromszoros erőt kívánt, mint bármely más autó esetében. Menni is utáltam vele, egy egoista kreatúra és ha tényleg környezettudatosak akarunk lenni, akkor egy tonna alatti hibrid autót készítünk, nem pedig egy kéttonnás tankot, amiben nincs is nagyobb hely, mint egy A6-osban. Még a csomagtartója sem túl nagy, csak feleslegesen cipelünk ennyi vasat. Innen kezdve pedig nevetséges mindenféle takarékossági próbálkozás. Nagyon ritka, hogy egy tesztautóval nem szívesen közlekedek, legyen az akár egy fapad kisautó vagy egy közútra félig alkalmatlan sportkocsi, de ez a Q7 e-tron elérte ezt is. Ha pedig belegondolok, hogy ennyi pénzért milyen Audikat lehet venni, számomra hihetetlen, hogy eladnak belőle egyet is.

Kedvenc fotóm:

Nem azért mert művészileg szép, hanem mert véletlenül egy svéd golfpályára keveredtem be az új Porsche Cayman S tesztautóval, nagyon jó a hangulata a képnek, passzol ide ez a remek kis sportkocsi. Kicsivel utána a Volvo kombis biztonsági emberek kivezettek, de mielőtt elengedtek, kérték, hogy mutassam meg az autót, mert látják, hogy vadi új modell.