2017.12.29. 18:14

Megint tartalmas évet zártunk a Totalcarnál, rengeteg móka és kacagás, máskor izzadságszag járta át a szerkesztőséget. A Mesterkurzussal tuningolt Parkoló Parádék mellett forgott a Rulettkerék, elindult az Erőmérő, rágyúrtunk a használttesztekre, újabb évadok pörögtek a tévében, negyvennél is többször szólt az Égéstér, megjelent mintegy kétszáznegyven teszt, háromszáz Belsőség-poszt, közel százötven közéleti cikk, a hírrovat pedig valahol ezerötszáz fölött termelt. Idén is nehéz tehát a három kérdés: melyik volt a legjobb és legkellemetlenebb tesztautó, illetve kinek melyik fotó volt a kedvence 2017-ben? Évösszegző sorozatunk harmadik része.

Csikós Zsolt, újságíró, Év Autója-zsűritag

Bár akadt jó pár, ilyen szabványos, ceruza-végét-rágcsálva-úristen-mit-írjak-én-erről dögledvény a tesztjárművek között idén is – mert az átlagautó 2017-ben is a halálos unalom sötét temetője - de látok szép, nagy, ragyogó jégcsúcsokat ebben a hideg óceánban. Mind közül a legékesebb és legfényesebb egy valószerűtlen márkától jött, a Kiától. Igen, a 3,3 literes, véhatos benzinmotorral szerelt, alapvetően hátsókerék-hajtásosra tervezett, de a tesztautó kivitelében összkerekes Stinger nekem mindent vitt az év során. Az a hang, az az erő, az a finomság, az, ahogy az agyad rezdüléseit követi minden mozdulatával - egyszerűen ájulat. Ahogy kinéz, az meg aztán tényleg odaver, most sem hiszem el, hogy a koreaiak a semmiből egy ilyet tudtak tálalni nekünk.

De persze a veteránok között könnyen tudok hasonlóan intenzív, ám sokkal szelídebb tempóban zajló agyeldobást felidézni - az pedig egy Abarth-tól érkezett. Nem, nem az 1000TC volt az, bár mindenki úgy gondolná, csakhogy az a kocsi még nem érett egészen össze, amikor én kipróbáltam. A tiszafüredi Viktor másik Abarth-ja, az 500-asból lett 695SS maradt meg tisztán olyan eseménynek, amin őszintén, felkészületlenül, rettentően megdöbbentem, annyira erős, zajos, finom, precíz élmény volt a kocsi vezetése. Talán azért, mert tucatnyi Fiat 500-származékom volt és van is, talán, mert az autó tényleg nagyon szépen összeállt, de ott volt a pillanat, amikor kiszálltam, és egyszerűen röhögnöm és visítoznom kellett az elképedéstől.

A nettó legpocsékabb vezetési élmény is egy veteránhoz kapcsolódik - a Tannistesten vezetett Rover 3500 SD1-es az. Felfoghatatlanul pocsék minőség, ügyetlen futómű, rosszul áttételezett és szervósított kormány, halál gyenge motor - az egész autó olyan gyatra és ügyetlen volt, hogy még akkor sem láttam benne a jót, ha a veterános agyammal gondolatban felújítottam a kellő helyeken. Nem véletlen, hogy földbe állt a brit autógyártás – és ez még az egyik büszkeségük volt!

A kedvenc fotóm? Hadd ne sztároljam magamat , mert mások sokkal komolyabb dolgokat alkottak, én csak a szokásos iparos munkát végeztem. A favorit képem nem is igazán fotó, de annyiban hozzám kapcsolódik, hogy az egyik legkedvesebb idei (saját) cikkemhez készült dekorációnak, ráadásul nem is egy, hanem rögtön négy darab. A készítőjük Kengyel Kristóf látens buszügyi gurunk, aki másodszerepben kiváló grafikus is - nézzék csak meg az új festésű HÉV-szerelvényeket (ne a graffitiket...)! Nehéz választani közülük, de talán ezt szeretem a legjobban a négyes sorozatból:

4(1)

Sipos Zoltán, újságíró

Idei kedvenc tesztautóm? Vigyázat, csalok, duplán.

Már idén élesedett a Plymouth Horizon használtteszt, de ez a furcsa, amerikai Golf tavaly volt nálam vagy egy hétig. Megszívatott, többször is, nem volt jó vezetni de imádtam a kocsi hangulatát, és bár senkinek nem ez ugrik be tipikus amerikai autónak, a cikkből kiderül, ez igenis egy fontos és érdekes modell. És a kis kreténségei miatt szerethető.

A másik tesztautó meg szintén kicsit csalás, mivel nem tesztautóként volt nálam, csak privát érdeklődésemnek adott teret a kölcsibe kapott Golf IV kabrió. Vezettem már felülsemmi autót, de hetekig járni egy ilyen rongytetőssel nagyon más dolog, mint csak pár napig furikázni. És meg kell mondjam, amennyire nem izgatott a kabriózás, annyira merem javasolni mindenkinek, hogy próbálja csak ki, mert tényleg jó móka. Ráadásul egy ilyen rendes négy, vagy ötszemélyes (legyen az Golf, Astra, Escort, Renault 19, Mercedes W124 vagy bármi más) kifejezeten jól használható a hétköznapokban is, és tudom, tudom, egy MX-5 sokkal jobb autó, de lássuk be, a kétszemélyessége lekorlátozza a hétköznapokban. Meg aztán minden nap nem lehet (meg nem is akar az ember) sportolni, viszont egy ilyen polgári kabrióban még másik 3-4 embernek is megszerezheted azt az élményt, amit egy virágos nyári rét mellett elgurulás, vagy a csillagos éjszakában topless-krúzolás okoz.

Kevés tesztautóhoz volt szerencsém idén, a két új autó, a Mazda 3 és az új Insignia  nem tudott komoly csalódást okozni, Ezért ide is beteszem szegény öreg Horizont, mert ha már ilyen sok és változatos módszerekkel igyekezett magára haragítani, legyen egy kis sikerélménye. Azt hiszem soha más tesztautó nem fogja alattam szétrobbantani a vízcsövét a Lágymányosi azaz Rákóczi híd tövénél.

horizongif.gif

Imádtam az összes képet, ami a Mazda-múzeumban  készült, mind izgalmas és érdekes autó, félelmetesen jó és fordulatos volt az út, de ezeket nem én lőttem, szóval nem ér. A Lakeside Weekenden  viszont sikerült olyan képet lőnöm, ami akkor is hátat borzongat, ha nem gondolom hozzá, hogy maga a rendezvény is mennyire ötcsillagos. Semmi különös, csak egy öreg szedán, meg vízpart és naplemente. De mégis olyan (moszt is, mikor ránézek a képre, és akkor, ott a Velencei-tó partján), mint ha ott állnék egy régi yachtklub koktélpartiján, Los Angelesben, a háttérben a Big Band tolja, csíkbajszú filmsztárok recsegtetik a kamáslis cipőjüket a parketten, a bárpultnál meg a nagy kalapú elegáns hölgyeknek adna tüzet a fehér ruhás pincér.

Hlács Zoltán, Nyegleo

Nálam kis csalással, hiszen 2016 decemberi, de a bőrös Suzuki Jimny nyert. Bár tagadhatatlanul kompromisszumok kellenek a használatához, de a mai újautópalettán talán egy kocsit se annyira szórakoztató használni, mint ezt a pici terepjárót. Amikor vezettem, örökös vigyor ült ki a képemre. Igaz, én perverz vagyok, ami az autókat illeti.

Ha idei kell, akkor természetesen a D-Max pickup, ami egy nyár alatt számomra is bebizonyította, hogy mi mindenre használható. Elég sűrű nyár volt, különböző munkáim során gyakorlatilag az összes nagyobb fesztiválon részt vettem, és persze a Totalcar Parkoló Parádéra meg a Totalbike 24 órás versenyére is ezzel jutott ki a hang meg a miegymás. De volt lakókocsi-vontatás, Rulettkerék-autó mentés és Karotta motorjának felélesztésében való segítség.

Mivel nem sok autót írtam idén, a sok jó közül végül a VW T6 Bulli70 esett ki a rostán. Bár remek kisbusz, de az extrákkal 28 millióig feltolt listaár kicsit lehangoló volt.

Kedvenc képem? Amikor az egyszerű áruházi kis poroltó tesztjéből az lett, hogy felgyújtottunk egy autót.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.