Egy reprezentatív kutatás szerint a magyar emberek 84%-ának már most elérhető a kerékpározás, de valamilyen indok miatt mégsem ülnek kétkerekűre. Papíron jól mutat, hogy sokunk pincéjében hever valamilyen bringa, de előfordulhat, hogy már nem érdemes felújítani, így egy minőségi új kerékpár lesz a megoldás. Manapság rengeteg az új kategória, segítünk eligazodni közöttük.
Trekking
Talán a legnépszerűbb kerékpárfajta. Ha most kezdesz bringázni, és nem csak a munkába járás érdekel, egy trekking lehet a megfelelő választás. Kicsit olyan ez a kategória, mint az autók közt az SUV: sok mindenre alkalmas, de a legtöbb célra nem a legjobb választás. Szélesebbek a gumijai, mint egy országútinak és gyakran van rajta első teleszkóp is, de komolyabb terepre nem érdemes elindulni vele. Ezekre az univerzális kerékpárokra általában sárvédő és csomagtartó, sőt, agydinamó is kerül, ezért átlagosan 5-10 kilóval nehezebb, mint egy városi vagy egy országúti bringa. Egy átlagos felhasználó számára mégis tökéletes kapudrog a trekking: munkába menet nem lesz mocskos, ha néhány csepp eső leesik, a csomagtartón elfér a hátizsák vagy az aznapi bevásárlás, és egy komolyabb bringatúra is kényelmes lesz vele.
Ez utóbbi annak is köszönhető, hogy a vázgeometriát úgy lövik be, hogy szinte egyenes háttal, minimális előredőléssel lehessen hajtani és ehhez igazodik a kormány is. Használható darabok már kicsivel 100 ezer forint fölött akadnak, és én igazából kezdésként nagyságrendekkel többet nem is költenék a vásárlásra, hiszen ha tényleg megtetszik a napi biciklizés, érdemes a felhasználási területnek jobban megfelelő célgépet választani.
City
Talán ez a kategória hasonlít a legjobban ahhoz, amit gyakran csak tanyabike-nak nevezünk. Manapság azonban a city bike-ok nem is állhatnának messzebb a tanyabike-ságtól. A legtöbb gyártó a gazdag színválasztékra és az eleganciára gyúr, hiszen aki city bike-ot szeretne, az több mint valószínű, hogy nem fogja elhagyni a városhatárt, bringás ruhákkal sem fog vesződni, egyszerűen csak jól szeretne kinézni - mint a buszon vagy az autóban.
A city bike-ok az elegancián kívül abban különböznek a trekkingektől, hogy vékonyabb a kerekük, és ha lehet még egyenesebb üléspozíciót lehet rajtuk felvenni. Ez a kényelmen felül azért is praktikus, mert könnyebb oldalra-hátra tekinteni, ami a forgalomban tekerve kulcsfontosságú. Sok city bike-on még váltó sincs, így hegymenethez nem ideális egy ilyen példány. Ahhoz egy legalább 7-8 fokozatú agyváltóval szerelt modellt érdemes keresni és mindkét esetben jól jön a részben vagy teljesen burkolt lánchajtás. Ha biztos vagy benne, hogy csak rövid, településen belüli utakra fogod használni a bringádat és fontos a megjelenés, bátran nézz magadnak egy szép city bike-ot!
Fitnessz / hibrid
Ha röviden össze kellene foglalni: a fitnessz vagy hibrid-kategória egyenes kormányos országúti-jellegű típusokat takar. Sok futár is ilyet hajt (gyakran fix hajtással), hiszen 8 órányi veretés címről-címre nem mindig a legkényelmesebb a koskormánnyal, ráadásul sokszor a vázgeometria is hangyányit a megengedőbb, komfortosabb vonalról való. A trekkingek után a legjobb kategória ez, hiszen eleve könnyű és gyors gépek tartoznak bele, de általában könnyebb rájuk sárvédőt szerelni, mint egy országútira és sokszor csomagtartó-rögzítő szemek is vannak rajtuk. Könnyű terepre a trekkinggel ellentétben nem igazán alkalmas a fitnesszbringa (bár sok modellben elfér a ballonosabb, terepgumi is), cserébe lényegében csak egy országúti kormányt és fékváltókarokat kell felszerelnünk rá és indulhatnak is az országúti edzések.
Gravel, cyclocross
A cyclocross létezett korábban, ami körülbelül annyiban különbözik egy országútitól, hogy elfér benne a szélesebb, terepre való gumi és kezdetben úgy oldották meg a bowdenelvezetését, hogy - a műfajra jellemző módon - versenyeken kényelmesen vállra lehessen venni lépcsőn felfutáskor. Ma már persze a vázcsőben elrejtett bowdenelvezetés a menő, csak szerelni ne akarjuk. A tárcsafék is szinte alap.
A gravel a komfort-orientált cyclocross bringa, magasabb homlokcsővel, hogy nagyobb távokon is kényelmes maradjon. Szintén jó kezdő bringa lehet azoknak, akik egyébként nem sportolnak túl gyakran, de szeretnének gyorsan közlekedni a városban és emellett néha kinézni egy hosszabb, sportosabb, akár némi kavicsos földúttal tarkított túrára. Ezek a bringák gyakran kapnak csomagtartórögzítő-szemet is, hiszen az egyre népszerűbb, biciklivel vadkempingezős bikepacking-stílus egyik legnépszerűbb céleszköze a gravel bringa.
Országúti
A kerékpár, én még ma is ilyennel megyek mindenhová. Egy országúti könnyű, gyors és a kerékpározáshoz nem szokott alanynak gyakran kényelmetlen, hiszen például a hegyekhez már jó combok kellenek, mert elöl általában csak két sebességfokozat közül választhatunk és az ülőpozíció is inkább aerodinamikus, mint kényelmes. Egy jól beállított bringa, ügyesen kiválasztott nyeregtípus és vázméret kombó viszont úgy eggyé olvaszt a géppel, akár a Recaro-ülés a sportautókban. Az egyre jobb gördülési ellenállású gumiknak köszönhetően azonban már egészen kényelmes konfigurációk is kialakíthatók, hiszen mostanság a 25 milliméteres gumiszélesség a menő, sőt kezdenek áttérni a gyártók a 28-asra, ami komfort szempontjából teljesen más kávéház a régi 23-asokhoz, 21-esekhez képest.
Van még egy menekülőút azoknak, akik beleszerettek az országúti kerékpárok műfajába, de valamelyest enyhébb verzióval nyitnának. Sok gyártó kínál maraton vázgeometriát, ami a gravelhez hasonlóan magasabb fejcsövet jelent, így kevésbé görnyedt üléspozíciót eredményez. Nyilván én elfogult vagyok a műfaj iránt, de elfogadható minőségű fékváltókar nélkül nem sok értelmét látom egy ilyen bringának. Így viszont a belépő 200 ezer forint körül van, az igazán jók pedig 600-700 ezer körül kezdődnek, míg a profi csapatok által is használt csúcstermékek 3-4 millió forintba is kerülhetnek.
Összecsukható
Agglomerációba költözőknek, vérbeli commutereknek ideális választás a kempingkerékpár szellemi utódja, az összecsukható kerékpár. A gyártók persze kiakadnak az összehasonlításon, hiszen ma már teljesen más a célközönség. Aki vonattal ingázik nap mint nap, de adott esetben megúszná a kerékpárszállító kocsiban csövezést, annak jó választás lehet az összecsukható kerékpár, ráadásul 20 colos kerékméretig kerékpárjegyre sem kell költenie.
Kicsi kerekei miatt nem túl gyors és nem is a legkényelmesebb egy ilyen típus, de ma már egészen ügyes dolgokat össze tudnak hozni a gyártók, hogy igazi Bubikerülő-céleszközt adjanak a vevőknek. Nagyjából 100 ezer forint körül már egész normális összecsukható bringákat lehet találni a sportáruházakban, de a márkásakat többszörös áron hirdetik a gyártók.
E-bike/pedelec
Sok ortodox bringás gondolja úgy, hogy az elektromos rásegítésű kerékpárok kiölik a tekerés élményét, pedig ez egyáltalán nem így van. A pedelec néven is futó bringák eleve nem is mehetnek emberi erőkifejtés nélkül, hiszen a pedál lenyomásával aktiválódik csak a rásegítés és maximum 25 km/h-ig könnyíti meg a hajtást. Hogy mégis mi értelme az egésznek? Egyrészt, idősekről, vagy valamilyen betegséggel küzdők is kedvet és lehetőséget kapnak az aktív mozgásra, másrészt a sportbringások is találnak élményt ebben a műfajban, hiszen rövidebb időbe zsúfolhatnak több és intenzívebb élményt. Persze, az e-bikeokról egy teljes cikkanyagnyit lehetne írni, és hamarosan jön is egy ezzel kapcsolatos írásunk.
Mountain bike
Sokáig megkerülhetetlen a MTB, hiszen jobban néz ki, mint a trekking és elvileg terepre is lehet vele menni. A valóság ennél kicsit árnyaltabb, a tömegigények miatt ez a kategória is elsuvosodott, az olcsó montik (130-150 ezer forintig) kb. arra jók, amire egy gravel vagy egy trekking. Én ezt a kategóriát inkább ki is hagynám a kezdők helyében, aki viszont tényleg az erdőben szeretne lófrálni és gyűjteni egy kis adrenalint a lefeléken, annak ideális választás egy normális monti. Az igazán hardcore bringások már az elöl-hátul rugózó futóművel szerelt enduro vagy downhill-típusok közt keresgélnek, akár kormányról állítható nyeregmagassággal (dropper post) – persze itt már simán el lehet menni a több százezres kategóriától a több milliósig is.
Cargo
Felénk még csak éppen kezd ismertté válni a teherbringák kategóriája, pedig a nagyvárosok megmentője lehet egy jó cargo. Műfajából adódóan elég nagy a helyigénye és nehéz is, így a sűrűn lakott városrészeken egy családnak nem olyan könnyű együtt élni vele, de holland példák mutatják, hogy a teherszállítás mellett igazi ovijárat is lehet belőlük, ha a gyerekek számára alkalmas ülések kerülnek a rakodófelületre. A cargobike nem olcsó, az építettek 400-500 ezer forinttól kezdődnek, egymillió forint körül viszont már elektromos rásegítéses, összecsukható modelleket is találhatsz.
Vázanyagok, méretek
Szinte csak a legolcsóbb, áruházi bringák készülnek acélból, valamint a műfaj ortodox megszállottjai választják ezeket a nehéz, de nagyon tartós konstrukciókat. A legelterjedtebb vázanyag az alumíniumötvözet és a drágább sportkerékpároknál a szuperkönnyű szénszál-kompozit. Nagyon sok minden függ viszont a felszereltségtől, ugyanis egy drágább alumínium bringa simán hozhatja egy olcsóbb karbonvázas kerékpár súlyát.
További bringás tartalmakért látogass el a Flowcycle magazin oldalára!
Tovább az oldalraFontos, hogy ne csak a kerékméretből induljunk ki, hiszen ma már a 29 colos a legelterjedtebb a montiknál, trekking/országúti vonalon továbbra is a 28-as hódít. Vázaknál az olcsóbb, vagy hétköznapi felhasználásra készült típusok esetében a ruházati termékeknél megszokott S/M/L/XL méretskálát követik a gyártók, de minden egyes típushoz tartozik egy mérettáblázat, hiszen geometriától függően eltérhet, melyik a legmegfelelőbb a testi adottságaidhoz.
Ahogy az országúti kerékpároknál írtam: vedd komolyan a Méretválasztást, hiszen egy rosszul kiválasztott váz felesleges hát- vagy karfájdalmat okozhat.
A drágább bringáknál közt több méret létezik és ezeket számozással különböztetik meg egymástól, amely a legtöbb esetben a kormánycsapágy és a nyeregcső közti távolságot jelzi, centiméterben. A szakbolti vagy sportáruházi vásárlás mellett szóló érv, hogy segítenek a méretválasztásban.
Tárcsafékest vagy ne?
Egyszerű külső szemlélődő számára a tárcsafék elég sokat dob egy bármilyen bringa megjelenésén, így nem csoda, hogy sokan elcsábulnak. A helyzetre ráerősít, hogy mostanra minden kategóriában megjelent a tárcsafék, a sokáig bevehetetlen bástyának hitt országútikon is van, a Tour de France-on például már javarészt ilyen bringákkal tekernek. Természetesen egy jó hidraulikus tárcsafék nem csak jól néz ki, de sokkal hatékonyabb, mint egy hagyományos felnifék. Az előbbit karbantartani nem csak drágább de nehezebb is, így ha most vágsz bele a bringázásba, én inkább egy hagyományos fékkel szerelt bringára voksolnék a helyedben.
Mi a helyzet az áruházi bringákkal?
Sokak számára még ma is jó kerülőút lehet benézni egy multi üzletláncába az új bicikliért, hiszen látszólag akár féláron is megúszhatjuk a beszerzést. Két fontos dolgot mondanék el itt: a cipőt a cipésztől duma demagógnak tűnhet a mai globalizált világban, de végső soron itt mégiscsak egy közlekedési eszközről van szó. Vedd intő jelnek, ha úgy akarnak neked bringát átadni, hogy láthatóan nincsen rendesen összeszerelve és beállítva úgy, hogy akár azonnal hazatekerhess vele!
A sportszer-üzletláncok megjelenésével nem zárnék ki minden áruházat a körből, hiszen ezeken a helyeken sokszor nem silány alkatrészekkel érik el a kedvezőbb árat, hanem a nagy volumennel és a kiskereskedői lánc kihagyásával. Fontos különbség, hogy az élelmiszer- és barkácsüzletláncokkal ellentétben ezek a helyek szakképzett eladókkal és saját szervizhálózattal rendelkeznek, ami nagyjából egy hipertérugrásnyi különbség. Ne szívasd meg magad, szánd rá az összeget egy normális bringára (vagy keress márkás használtat), hiszen ezen is múlik, hogy megkedveled-e a kerékpározást, vagy kellemetlen bosszúságforrás lesz.
