2020.12.04. 12:46

Daytona Int. Speedway, 2020 február: a lelátókról lóg a tömeg, mint csontvázról a zsír, a levegőben F-16-osok köteléke húz el, a pit aszfaltján pedig ott áll az Ember, a Férfi, az Elnök a szalmaszőke hajjal és azzal a szlovén nővel. Már tart a konferansz, kérem fogadják szeretettel a Daytona 500 idei grand marshallját, az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét, Donald J. Trumpot!, az Elnök közben kivár, hogy csillapodjon az éljenzés, de egy holdfényes női hang megelőzi, és belevonyít a kialakuló csendbe: WE LOVE YOU, TRUUUUMP!

Hogy az Elnök tiszteletét tette az amerikai mélykultúra ünnepén, a Nascar daytona beach-i koronaversenyén, az a republikánus tábor miatt szinte törvényszerű volt, hisz itt egyszerre lehet tetszelegni a déli szavazóbázisnak és az olajlobbi zsugával tömött donorjainak. Akinek nincs meg: a Trump-képviselte republikánus párt hagyományosan az olaj-, a gáz- és a szénipar, a big biznisz melegháza. Lapátolják is bele a lóvét, mint szenet a gőzmozdony kazánjába, cserébe kulcsfigurák kerülnek pozícióba, a kormányzat pedig olyan döntéseket hoz, hogy a Lyuingok a tíz, olajos ujjukat is megnyalják utána. Az sem véletlen, hogy a Trump alatt támogatott palaolajazás miatt Amerika megelőzte a szaudiakat és az oroszokat olajkitermelésben, de a jóvilág nem tartott sokáig, elszámolták: Trump helyett Donaldot kaptak, meg négy év twitter-kormányzást, ami hozott is a konyhára, meg el is vitt onnan. De jövőre minden más lesz.

Mert akármennyit toporzékol is az USA 45. elnöke, a 46. akkor is a demokrata Joe Biden lesz, aki, ha betartja az ígéreteit, nagyjából minden őrületet, amit Trump a rendeleti kormányzásával végigvitt, visszacsinál, de minimum átdolgoz. Dolga lesz bőven, Donald hivatali ideje alatt több mint száz környezetvédelmi intézkedést, szabályt, rendeletet szüntetett meg - az autóiparban művelt vagdalkozása ettől nem is egészen független. Röviden: a fehér középosztály két jól körvonalazható halmazának - az autóipari munkásoknak és a már említett, hagyományos energiaszektor dolgozóinak - metszéspontjába állította politikáját azzal, hogy minden zöld akadályt félregördített a végtelen, vadkapitalista termelés útjából. Kiléptette az országot a Párizsi Egyezményből és baltával ment neki a hazai autógyártókat szerinte hátráltató fogyasztás-csökkentő direktívának, amit még Joe Biden alelnöksége alatt az Obama-kormányzat állított össze: 2025-re 46,7 mpg-os flottaátlag helyett 2026-ra eltolt és 40,4 mpg-re enyhített fogyasztáscsökkenést kellett volna elérniük a gyártóknak, azaz hosszabb idő alatt kevesebbet.

Az eredeti, obamai EPA (Amerikai Környezetvédelmi Hivatal) szabályozás arra késztette a vállalatokat, hogy kisebb modellek és takarékos technológiák fejlesztésébe kezdjenek, ami bődületes költségekkel járt. Ez azonban a Trump-féle lazítás miatt nem feltétlenül térült volna meg, ráadásul az elérni kívánt környezeti célok is füstbe mentek volna. Cserébe hosszú távon versenyképtelenné vált volna az amerikai autógyártás: miközben Európában és a Távol-Keleten autonóm talicskákkal borogattak pénzt és szakembert a környezetbarát technológiába feneketlen gödrébe, Trump rövidlátón olyanokat twittelt az Oval Office-ból, hogy “A motorok simábban járnának. Nagyon kicsi környezeti hatás! Bolond cégvezetők!” Ok.

A választások persze nem a Floridához hasonló déli államokban dőltek el - azok olyan republikánus kultúrbástyák, amiket nem egyhamar fog behúzni holmi beszédhibás, szoci nyikhaj -, hanem a Biden-Trump tengelyen kettészakadt Középnyugaton, az amerikai autóipar szívében: kamrája most piros, pitvara kék. Michigan (itten fekszik Detroit) Trump autóiparra kihegyezett, helyi kampánya ellenére is Biden mellett ikszelt, a szomszédos Ohio viszont hű maradt republikánusokhoz. Merész volna az eredményt konkrétan arra visszavezetni, hogy az utóbbi négy év során Michiganben az ígéretek ellenére 2000 fővel csökkent az autóipari munkahelyek száma, Ohióban meg 1200-zal nőtt, mindenesetre érdemes tudni róla.

Ahogy arról is, hogy nem fekete-fehér a mérleg, Trump alatt eleinte tényleg bővült az autóipari munkahelyek száma, nőtt a befektetések mértéke (a Toyota és a Mazda közös gyárépítést jelentett be Alabamában, a Volkswagen egy második szerelősorral toldotta meg a chattanoogai üzemét, a BMW pedig a spartanburgi telepét bővítette tovább), ám mivel ez a felívelés főleg a 2008-as válság mélyrepüléséből vette a svungot, néhány év alatt kifújt. Trump lazítása miatt az alacsony árréssel, nehezen értékesíthető kisebb modellek eltűntek a kínálatból, ezzel együtt az értékesítési számok emelkedő görbéje is kisimult. A GM eladta az ohiói kisautó-gyárát, és egy-egy alkatrészüzemet is bezárt Marylandben és Michiganben. Pénzben mindez nagyjából 10 milliárdos csökkenést jelent: míg 2013-tól 2016-ig 47,3 milliárd dollárnyi befektetést jelentettek be, 2017-től 2020-ig csak 38 milliárdnyit. A dologban természetesen a vírusválság is közrejátszott, de a gondok már korábban a felszínen voltak.

Ezeken azért kellett végigszaladnunk, mert Joe Biden mindennek a tökéletes ellentéte: racionális, bár kissé unalmas karakter, épp a semmilyensége miatt pompás ellenfél Trumpnak. Az apja autókereskedő volt, erre az autós kötődésére rá is játszott a kampánymenedzser, arra már valamivel kevésbé, hogy első felesége és kislánya autóbalesetben halt meg. Szponzorai között inkább befektetési alapokat és hedge fundokat találunk, ami azért érdekes, mert a pénzügyi szektor épp most kezdi felismerni, hogy az éghajlatváltozás már pénzben mérhető veszélyt, egyszersmind lehetőséget is hordoz. Uncle Samet egyébként is a zsebén keresztül lehet legjobban megfogni, az elmúlt évtizedben 350 milliárd dollár kárt okozott az extrém időjárás és az erdőtüzek, ez, ha csak az infrastruktúrát és az ingatlanokat számoljuk, 2050-re egy billióra emelkedhet, ami már a központi banknak is feltűnő tétel. Ráadásul a visszaeső kereslet miatt az olaj mögül is előbb-utóbb kihátrál a tőke. A közvélemény-kutatások emellett kimutatták, hogy az amerikaiak kétharmada szerint a kormánynak tudomásul kell venni az éghajlatváltozást, 79%-uk szerint pedig nagy hangsúlyt kell fektetni az alternatív energiaforrásokra, Bidenék tehát a közvélemény és a lehetőséget kereső ipari/pénzügyi szereplők közös nevezőjére építette a kampányát, aminek egyik kövér pillére az elektromos autózás.

Programja egyszerű: istentelen, de célzott pénzszórás és szigor. 1,3-2 billió dollárt fordítana infrastrukturális fejlesztésekre, az elektromos hálózat modernizálására, amiből az autóipar számára releváns elem az 500 000 elektromos töltő telepítése (jelenleg ez a szám 87 600, az EU-ban 192 000), és az autonóm járművek szempontjából is lényeges 5G lefedettség kiterjesztése, emellett az egész kormányzati flottát elektromosra váltaná le (hogy az elnöki pancéllimuzin, a Beast marad-e benzines, nem tudni). Azt ígéri, hogy megreformálja az EV-k állami támogatását - Trump 200 000 eladott példány után megvonta a gyártóktól a 7500 dollár kedvezményt, ezt a Tesla és GM sínylette meg. Egy új, 454 milliárdos roncsautó-programot is bejelentettek, amivel 10 év alatt 63 millió autót cseréltetnének elektromosra. Az eredetinél is szigorúbb EPA-szabályozást szeretnének érvényesíteni, ami a mostani, Turmp-féléhez képest 1 gigatonna széndioxid mínuszt jelent (Japán teljes egy évi kibocsátása), egyben további kutatás-fejlesztésre ösztönzi... mit ösztönzi, kényszeríti a hazai gyártókat.

A különböző kereskedelmi kérdésekkel kapcsolatban (Kína, USMCA) óvatosan fogalmazott, semmi radikálisat nem várunk tőle, inkább a párbeszédet helyezte előtérbe, ám a külföldre vitt munkahelyeket és az offshore profittermelést ő is büntetné (10%-os adóval), hiszen mivel lehet szavazóbázist építeni, ha nem munkahelyteremtéssel. Az elektromos autók viszont jóval kevesebb alkatrészből állnak, így kevesebb embernek adnak munkát, ezzel a kormányzat és a munkások is tisztában vannak, ám Biden a zöldítő intézkedésektől 1 millió munkahelyet vár - ez politikusnyelvből lefordítva valami olyasmit jelent, hogy az infrastruktúrális fejlesztésekbe kerülnek majd át a termelésből kieső dolgozók (adat: a napenergiában 25%-kal, a szélenergiában 32%-kal bővült a munkahelyek száma egyetlen év alatt). Az autóipari munkások szervezete, az UAW Biden mellett tett hitet, az egyszerűség kedvéért most tegyünk mi is így.

2025-ig várhatóan 9,1%-ra emelkedik az elektromos autók aránya Amerikában, addig a különböző piaci szereplők részéről mintegy 230 milliárd dollárnyi befektetést prognosztizálnak az elemzők. California, az ország legnagyobb piaca, és legprogresszívebb állama 2030-ra betiltaná a belső égésű motorokat, holott az új autó eladásoknak jelenleg alig 2%-át teszik ki az EV-k. Merész célkitűzés, ahogy az egész program is az, ezt az ellentábor nem győzi hangsúlyozni, kezdve ott, hogy miből teremtenének elő ennyi pénzt, mikor az ország fölött egy 22 billiós, befizetésre váró csekk lebeg. Ezt Biden a nagyipari szereplők, a felső 1% megadóztatásával érné el, ami összességében azt jelenti, hogy kemény, enyhe szocialista mellékízű idők jönnek az USA-ban.

Tehát 2030-ra teljesen megújul az olajos képű Amerika, 2050-re karbonsemlegessé válik az egész energiaszektor, meg műhúsból lesz a wopper és a bigmek - ábrándos képek, választási tünemény. Mondom ezt, mert ennek az egész meglehetősen távoli és vakmerő vállalásnak rengeteg akadályt kell leküzdenie: a politikusi ígéret-mivolttól kezdve, a vírus miatti általános bizonytalanságon át egészen a Szenátusig, ami, ha ellenzéki lesz (ez januárban dől el), az olajlobbi pennyjeivel a seggében nyilván nem fog asszisztálni ahhoz, hogy az energiapiacot csak úgy lerabolják előle a gyülevész hippik, akiknek épp melege van. Ez az a sarkalatos pont, ami a leginkább megnehezítheti a demokraták programjának véghezvitelét, még azt is megakadályozhatják, hogy Biden visszaléptesse az országot a Párizsi Egyezménybe.

Ám a dolog nem reménytelen, segíti az ügyet, hogy az elektromos közlekedésnek is van már dedikált lobbiszervezete, a ZETA, ami krédóját tekintve megegyezik Bidenével: állami támogatások az EV-khez, kemény emissziós szabályozás, infrastrukturális fejlesztések és belföldi termelés fontossága; és ami mögött olyan ipari mamutok állnak, mint a Tesla, Uber, Lucid Motors, Siemens, ABB, Rivian, Arrival és a töltőhálózatért felelős ChargePoint, EVBox, Evgo, Enel X. Közülük sokan az S&P 500-on jegyzett óriások (a választások után meg is ugrottak a részvényeik), így összességében nem csak a politika, de a tőke is a zöld energia mellett látszik felsorakozni. És ez nem csak azért fontos nekünk, mert innentől picit szemérmesebben fognak hangoskodni a V8-asok, hanem mert az USA a világ második legnagyobb piaca. És ha ott fütyülnek, itt is futni kezdenek a kutyák.