A biciklik svájci bicskája

2018.07.13. 17:51

Van kollégám, aki 700 ezer forintból nem biciklit vesz, hanem két autót, meg egy harmadikat donornak. Innen nézve tagadhatatlanul sok pénz egy biciklire, de ha igazán demagóg akarnék lenni, akkor példálózhatnék a 400 ezres iPhone-nal is, annál azért indokolhatóbb beszerzés egy drága bicikli.

A baj az, hogy az ember nem feltétlen érzi, miért is adta ki a pénzt, hiszen attól, hogy egy bringa ára közelíti az egymilliót, attól még ugyanúgy tekerni kell. Az, hogy miért is került annyiba az adott technika, csak hetek, hónapok alatt derül ki. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az ember elkezdje értékelni a jó futóművet, a soha nem fáradó fékeket, vagy a váltót, amely a legdurvább sziklás ösvényeken sem állítódik el vagy dobál. Feltűnik, hogy a könnyű, jó geometriájú aluvázzal mennyivel könnyebb felfele tekerni, hiszen nem akar folyton hanyatt esni, lefelé pedig egy teljesen új univerzum nyílik.

Persze a bringaipar is hasonló, mint az autóipar, a mikronnyi réseket is igyekszenek betölteni a piacon, tehát, ahogy ma vehetünk terepre emelt, dízel sportkupét, négy ajtóval, úgy vehetünk fatty kerékkel szerelt, 160 milliméter rugóutas, elektromos rásegítésű enduró bringát. Ne aggódjanak, ha az utóbbit nem tudják elképzelni, nem vesztenek semmit.

Viszont ahogy az autóiparban is vannak elképesztő telitalálatok, úgy a bringaiparnak is megvannak azok a bejáratott kategóriái, amelyeken tényleg érezni lehet, hogy az általános jóság, nem pedig a kreténsége miatt veszik. A hazai bringás körökben népszerű megfejtés az itthonra elég. Ezt azok a bringák érdemlik ki, amik még nem egy-egy kategória csúcsát jelentik, de rugóútjuk, geometriájuk révén bármilyen hazai terep leküzdhető vele. Így besorolni egy bringát hülyeség, hiszen ez a sport még mindig 70%-ban az emberen múlik, így nem annyira a technika határozza meg, mi elég a hazai ösvényeken.

Viszont a legtöbbször a Trail besorolású bringákra mondják rá, hogy itthonra elég, ezért baromi kíváncsi voltam, hogy mit tud egy ilyen, így a Balkán Kemping túránkra kértem egyet kipróbálni. A CTM Ridge a trail bringák archetípusa. Viszonylag lapos, 68 fokos a villaszöge, ugyanakkor hosszú a felsőcső, így lejtőkön is kényelmes pózt lehet rajta felvenni. 130 milliméter a rugóútja elöl-hátul egyaránt, a hajtása pedig 2x11-es, vagyis elöl kettő, hátul 11 lánckeréken variálható az áttétel, és 29 colos kerekei vannak. Egy ilyen bringával tulajdonképpen bárhol fel lehet jutni, igaz, közel sem olyan tempóval, mint egy XC bringával, hiszen 14,4 kiló, viszont lefelé ésszerű keretek között tulajdonképpen nincs akadály.

Két dologtól tud igazán sokoldalú lenni egy ilyen gép, az egyik a levegős futómű: a rugóstagot a Rockshox szállítja (Monarch RT3), a villa pedig egy Manitou Minute Pro. Ezekben nincs tekercsrugó, az előfeszítést levegőráfújással kell beállítani, viszont a mozgásuk két fokozatban zárható. Ez azért jó, mert az emelkedőn nem a csillapítás pumpálgatása emészti fel az erőnket, hanem a pedálozás, így lényegesen jobb a hajtáshatékonyság. A másik komolyan hasznos kiegészítő a süllyeszthető nyeregcső, ez olyan mint egy irodaszék: egy gombot lenyomva, pusztán a testsúllyal lenyomható, viszont a nyeregből kiállva ugyanezzel a gombbal kiemelhető.

Az emelkedőkön így az ideális, nyújtott lábas testhelyzetben lehet tekerni, a betolt nyereg viszont nincs útban a meredek veretésnél. A Scrollban a Manitou szállítja a Jack fantázianevű nyeregcsövet, 125 milliméter magasságállítást enged. A korai Rockshox Reverbek szerettek fellevegősödni, ha valaki a nyeregnél emelte a bringát (egy 60 ezer forintos alkatrész, a világ vicce!), a Jacknél sikerült megoldani a hatalmas kihívást, nem romlik el, ha rossz helyen fogjuk meg.

A futómű 13 centi rugóútja nem tűnik soknak, de főleg a váznál nem érezni kevésnek. A hátsó háromszög két himbakaron csatlakozik az elsőhöz, amely így fékfüggetlen, vagyis nem keményedik fel lassításnál, de az igazi trükk a rugóstag befogatása. Alul az alsó himbakar nyúlványába rögzül, fent pedig a felső himba végébe, így berugózásnál a megváltozik az áttétel, a rugóút vége felé közeledve fokozatosan felkeményedik. Ha sikerül jól beállítani a tag nyomását és csillapítását, épeszű keretek között nem üthető fel.

Nem volt ennyire egyértelmű a kép a villánál, ugyanis ezt akárhogy próbáltam állítani, nem tudott olyan finoman mozogni mint a bringa hátulja. Használtam Manitou villát tizensok éve, akkor úgy váltak el útjaink, hogy ha csak ilyennel lehetne bringázni, akkor inkább gyalogolni fogok. Ezen persze már sikerült túljutni, sőt, a progresszivitása határozottan jó, a csillapítás is kellően tág határok között, sok fokozatban állítható, de egy hasonló Rockshox villa finomságát nem tudta megközelíteni. Aztán persze lehet, hogy a túra négy napja alatt egyszerűen csak nem sikerült bejáratni.

A jó futóm és a jó geometria komoly tempót enged, és elsőre a féknek is megadtuk a bizalmat, de a hosszabb lejtőket annyira nem szerette. A Shimano Deore kétdugattyús nyergei annyi fékerőt mindig adtak, hogy megálljak, de a hosszú lejtőkön a végére simán meg tudtak úgy fáradni, hogy a kellemesnél jobban kelljen tépni a kart. A 185 milliméteres tárcsa nagyobbra cserélése lehet megoldás, esetleg egy más keverékű fékbetét használata, most olyan érzésem volt néha, hogy a bringa nagyobb tempóra képes, mint amit a fék kiszolgál.

Kompromisszumok persze vannak, hiszen gyorsabban is mentem már fel hegyre, arra kitalált bringával, és a saját, nagyrugóutas endurómmal is komolyabban lehet pirítani a lejtőkön. Emellett persze a Ridge egy tökéletes középérték, annak ellenére, hogy 27,5-es kerekű bringával járok, megdöbbentő volt, hogy tud bármin átgördülni a 29-es. A 2x11-es váltókiosztás annyira nem állt közel az ízlésemhez, az 1x11-et szeretem igazán, hol csak egy tányér van elöl, viszont tény, hogy a síkon való tempózáshoz jobb a nagy első tányér, a kicsivel meg egyszerűen bárhol felmegy.

Hogy megéri-e a 700 ezer forint feletti vételárat, nem jelenthető ki egyértelműen, az biztos, hogy ismertebb gyártóknál egy ilyen összeállítás többe kerül. Egy ilyen minőségű és képességű bringa a sport olyan élményét adja, ami egy olcsóbb géppel nem feltétlen van meg, viszont az is tény, hogy kellő fizikum és képességek birtokában lehet belőle kihozni a legjobbat. Vagyis fel kel nőni a technikához.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.