Kínlódás a Veyronnal

2011.12.29. 09:43

Bugatti Veyron. A 16 hengeres, több, mint ezer lóerős technológiai laboratórium. A 21. század autóipar mesterműve, Ferdinand Piëch maximalista lázálma, a mindent vivő lap az autóskártyában.

Minden, szakmájához kicsit is értő, autóipari mérnök elismerően csettint, ha szóba kerül, mind a mai napig nem sikerült ilyet gyártania senkinek. És jó eséllyel már nem is fog, hiszen ilyen irdatlan összeget egyetlen modellre költeni ma már nem engedhet meg magának senki.

Mégis, van egy hely, ahol nem számít az 1000+ lóerő, a több, mint 400 km/órás végsebesség. Egy hely, ahol a Veyron is csak vergődik-küzd, miközben egy háromhengeres Swifttel is kacagva utoléri.

A város.

A város a maga csatornafedelivel, fekvőrendőreivel és ezernyi bámészkodójával, akik mind le akarják fényképezni a csodát.

Megtapasztalta ezt Pierre Henri Raphanel, a Bugatti tesztpilótája, akit azért küldött a gyár Indiába, hogy promotálja a Veyront az ország egyre több milliárdosa körében.

Akik minden bizonnyal szívesen látnának egy ennyire egzotikus autót gyűjteményükben, bár valószínű, hogy hétköznapi közlekedés esetén inkább választanak egy jó, hazai Mahindrát.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.