Boszorkányos praktikák

Az első, és legfontosabb a hang. Az ideális főhangszóró egy 16 centis kétutas komponens szett az autóban. Ehhez képest a 13, pláne a 10 centis mindenképpen kompromisszum. Nem véletlen, hogy sok nagy cég az igazán jó, High End minőségűnek mondott hangszóróit csak 16 centisben gyártja. Ez a méret viszont a legtöbb autóban nem fér el a gyári helyen.

Ilyenkor jön a kérdés, mi kerüljön beépítésre, kiemelőgyűrű, vagy komolyabb ajtópanel. Az első megoldás persze sokkal olcsóbb, és házilagosan is kivitelezhető. Egy dologra azonban érdemes odafigyelni. Amennyiben elfér, ne csak egy sima lapot szereljünk fel, hanem döntsük magunk felé a hangszórót! Ez nagyobb nyereséget okoz, mint gondolnánk. A mélyközép hangszórók frekvenciaátvitele általában tengelyirányban a legjobb. Magyarán akkor szól a leg kiegyenlítettebben, ha pont felénk irányul.

Ez egy autóban majdnem lehetetlen, de érdemes törekedni rá. Persze azért a gyártók is felismerték ezt a problémát, és néhány specialista cég hangszórói úgy vannak tervezve (vagy a véletlen hozta így?), hogy oldalirányból hallgatva szólnak a legjobban. Emiatt az autóba készült hangszórók frekvenciaátviteli görbéje még kevesebb támpontot ad a hangminőségükről, mint a szobai társaiké.

Az ajtópanel további lehetőségeket nyújt a jobb hangzásra. A legfőbb, hogy sokkal merevebb. Az otthoni hangszórók gyártói össze-vissza törik magukat, hogy minél szilárdabb, kevésbé rezonáns anyagokat találjanak dobozolás céljára. Az MDF (medium density fiberboard) jó kompromisszum a megmunkálhatóság és a hangzás között. Ebből igen jó paneleket is lehet gyártani. Az sem baj, ha netán végigér az egész ajtóhosszon, ez további stabilitást ad a hangszórónak.

Amennyiben szándékunk komoly, és belevágunk az ajtópanelépítésbe, további lehetőségek állnak előttünk. Gyárthatunk zárt dobozt, ami teljesen elszigeteli a hangszóró mögötti levegőt az ajtó légterétől. Sok esetben ez lenne az ideális megoldás. A gond ezzel az, hogy a legtöbb hangszórónak jó 12-14 liternyi térfogat kell, ami sok egy átlagos autóajtó számára.

A másik probléma, hogy nem jó, ha túl közel vannak a doboz falai a hangszóró körül. A harmadik, hogy néhány hangszóró a paraméterei ellenére jobban szól a szokványos félig nyitott ajtópanelben. Erre biztos megoldás nincs, annyit tehetünk, hogy a beszerelőműhelyek és a forgalmazók, az ismerősök tapasztalataira hagyatkozunk, na meg a neten elérhető fórumokra, mint az egyetemes tudás egy érdekes megnyilvánulására.

Nekem egy hónapon belül 3 ajtópanelem is volt. Ezt azt hiszem, új magyar rekord. Az első egy nagyon szilárdra készített 7 liter körüli zárt láda. Akkora de akkora basszusa kerekedett, hogy csak na. Ellenben az énekesek mind erősen meg voltak fázva, és emiatt fura orrhangon énekeltek.

Ezek után kaptam kölcsön egy hátul nyitott ajtópanelt. A mélyek már nem voltak annyira hihetetlenek, de megjött a kellemes középtartomány, ellenben a színpad meglehetősen kétoldalasra sikerült. A harmadik változat az első ajtópanel hátlapjának a leszedésével készült. Ennek meg akkora a tere, hogy néha engem is meglep. A közép remek, a dinamika mindennél jobb, de mély egy kicsit kevés. Hát ez van. Remélem mindenki figyelt...

Egy bizonyos minőségi szint után érdemesebb erősítő vagy hangszórócsere helyett egy jó ajtópanel építésére költeni. Hiába veszünk akár sokszorta többe kerülő hangszórót, ha már az előző sem tudta 100%-ban kifutni magát a csörgő-zörgő ajtóborítás, és a messze nem ideális gyári felszerelési hely miatt.

A másik nagyon fontos, és gyakran elhanyagolt elem a kábelezés. A tápkábelekkel általában nincs gond, amennyiben kellő átmérőjűek gond nélkül ki tudnak szolgálni mindenféle rendszert. A hangszóró és összekötő kábelekkel azonban más a helyzet. Az autóhifi gyártók is elkezdtek piacra dobni, úgymond, audiofil minőségű ,,drótokat", csatlakozva az otthoni hifiben már régóta működő trendhez.

Az én tapasztalatom azonban azt mutatja, hogy egy téren értek el igazán sikert. A legjobb autóhifire ajánlott kábelek remekül vannak árnyékolva, ezért sokkal kevésbé szedik össze az autóban keletkező zajokat. Hangban azonban? Lehet, hogy egyéni sorscsapás, de igazán kiemelkedőt nem találtam közöttük. Inkább azt ajánlom, az otthonra szánt típusok között keresgéljünk. Nekem azok a kábelek váltak be az autómban is, amik az otthoni készülékeimen.

A kábelekre is igaz, még tán jobban is, hogy egy szint felett ugyan akkora figyelmet kell rájuk fordítani, mint a többi, hagyományosnak számító alkotóelemre. Emlékszem a tulajdonos megdöbbenésére, amikor egy hangminőségversenyen győztes autót fejlesztettünk tovább. Kisebb minőségi ugrás volt, amikor a 180 000 forintos erősítőt dupla olyan drágára cseréltük, mint amikor a 17 000 forintos kábelt 42 000 forintosra.

Persze itt sem az ár számít. Ami drága, még nem biztos, hogy jó. Vagy nekünk jó. A mi rendszerünkbe. Biztos tipp itt sincs. Van viszont néhány babona. Például, hogy az ezüst kábelek főleg a magastartományra jók. Ez így, ebben a formában nem igaz. Találkoztam már több olyan kábellel is, persze otthonra szánt típusok között, amik hihetetlenül kiegyenlítetten szóltak, és fantasztikus mélyekkel lepték meg a hallgatót. A másik ilyen babona, hogy a vastagabb kábelnek jobb mélyei vannak. Nos, az én tapasztalataim szerint legalább ennyire fontos a kábel szerkezete, anyaga, a szigetelés fajtája.

Szóval fülelésre fel. Ez társas hobbi, amiben alapvetően egy dologra kell törekednünk: hogy nekünk jó legyen. Az autóhifink.