Szovjet showman
Szeretem a magas építésű autókat. Megnyugtató érzés onnan fentről átlátni a forgalmat, előre kiszúrni az akadályokat. Az ember csak trónol ott fenn, és nem kell attól tartania, hogy egy alamuszi gödör áthatol a nagyon peres gumi védelmén, és már megint mehet a felni a javítóba.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Persze mindent túlzásba lehet vinni. Most éppen egy ilyen
túlzásban ülök. Kinézek az ablakon, és az útszéli fák
lombkoronájával egy szintben találom magam. Innen gond nélkül
átléphetnék a saját kocsim tetejére, bár alaposabban megnézve
inkább ugrás lenne belőle, lefelé. A kilátás igazán pompás. Nyomban
ilyet kívánok magamnak is a mindennapi forgalomba.
- Azért van ám ott holt tér is - józanít ki a tulaj. A múltkor is a Suzukim hátsó ajtaja bánta, hogy egy kicsit lekoccoltam. Repült az üveg, meg a kárpit. Ezen meg -bök az autó elejére- még a helyét sem tudnám megmutatni a koccanásnak.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Na igen, egy bigfootban más világba csöppen az ember. Mert
hát erről van itt szó. Bigfoot, vagyis gigászi méretű kerekekre
állított, amúgy normális autó. Amivel gond nélkül át lehet gázolni
a hagyományos méretű rokonokon. Az ötlet hamisítatlan amerikai
agymenés, ott sportszerű foglalatosság keretében végzik az
előlapítást a fémújrahasznosító üzemek részére.
Ezt a gépezetet is a sóbiznisz hívta életre. Az ötlet egy autós-motoros kaszkadőr-bemutatóról származik, ahol egy testvérmodellel szórakoztatták a nagyérdeműt. Kell egy ilyen otthonra is, született meg gyorsan az elhatározás, és ennek eredményeképp rövidesen egy leselejtezett GAZ 66 ácsorgott szerényen az udvar sarkában.
![]() |
|
![]() |
![]() |
- Ez volt az alap. Igazi szovjet technika, bírja a strapát.
Bár amikor az alvázon még csak rozsdátlanítottunk, nem voltunk túl
lelkesek. Aztán megjött az IFA daru, ráemelte a Chevrolet kasznit,
felpörögtünk. Akkor már lett formája a dolognak.
A felépítmény '74-ből származik, és a korának megfelelő volt az állaga. A gyárban alvázas autónak épült, de szép lassan megette az idő vasfoga. - Az alját inkább kiöntöttem betonnal. - nyilatkozik a megoldásról a tulaj. Persze passzítani kellett a GAZ 66 -ot és a Chevyt egymáshoz, mit azt a jobb úri szabászatokban is szokás.
![]() |
|
![]() |
![]() |
- A GAZ hátsó tengelye a Chevy kerékkivágásához képest
nagyon hátul volt. Egyszerűen szerettük volna előrébb hozni, de ez
volt a legnehezebb az egész átalakításban. A rugóköteget egy
szegecs tartja, eleinte azt akartuk lefúrni, hogy odébb tehessük. A
nyolcadik kicsorbult, eltört fúrófejnél feladtuk. Megpróbáltuk
kiütni. Érdekes volt. Néhányszor földkörüli pályára rúgta vissza a
szegecs a kiütőszerszámot. De azért sikerült.
A kocsi elejénél beszélgetünk. Én szent révülettel figyelem
a kormányzáshoz szükséges fémkompozíciót.
- Eleinte minden vasdarabot, amit találtunk, odacipeltünk a
kocsihoz, hátha jó lesz valaminek a meghosszabbításához. Alapvetően
maradtak a GAZ kezelőszervei, csak valahogy be kellett vinni a
sokkal magasabban, és hátrébb elhelyezkedő kasztniba. Egy csomó
fordító, meg toldó van mindenfelé. A terepváltó is pont
ellentétesen kapcsolható, mint eredetileg. Így jött ki a hossza
miatt.
![]() |
|
![]() |
![]() |
Ismét felkapaszkodok a vezetőülésbe. Majdnem a padlón ülök,
mint egy CRX- ben, de itt oldalra kinézve nem egy busz kereke
magasodik felém, hanem pöttöm autók parkolnak szerényen odalent, az
utca túloldalán.
Óvatosan megpróbálom kinyomni a
kuplungot. Aztán kevésbé óvatosan. Aztán páros lábbal. Na így
sikerül. A padlón fekvő sebességváltóhoz már hozzá sem merek
nyúlni.
- Na igen, erő az kell hozzá. Rásegítés van, amennyi az eredeti GAZ-ban is volt. Persze itt a kormány feleakkora lett, és a majdnem függőleges helyzete miatt nehezebb is belekapaszkodni.
