Késik, de kellemes

Mindezt még fokozta a múltkori Celestra erősítő. Valami olasz legyen, ez járt a fejemben, amikor egy tesztelni való szubládára vadásztam. Így lett Ciare. Nem csak talján származású, olcsó is. Reflexdoboz. Életemben nem hallottam még róla. Ezzel talán nem én vagyok egyedül így, ezért restelltem is tudatlanságomat, amikor kiderült, hogy a cég 1951 óta szorgalmasan épít hangszórókat.

A katalógusukat böngészve kiderül, hogy készítenek hangszórót; kicsit-közepest-nagyot, keresztváltót majd' tucatnyit. Különböző tölcséreket, de akár hangszórórácsot vehetünk a Ciare-tól. A dolog valahogy úgy működik, hogy kuncsaft kinézi a neki kedves dolgokat, majd szépen beépíti otthonra, az iskolaudvarra, vagy akár az autójába. Igazán speciális terméket talán egyet gyárt a Ciare, az pedig egy autóba való tölcséres hangszórórendszer.

Most egy szubládán a sor, hogy becsülettel helytálljon: 25 centis Ciare CW257-es hangszóró egy MDF ládába tekerve. Az előlapon jó minőségű műanyag reflexcső kandikál ki a hangszóró mellett. A csatlakozók nem az általam kedvelt, és már-már kváziszabványnak tekinthető Speakon Neutrik csatlakozók, hanem egy egyszerű csavaros változat.

Ennek az a hátránya a Neutrik-kal szemben, hogyha kivesszük a hangszórót a kocsiból, a szabadon kószáló kábelvégek rövidzárlatot okozhatnak, és ez akár az erősítő halálához is vezethet. Persze kis gondossággal és szigetelő szalaggal megelőzhetjük a bajt, de a Neutrik csatlakozó kényelmesebb megoldás.

Neutrik dugó     A köznyelv így nevezi az igényesebben kivitelezett szubládákon szinte már szabvánnyá vált Speakon csatlakozót. A Neutrik AG svájci cég, abszolút nagyhatalom a csatlakozók világában, és a termékeinek minősége sem lehet kérdéses. A Speakon könnyen szerelhető hangszórócsatlakozó, amit kifejezetten profiknak szántak, látható sikerrel. Meglepően kis helyen tudunk 2-4-8 érpárt csatlakoztatni ezzel a rendszerrel. Amiért az autóhifiben is felfigyeltek rá, az a strapabíróság és a bolondbiztosság. A dugót betoljuk a helyére, elfordítjuk kb. 30 fokot, egy kis kattanás, és kész a kontaktus. A kábel biztosan nem fog kicsúszni a helyéről. Ki szeretnénk venni a szubládát? Csak a kis fémfület kell lenyomni, tekerés visszafelé, és már szabad is a láda útja. Nem kell aggódnunk, hogy a csupasz kébelvégek zárlatot okozhatnának. A csatlakozó oly annyira bevált és elterjedt, hogy olcsó kínai másolata is felbukkant már.

A szubláda már bejáratott darab volt, egyenesen a forgalmazó áruszállító kisbuszából került hozzám. Megsúgta, hogy a hangszórót ne nagyon akarjam kiszerelni, mert ezen a ládán, ami az abszolút prototípus, kicsire sikerült a luk a hangszóró számára, és úgy kellett bepajszerolni a helyére. Ez elfogadható kérésnek tűnt, bár így vissza kellett fognom a szétszerelőmániámat. Sebaj, majd legközelebb.

A hangszóró 500 watt maximális terhelhetőségű. Impedanciája 4 ohm. Az impregnált két kettős papírmembránt gumi szél fogja közre. A hangszóró kosara húzott lemez. Korrekt, nem túl drága hangszórónak tűnik. A katalógusban megtaláljuk az összes fontos Thiele-Small paramétert, szóval az otthoni számolásnak-dobozépítésnek nincs akadálya.

A Ciare szubnak nem volt könnyű helyzete. Mindig is a zárt szubládákat szerettem, mert azok gyorsabbak, precízebbek, mélyebbre mennek, könnyebb összehangolni őket az első szettel. A hátrányuk? Drágábbak, és nagyobb erősítő kell hozzájuk. Ezeket a tulajdonságokat remekül személyesíti meg a saját szubládám, egy Cadence Beast. Remekül szól, egyszerűbb erősítők meg sem tudják hajtani, és kétszer annyiba kerül, mint a Ciare.

Az autóval nem volt gond, a Golf ideális színtér egy ilyen ládának. Mindenképpen egyterű autókba való, vagy olyan csomagtartóba, amely nem igazán elszeparált az utastértől. Mercedes E-osztály, és hasonszőrű autókollégák csomagtartójában szegényke csak küszködni tudna, oda nem ilyen láda való.

Az olasz szubládát bekötve kicsit vissza kellett venni az erősítő teljesítményéből, mert a nagyobb hatásfoknak köszönhetően hangosabb volt. Álló helyzetben kellemesen zenélt, bár a zene ritmusához képest jól hallható lemaradást nem lehetett kiirtani belőle. Minél több az akusztikus hangszer, annál zavaróbb, de sajnos a reflexládák túlnyomó többsége felépítéséből adódóan ilyen. A Ciare igen tisztességesen viselkedett ebből a szempontból.

Menet közben a gyakrabban nyúltam a mély hangok szintjét állító gombhoz a fejegységen, mint a zárt ládám használata mellett. Két-három órányi rádióhallgatás után azt is ki merten volna jelenteni, hogy nem megy igazán mélyre, de a műsorvezető valamit ráejtett a mikrofonra, és akkorát dörrent, hogy majd' szívbajt kaptam a belvárosi csúcsforgalomban. Ekkor kezdtem egy kicsit komolyabban venni.

Jó háromheti nyúzás után egészen megbarátkoztunk. Kellemes hangú, jól hajtható ládának bizonyult a Ciare; de kicsit lötyögős hangú, nem igazán precíz zeneeszköznek. Én legalábbis így interpretáltam a dolgot, de a forgalmazóval való rövid eszmecsere után kiderült, ez direkt van így. Ő azt mondta, szándékosan nem kopogósra, hanem lágy hangzásúra van hangolva a doboz. Nos igen, ízlések és pofonok.

Olcsóbb rendszerekben, és hát a Ciare ezen ládája bevallottan oda való, ez a lágyabb hangzás valóban jól jöhet. Ha valaki több precizitást akar, hát el kell játszani a reflexcső hosszával. A dobozzal együtt 40 000 forintos ár azt hiszem igazán méltányos ezért a dobozért.