1000 óra zene

2002.02.05. 09:45

Már megint egy MP3 játszó. Kell ez nekünk? Ha akarjuk, ha nem, ez van, egyre inkább ezt fogjuk kapni, egy kizárólag MP3 játszásra alkalmas gépet, autóba.

Meg haknikra, a play-back alapok tárolására, meg bulikra, meg bárhová, ahol egy igazán mobil hardveres zenetároló eszközre szükség lehet. A gyártó honlapján is (www.dension.com) ezzel a mottóval találkozunk lépten-nyomon: A zene legyen a veled _ Mindenhol.

 
   
   

A Dension magyar termék, de nem látszik rajta, hogy ott született, ahol a magyar narancs. Nincs semmiféle "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk" érzése az embernek, ha kézbe veszi. Alapjában véve egy számítógépbe való mobil rack-ről van szó. Kapott egy remekbe szabott, enyhén ívelt előlapot, amin egy tekerentyű, négy nyomógomb és egy kék-fehér kijelző található. Jól néz ki. Mindezt megkaphatjuk fekete előlappal és kicsit ívesen lerendezett gombokkal is. Cool.

Ami ezután jön: fekete fém mobil-rack, maximum 80 gigabájtos winchesterrel. Ekkora tárolókapacitáson, jó közepes minőségű tömörítéssel 1000 órányi zene felett rendelkezhetünk. A rack oldalán figyel a fejhallgató kimenet mini-jack dugója és a szivargyújtó adapter csatlakozója. Na meg hátul a sokérintkezős csatlakozó, ami a számítógépben levő fiókkal tud kommunikálni.

 
   
 

Jár még a Dension-hoz egy fém doboz, ezen van az RCA kimenet, ide csatlakozhat a 220 voltos adapter és a második kijelző. Amint hazaértem, az első dolgom volt, hogy zenével töltsem fel a merevlemezt. Ehhez persze szét kellet szednem, mert momentán nincs mobil rack-hely a gépemben. Ezután indult az MP3 gyártás. Halmokban hordtam a CD-imet a géphez és gyártottam a fájlokat. Mindent 320 kb/s és a lehető legkisebb veszteségű tömörítéssel, Blade és Lame kóderekkel készült.

Hogy miféle zenék? Mindenféle, kérem tisztelettel: Cinderella és Cult, Trainspotting filmzene és Chemical Brothers, Beck és Bill Frisell, Eddy Louiss és Haydn, ez utóbbin Mstislav Rostropovics játszik az Academy of St. Martin in the Fileds zenekara élén. Mikor ezzel megvoltam, készítettem egypár fájlt, amin kisebb a bitráta és nagyobb veszteséggel tömörít a kóder.

 
   
   

Sikerült éjjel 3 körül végeznem, így már nem szaladtam, hogy az autómba szereljem a Dension-t, hanem rádugtam az otthoni hifimre. Az eredmény? Szól. Gondoltam is, hogy nem fogja megverni a majd' tízszer ennyibe kerülő CD játszómat. De nem hallgathatatlanul gyenge. Az első és legfurább érzés, hogy mintha lassabban zenélne. Éjjel 3-kor túl fáradt is voltam egy igazi tesztmeghallgatáshoz, de nem tudtam megállni, hogy ne játszadozzak el a kezelésével.

Leírást egy centit sem kaptam a Dension-hoz, így a nyomogatom-tekertem-majd-csak-lesz-valami alapon kezdtem el nyüstölni. Jelentem, így is megy a dolog. Vagyis könnyű átlátni a kezelését, a menürendszerét. A leírástól most tessenek itt eltekinteni, mindenki kap a készülék mellé, és persze a netről is elérhető.

 
   
 

Másnap elkezdtem beszerelni a kocsiba. Elsőre nem sikerült. Vagy a szivargyújtóról kapja a tápellátást a Dension, és akkor ugye nincs RCA csatlakozó, mert az a másik dobozon van, marad tehát a fejhallgató kimenet, ami valamilyen illesztési gondok miatt nem akaródzott működni az erősítőmmel. Akkor legyen RCA kimenet, és hozzá a 220 voltos tápellátás. Persze erre a csatlakozóra is be lehet kötni az autó akkumulátorát, és akkor minden szép és jó lesz, de ekkora átalakításhoz már nem volt kedvem. Egy méretes hosszabbítóval oldottam meg a helyzetet.

Alap felállásban a Dension hajtotta meg a Massive Rs25-ös erősítőmet és az Inside Audio 16 centis komponens szettet. Szubláda ezúttal nem volt. Ehhez egy úgynevezett RCA Y elosztó kellett volna még, mert a Dension-on csak egy pár kimenetet találunk. Majd később.

 
   
   

A helykeresésnél szembesültem vele, hogy a Dension nem éppen a szabvány DIN méretet követi. Jóval keskenyebb, mint egy autórádió, és sokkal mélyebb. A legtöbb autóban igencsak kilóg egy szabványos helyről. Az ideális helye valahol az ülés alatt, vagy hátul a csomagtartóban van. Kezelni meg az opcionális kijelző-irányító dobozkával kell.

A hang? Szól. Van mélye, magasa, közepe. Ordítóan nagy hibája nincs. De valahogy nincs kedve az embernek kivárni a szám végét. Tekerne, ugrálna, variálna a számok között. Nem igazán megnyugtató. És akár csak otthon, mintha lassabban játszanának a zenészek, mint a CD-n. Meg valahogy a hangok sem érnek össze. Hamarabb elhalnak, mint ahogy a következő megszólana. Hülyén hangzik, tudom, de így éreztem. Nehéz elmagyarázni, de tessen csak beülni a kocsimba ott jól meg tudom mutatni.

Hiányoznak a felhangok. Mindez 320 kb/s-en. És mi történik, ha csökkentjük a minőséget, és ezzel a fájlok méretét? A hatás borrrrrrzasztóan műanyag. A fenti jelenségek hatványozódnak, ráadásként a zene egyre inkább a hangszórók felé közelít. Először az egybefüggő tér kezd a két oldalajtó irányába húzódni, majd a mélyközép és a magastartomány már nem ér össze, végül négy különálló hangszóróból szól a zene. Maradjunk csak a 320kbps-nél.

 
   
 

És mi van, ha a Dension-t mint külső jelforrást csatlakoztatjuk egy fejegységhez? A "csúcsközeli" fejegységeken gyakran találunk vonal szintű bemenetet, egyik kedvencem, a JVC KD-SH 77 is ilyen. Szerencsére csak az udvar másik sarkába kellett átmennem, hogy találjak egy ilyennel szerelt autót. A rendszer: JVC KD-SH 77, Streetwires RCA kábel, Genesis Stereo 60 erősítő, Massive MK6-os hangszórószett és Momentum zárt dobozba épített mélynyomó.

Jelentem alássan, a Dension így, a JVC-n keresztül jobban szólt, mint csupasz valójában! Fel lehetett ismerni a fejegység kellemes, meleg hangképét, több finom részlet vált felismerhetővé, a zene sokkal háromdimenziósabb lett. Az egész hosszabb távon is hallgathatóbbá vált.

 
   
   

Az otthoni hifi világában ismert, hogy a passzív, mindössze egyetlen hangerőszabályzóból és némi inpedanciaillesztésből álló előerősítők milyen jól szólnak. Egészen míg a tulajdonos össze nem hasonlítja egy igazán jó, általában csöves előfokkal, ami talán hamisítja egy cseppet a zenét, de azt érzelemmel, bájjal - jobb így hallgatni a zenét.

Tévedés ne essék, a JVC nem egy hájend csöves előfok, de valami hasonló, amit a hangzással művel.

O.K. a Dension és forgalmazója sohasem állította, hogy olyan jól szólna, mint egy CD játszó. De háttérzenére jó. Igazuk is van. Erőt vettem magamon, megbütyköltem a kábeleket, és elkezdtem hosszasan, a forgalomban hallgatni a Dension-t. Lehet. Kicsit sűrűbben váltok számokat, mint ahogy a CD-n szoktam, néha nem kapcsolom be, mert jó egy kis csend, ami a CD-nél nem szokott előfordulni, ettől eltekintve hallgatom bőszen.

 
   
 

Dension az ülés alatt, a kijelző brutális öntapadóval rögzítve a műszerfal tetején. A kék kijelző nagyon jó, remekül olvasható még napsütésben is. Ellenben autós használathoz a kezelőszervek kevesen vannak. Esély sincs a nem-nézek-oda-mert-vakon-is-tudom-kezelni működtetésre. Ez főleg a méretekből akad, gondolom én. A számok elérése azonban villámgyors. Ebben a versenyszámban nincs esélye semmilyen más médiának. És ha akarjuk, mindenféle kedvenclistákkal, profilokkal teljesen személyre is szabhatjuk a számok-lemezek elérését, lejátszását.

Hogy a Dension mennyire a háttérzenetárként való alkalmazásban gondolkodik, a kiegészítők listája is mutatja. Kapható olyan átalakító, ami olyan, mint egy magnókazetta. Ezt kell bedugni a fejegységbe, és akkor annak a magnófejére továbbítja a jelet, sajnos jókora minőségromlással. Izgalmasabb az a kis konverter, ami rádiófrekvenciára keveri a kimenő jelet, így a fejegységen a Densiont úgy tudjuk hallgatni, mintha rádióadó lenne. Minőségromlás itt is van, de ez már nem akkora és egyben rettentően praktikus is.

 
   
   

Hogy megéri-e az árát? Azt hiszem igen. Kiforrott, jól működő gépezetnek tűnt a teszt alatt, jó, és állandóan fejlesztett szoftverrel, remek kijelzővel, okos opciós kiegészítőkkel. Egy tipikus gyárihifinyóchangszóróval szerelt kocsiban nem nevezhető kompromisszumnak. Még egy tipikus koaxhangszórón sem nagy az eltérés a Dension és egy közepes fejegység hangja között. Komponens szett, különálló erősítő, fejegység 80 000 forint körül, itt kezd nyilvánvalóvá válni a különbség. Na és magyar termék, ne feledjük.

Én hogy megvenném-e? Ebben a formájában nem. De miközben MP3-ba másoltam a lemezeimet, eszembe jutott egy ötlet. Mi lenne, ha a Dension tudná kezelni a CD-ken szereplő, tömörítetlen, kódolatlan .waw fájlokat? Egy 80 gigás winchesterre így is felférne jó pár lemez, ami nem kopik, nem karcolódik, villámgyors az elérése. Mindezt esetleg egy digitális kimenettel megspékelve, amire olyan DAC-ot köthetünk, amilyet csak szeretnénk. Nem tudom, a gyártó tervezi-e ilyenek piacra dobását, de ha igen, stipstop, az első az enyém!