Diszkóimitátor

2002.08.01. 08:20

Iván Nyikiforovics nehezen ébredt. Húzta vissza az olajfoltos padló, a mellette csattogó présgép olajos melege. Na és a vodka, amit a nyersuborka mellé fogyasztott kísérőnek. Iván Nyikiforovics álmodott is. Furcsán szögletes arcú nőkről, akiknek valahogy két orra volt.

 
   
   

Gyorsan forgó kerekekről, amik mégis, furán szögletesnek tűntek. Kocka alakú tányérokról, és kétfejű kanalakról. Művezetőről, aki ijedten próbálta keltegetni, hangos szitkok és átkok közepette. Próbálta ezt elhessegetni, de egy nagy pofon lett az eredménye.

Iván Nyikiforovics tudta, többé nem álmodik. Valóság a művezető ordítása, valóság a munkatársai röhögése, és valóság az az irdatlan mennyiségű hangszórókosár is, amik oly csáléra sikeredtek, mint álmainak valószinűtlenül morbid tárgyai.

 
   
 

Vagy másképp történt?

Günther K. mérnök gondterhelt volt. A család már boldogan várta a 13. havi fizetésből megejtendő háromhetes mallorcai vakációt, de nem tudott velük lelkesedni. Cégénél tőle várták a nagy ötletet. Valami újat, meglepőt. Olcsón. Esetleg jó is legyen. Na és mindezen túl autóhangszóró. Ihletet várt. A szakirodalmat már rég átnézte, de semmi használható. Valami speciális impregnálás a membránra?

 
   
   

Mióta valaki kitalálta a gyémántbevonatot, a marketingesek már nehezen veszik meg. Valami új anyag? Szarvasbőr membránszél? Az sem jönne ki olcsón, és a környezetvédők is rögtön a céltáblájuk közepébe szögeznék. Mennyivel könnyebb a festőknek - villant át az agyán. Csak festenek valami izét, elfolyó órákat meg cseppfolyós elefántokat, nagy bajuszt növesztenek mellé, és csak jól meg kell magyarázniuk, miért is annyira zseniálisak. Mert el tudják adni a képeiket. Ez az! Csináljunk csálé fémkosarat, és jól megmagyarázzuk! Nem lehet olyan nehéz! Boldogan szaporázta lépteit tovább a munkahelye felé. Tudta, nem érdemtelenül tölt majd boldog három hetet családjával Mallorcán.

 
   
 

Talán soha nem vallja be a macAudio, hogyan született a valóságban a macDimension 16.2. Ugye adva van ez a csálé hangszórókosár, a hozzá tartozó szintén csálé, appardon, aszimmetrikus membránfelépítéssel. A csudaforma lényege, hogy így állítólag csökken a torzítás. A cég szép ábrát is közöl erről a katalógusában. Persze nem a csúcskategóriáról van szó, ott nem mernének ekkora formabontással kísérletezni.

Ez középáras koaxiális hangszóró. Normális esetben ilyet minden leütésre fizetett szerző csípőből visszautasít, mert meló ugyan annyi van vele, mint egy komponens szettel, de sokkal kevesebbet lehet róla írni.

 
   
   

Keresztváltó? Ugyan már. Egy darab kondi a magashangszóró bevezetésére forrasztva. Ezt hogy lehet részletezni? Sehogy. Ebben a kategóriában ez a normál eljárás. A membrán? Egyszerű polipropilén. Annyi az extra, hogy kék. A mágnes szép nagy. Rajta a gyári szám: 000024. Nini, ez igen friss darab. A magashangszóró fém dómnak tűnik.

Igazán szemrevételezni nem tudom, igen jól védi az előtte feszülő fém rács. El lehet forgatni, így van esély, hogy ne akkurátusan a térdkalácsunkat szórja tele magas hangokkal, hanem a fülünk irányába is juttasson belőlük. Kapunk a hangszóróhoz némi kábelt, csavart-alátétet, meg hangszórórácsot. És kész.

 
   
 

És akkor a hangja. Nem kifejezetten minden műfajra kitalált hangszóró. Nem Bartók fanatikusoknak ajánlott. Nem a gregorián énekeken elérzékenyülőknek szánták. Még csak nem is a bigband fanatikusok fogják lelkesen keblükre ölelni. Akusztikus jazz-ben utazók sem fogják párnájuk alá gyűrni a prospektusát.

Viszont meglepően jól utánozza a nagy partik hangképét. Alul valami kellemes pumpálásféle közvetíti a mélyhangokat. Nem olyan sokat, mint ami egy kisszekrény méretű hangfalból tör elő, de autóba szelídített formában elfogadható. Nem is annyira nagyon mélyek, egy szubládával megtámogatva persze minden sokkal jobb lesz, de a legtöbb gyári hifirendszer hangszórójához képest valóságos mélyözönnek számít, amit a macDimension produkál.

 
   
   

A középhangok köszönik szépen, egész jól elvannak. Kicsit bevonultak az öltözőbe pihenni, felhajtanak egy üveg seritalt. Itt is vannak, meg nem is. Nélkülük nem lenne előadás, de nem ők a főszereplők. Az a magas hangszóróé. Van itt kérem csilingelés, meg fényes hangzás, meg jelenlétérzet egyfelől, fárasztó, kicsit fémes hangzás másfelől. Ez ízlés kérdése.

Látványos sietséggel tudok kimenekülni szinte bármilyen diszkó jellegű zenés szórakozóhelyről - egyszerűen a hangzása miatt. Mások remekül érzik magukat, és valami ilyet szeretnének otthonra, na meg az utóba is. A macDimension ilyesmit kínál.

 
   
 

Néha meglepően jó színpadképet tudott produkálni. Autóhifi versenyen azért nem ajánlott vele az indulás, de ha ügyesen forgatjuk a magashangszórókat, bőven túlléphetünk a két oldalról, monóban szól a zene szintjén.

Ilyen jellegű hangszóró majdnem biztos, hogy csak fejegységről hajtva fog megszólalni. A hangerővel egy 4x45 Wattot ígérő Kenwoddal nem is volt gond. Persze erősítővel jobban szól, finomabb dinamikára volt képes, megjöttek a sávszélek is. A mélyek kontrolláltabbak, a magasak artikuláltabbak. Persze ehhez egy kétszer annyiba kerülő erősítő segítette a macAudio hangszórókészletét, mint amennyibe maga kerül (25.900 Ft), szóval ez egy kicsit távol áll a valós felhasználási körtől.