A rejtélyes svéd

Merthogy ez a hangszórószett nem csak egy a sok közül, a bolt polcáról. Merthogy ezt a hangszórószettet szinte mindenki ismeri, aki az autóhifi közelébe került. Ha másképp nem, hallomásból. Vagy írásból. A totalcar autóhifis fórumán is jó pár tulaj akad. A gyakori kérdésre, hogy valaki ajánljon már valami jó kis hangszórót az autómba, gyakran ez a válasz: - Próbáld ki a DLS R6A-t.

Egy autóhifi versenyre kilátogatva biztosan találunk olyan indulót, aki ezt választotta. Nem véletlenül. A svéd anyacég és hazai forgalmazója mindig is nagy hangsúlyt fektetett a versenyekre. Igazuk van. Elvégre jóleső melegséggel öntheti el a DLS R6A tulaját, hogy az autóban ugyan olyan hangszóró dorombol és csilingel, mint amivel xyz kategóriában nyertek.

A népszerűsége, ismertsége miatt már nagyon régen kellett volna írnom róla. Néhányan már reklamáltak is emiatt. Volt, aki fel is ajánlotta a saját példányát tesztre.
- Miért, annyira jó?
- Hát, igen. Nem is tudom. Mondj róla véleményt.

Hát igen. Nem is tudom. Kezdjük a külalakkal. A mélyközép hangszóró nem kicsi. Hanem nagy. Jó nagy, így alaposan meg kell néznünk, hogy egyáltalán befér-e az autónk ajtajába, vagy az ajtópanel építés-építtetés rögös útjára kell lépnünk. A mélyközép hangszóró amilyen nagy, annyira nehéz. A membrán különleges valami. Papír, nagyon erősen impregnálva. Még kis dudorok is vannak rajta, ez nem hiba, gyártási sajátosság. Az egész hangszóró rendkívül bizalomgerjesztő. Az ember kézbe veszi, forgatja, nézegeti, és egy idő után biztosan tudja, hogy minőséget kapott a pénzéért.

A magas hangszóró selyem dóm, ami jó erős műanyag rács mögött csücsül. Külön típusszámot kapott, ez a T20. A dobozában van még pár műanyag elem, ami arra szolgál, hogy bárhová könnyedén felerősíthessük. A keresztváltó megdöbbentően nehéz. Vaskos fekete doboz elegáns fekete felirattal. Első ránézésre bevehetetlen erődnek tűnik, prózaibban nem találtam csavarokat, amiknek az eltávolítása után le tudtam volna szedni a tetejét.

A svéd géniusz ezen a ponton mutatkozott meg leginkább: egyszerűen össze kell szorítani a doboz két oldalát, a kis rögzítő fülecskék elengednek, és szabad az út. A megszokott ellenállások, kondenzátorok és tekercsek mellett néhány kapcsolót is találunk itt. A doboztető belsejében lévő felirat segít eligazodni a lehetséges beállítások között.

Ez a leírás az aktuális változatra igaz. DLS R6A néven viszont igen régóta lehet komponens szettet vásárolni. És nem mindig ugyanazt. A DLS anno a Morel-től vette minden hangszóróját, ebben az időszakban vívta ki a hírnevét, lett nimbusza. Ez természetesen azt jelenti, hogy a DLS maga nem gyárt hangszórókat, csak gyártat. Ez nem különlegesség, a boltban kapható nagy vagy kevésbé nagy márkáknál ugyanez a helyzet. A hangszórógyártás ipari feladat, az eladás meg kereskedelmi. Ha jó alaposan kettéválasztjuk ezeket, több pénzt lehet keresni. Mindkét oldalon; ennyire egyszerű az egész.

A DLS és a Morel együttműködésének egy idő után vége szakadt. A svédek megpróbálták feltűnés nélkül megúszni, így a típusszámokban, a csomagoláson semmi sem utalt arra, hogy a tartalom, a hangszórók megváltoztak. Ekkoriban kezdtek sűrűsödni azok a beírások az internetes fórumokon, hogy aszongya: az én DLS-em nem olyan, mint az ő DLS-e, de ez semmi, mert tudok olyat, amelyik egyik sem, mégis DLS. Főleg a magas hangszóró körül volt nagy a bizonytalanság.

Ezek az idők már elmúltak. Beszélgettünk erről a témáról a DLS utazó nagykövetével, a szinte minden autóhifis eseményen felbukkanó Peterrel, és ő elmondta, valóban voltak zűrök, előfordultak nem egymással egyenértékű szállítmányok, de már minden rendben van. A ma hozzáférhető DLS R6A egy és oszthatatlan, nincsenek alfajai. Ja, és szerinte jobb is, mint a régebbiek.

A DLS R6A a bejáratódási idejét nálam egy otthoni, tölcséres hangszóró dobozában töltötte. Az első héten csak magában muzsikált, de a másodikon már belehallgattam a zenéjébe. Kellemes, de kicsit színtelen, egysíkú volt. Ezt gyorsan el is felejtettem, hiszen a fizika, na meg a mérnökök egyértelműen nem ennek a hangszóró összeállításra méretezték ezt a hangszóródobozt.

A másik, kifejezetten tesztcélokra épített ládába csavarozva a DLS-t minden megváltozott. Egy kicsit. Amit mindenképpen el lehet mondani, hogy nagyon kontrollált hangú a szett. Úgy érezni, hogy az R6A-nak mindig vannak tartalékai. Ez eleinte nagyon megnyugtató, de engem, mint tesztelőt egy idő után rémesen felbosszantott. Szerettem volna megtalálni a határait. Egymás után vettem elő a nagyobbnál nagyobb erősítőket, az egyre jobb felbontású CD játszókat, de az érzet megmaradt. A hang az utolsó készülékcseréknél már nem javult, vagyis a DLS elérte képességei határát, de még mindig kontrollált, nagyon megfogott, kicsit háttérbe húzódó volt a hangzás.

Hosszas hallgatózás és néhány tapasztalt, na meg jófülű DLS R6A tulaj véleményét is megismerve el lehet mondani, hogy ez a szett nem szólaltat meg mindent, ami az erősítőtől érkezik. Kevésbé informatív, mint például a macAudio csúcsmodelljei, a nagyobb Focal-ok, vagy mint az Inside. Ez a szűrőfunkció legjobban elektronikus zenén és rockon hallható a legjobban. Akusztikus zenéken, jazzen, klasszikus zenén sokkal tovább és alaposabban kell fülelni, hogy ezt felismerjük. Valaki a tulajok közül mondta, ez a hangszórószett nevel; arra akar rávenni, hogy egyre igényesebb zenéket hallgassunk.

Erről az effektusról főleg a keresztváltó tehet. Annak a maréknyi tekercsnek, kondenzátornak és ellenállásnak elég jól felismerhető saját hangja van. A visszafogottságért, az állandó kontrolláltságért jórészt ez a felelős.

A felhőtlen vidámság hiányáért pedig a csipogó. Kicsit fénytelen, kicsit sávhatárolt az R6A szett hangja, akárhová is állítjuk a kapcsolókat a keresztváltóban. Jobb eredményt érhetünk el, ha közvetlenül a fülünk felé fordítjuk a két T20-as csipogót, de ekkor a fejünk legkisebb mozdulatára is változik a hangkép. Ez engem jobban bosszantott egy idő után, mint a kevés fény, finomság a magas tartományban, úgyhogy rövidesen egymás felé fordítottam a két hangszórót.

Gyakori kérdés, nem lehetne-e a gondot azzal megoldani, hogy kikerüljük a passzív váltót, és egy négycsatornás erősítőt csak az első szett hajtására használunk, természetesen a beépített aktív váltóval. Az R6A esetében nem. A szett keresztváltója nem az a minimalista szerkezet, amit az erősítő szűrőjével könnyedén ki lehetne váltani. Próbálkoztam többféle erősítővel, kábelekkel, de jól megoldásra nem akadtam. Ha egy hibát sikerült kijavítanom, azon nyomban felütötte a fejét egy másik.

Ennyi rémes bizonytalanság után jöhet a kérdés: jó-e a DLS R6A szett. Jó. Lehet szeretni. Lehet nagyon szeretni. Lehet vele hosszasan együtt élni. Lehet rajta mindenféle zenét hallgatni. Hangosan; azt szereti. Halkan; azt tűri. Lehet vele kísérletezni. Rengeteget. Lehet rá büszkének lenni. Lehet keresni az erényeit. Lehet bosszankodni a hibáin.

Szóval szinte mindent lehet ezzel a hangszóróval. Talán egyet nem, megtalálni vele az igazi nyugalmat. Valami mindig ott mocorog az ember agyában, míg ezt a hangszórót hallgatja. Valamit kéne csinálni, állítani, jumperelni, forgatni, drótozni. Komoly erőfeszítésbe kerül, hogy csak úgy nyugodtan hátradőljünk és hallgassuk a zenét.

Ráadásul rémesen nehéz megválni a DLS R6A-tól. Nem arra gondolok, hogy nehéz lenne használtan eladni. Sokkal inkább arra, hogy minden gond és macera ellenére nagyon az ember szívéhez nő. Sohasem dolgoztam még ennyit hangszóróval a teszt alatt, de ahelyett, hogy jól visszacsomagoltam volna az egészet, és hagytam volna a fenébe, inkább kértem egy hét hosszabbítást a forgalmazótól, hogy tovább próbálgathassam. Majd még egy hetet. Végül ezt a dátumot is lekésve adtam vissza a DLS R6A-t a forgalmazónak, nehéz szívvel.