Úton a csúcsra

2003.09.16. 10:05

A doboz tartalma itt még nem ér véget. Kapunk egy csomó csavart a beszereléshez, ez természetes. Kapunk másfajta műanyag kosárkát a beszereléshez, ez jó, és dicséretes. Kapunk egy nagyon informatív használati utasítást, amiben a beállításokon, és a beszerelési tanácsokon kívül igen részletes specifikáció is van, ami nem hallgatja el a Thiele/Small paramétereket sem. Ez példamutató. Kapunk egy Focal matricát, amit kiragaszthatunk gépjárművünk ablakába. Ez ugyan növeli a kocsifeltörés rizikóját, de cserébe nagy lökést adhat öntudatunknak és büszkeségünknek, ami egy presztízs márkától mégiscsak elvárható.

A két legjobb tartozék azonban még mindig a dobozban lapul. Az egyik egy kis kártya, amin ott szerepel a hangszórónk gyári száma, némi reklámszöveg, hogyaszongya a hangzás szelleme, persze ékes francia nyelven. Egészen ideális, hogy csak úgy véletlenül megvillanjon a tárcánkban, és máris van mivel dicsekedni megfelelő társaságban. A másik a titán színű hangszórórács a magassugárzóra. Ez egyszerűen nagyon jól néz ki. A legtöbb autóban sokkal jobban mutat, mint a jól megszokott fekete.

A Focal 165K2P vadonatújan került hozzám. Ilyenkor a hangszórók jó három hetes bejáratáson esnek át, mielőtt sor kerülne az igazi kivesézős meghallgatásra. Jelentem, a majd' egy hónapot nem sikerült kivárnom. Teljesen egyéni rendszerezésem szerint vannak rossz hangú hangszórók, van néhány jó hangú, és akadnak egyéniségek. A Focal nagyon úgy tűnik, az utolsó kategóriába került.

Aki olvasta régebbi tesztjeimet Focal hangszórókról, tudja, hogy két komponensükkel nem voltam kibékülve. Az egyik a magassugárzó. Engem még a híres-neves és méregdrága Utopia is szörnyen tudott bosszantani. Az új TN52 már nem. Precíz, pontos, de nem tolakodó, és már tud csöndben maradni is. Hogy jobb lenne egy minőségi selyem dómnál? Nem tudom. A válasz inkább nem. Bár a Focal TN 52 csak nagyon ritkán szól fémesen, túl csillogóan, vékonyan, így igencsak távol áll a tipikus fémmembránoktól, de még nem éreztem annyira hátborzongatóan valósághűnek, zeneinek, szívhezszólónak, mint a legjobb selyem magassugárzókat. Akkor vajon miért is ragaszkodik a Focal ehhez a titán dómhoz? Gondolom a tradíció miatt. Na meg mert ennek a magas sugárzónak bírnia kell a tempót és hangerőt, amit az új mélyközép diktál.

Merthogy a 6K2P, ez a tizenhat centis mélyközép imád hangosan szólni. Tud halkan is, sőt tud jól szólni halkan, ami kevés hangszóróra igaz, de ha hátszőrmeresztésre vágyunk, nyugodtan feljebb kalandozhatunk a hangerőszabályzóval. Ilyenkor válik igazán dinamikussá a hangzás, lesz nagyon élethű. Régi mániám, hogy minden hangszóró egy kicsit úgy szól, amilyen színű a membránja. Ez a Focal sem tagadta meg a tézist. Nem végletekig precíz, sarkosan holografikus, hanem kicsit színezett, cseppnyi meleg sárgás szósszal nyakonöntve. Ez csalás, de nagyon kellemes. Hogy jobb-e ez a mélyközép Focal, mint a régebbi Kevlár membránosak, nem tudom, de hogy nem rosszabb, az biztos.

A keresztváltó, ami a régebbi szettek hangját annyira erősen tipizálta, ami a megszokott Focal hangzás jó részéért felelős volt, viszont biztosan sokkal jobb lett. A beállításokkal meg kell, hogy mondjam, nem sokat kísérleteztem. Mindent alaphelyzetben hagytam, és így is nagyon kellemes, konzisztens hangkép kerekedett. És változatos. Végre nem volt leöntve, átitatva a hangzás azzal az eszménnyel, ami a Focal szerint az egyedül üdvözítő út. A lemezek elkezdtek eltérően szólni. Más stúdió, más tér, más tónusok. Hurrá. Keresztváltó-guru barátom szerint azért még lenne mit javulnia ezen a téren, de biztos, hogy nagy előrelépésnek lehetünk fültanúi.

Hogy szól? Jól. Van egyénisége. Szeret zenélni. De tényleg. Amikor a hibáira vadászik az ember, erős koncentrációra kényszerül. Nem mintha tökéletes lenne. Dehogy. Csak annyira unalmas azon gondolkodni, hogy a basszus lehetne kontúrosabb, meg hogy a hegedű felső húrjaira kéne még egy kis fény, amikor annyira remekül lehet rajta zenét hallgatni. Az meg nem fárasztó, sőt....

Annyira kellemsen szólt, hogy elgondolkodtam, talán hosszabb távú kapcsolatot kéne kezdeni ezzel a Focal-lal. Megnéztem, elférne-e az autómban. Alaphelyzetben sajnos sehogy, a mélyközép túl mély és az ajtópanel építése még nem időszerű. Ekkor kezdtem volna megszervezni egy jó kis körtesztet a kedvenc hangszóróim, és a Focal között. Az Inside-os party éppen lekezdődött, de ekkor sajnos ismét elért egy telefon.

-Jó napot, úgy tudom, van önnél teszten egy K2.
Igen - feleltem rezignáltan, tudva, hogy nem jelenthet jót a hívás.
Vissza kéne szállítani, mert az egyik kuncsaftunk autójába fog bekerülni. Még ma - nyomatékosították a túloldalról.

Szerencsés fickó, gondoltam magamban, miközben visszacsomagoltam. Befér az autójába. Befér a büdzséjébe. Jó neki. Talán nem is tudja még, hogy 134 990 forintért az övé lehet a hangzás szelleme, Focal módra. Én meg kunyerálok majd egy új példányt a következő szállítmányból. Hátha a biztató első randevúból hosszantartó együttélés lesz.