A nyalókaszínű szeszcsempészmotor

A Bike Show-k nem csak arról szólnak, hogy ki-ki megmutassa, mivel töltötte a motorozhatatlan évszakokat, hanem hogy napvilágra kerüljenek a hideg téli napokon garázsban vagy műhelyben kitalált legelvetemültebb agyszülemények. A motorkerékpár-gyártóknak pedig nincs más dolguk, mint meglesni az új trendeket, és ha jól kombinálnak, lehet, hogy a látottak alapján sikerül megterveztetniük a következő szezon sikeres modelljét.

A képeken szereplő motor egy 1993-as Harley Davidson FLSTF Fat Boy, még a "régi" 1340 cm3-es Evolution hajtóművel szerelve. Jelenlegi tulajdonosa, Görbe Sanyi használtan, egy nem kimondottan egyszerű üzleti tranzakció útján jutott hozzá. A gyári állapotára már kicsit sem emlékeztető, tigrismintás Sporty (Harley-Davidson XL Sportster), miután egy villamos áldozatává vált tulajdonost cserélt az akkor még fekete, bár már jócskán átalakított terminátor-motorral, és mindketten új kalandok elé néztek.

Bár a Fat Boy nem kimondottan csúnya, Sanyinak a Terminátor II. helyett inkább a '30-as évek szeszcsempészei lebegtek a szeme előtt. Hamar eldőlt tehát, hogy ebből nosztalgia-motor lesz.

És most jöhet az ilyenkor szokásos közhely: "pénzt és energiát nem kímélve" vágott a nagy munkába, és szépen, módszeresen szinte mindent kicserélt a gépen, amit csak lehetett.
Az első sárvédő Heritage-ről való. Bár a különböző Harley-modellek alkatrészei nem mindig kompatibilisek, egy ügyes kezű fanatikus úrrá tud lenni ezen a problémán. A lámpakarima és a treppnibetét - ami az alapos ültetés miatt gyakran leér, de fel is hajlik, ha kell - gyári extra, és az új szerzemény krómozott telószárakat is kapott.

A 6X15"-os, széles hátsó kerék miatt a primert (a kuplunggal, a két soros kuplunglánccal és a beltdrive-val) 1,5 centivel el kellett tolni és a gép az eredeti szíj helyett vékonyabb, Sporty szíjat kapott. Az érdekes ebben az, hogy a 2000-es, új Fat Boy-t hasonló változtatásokkal dobták piacra (de a világért sem szeretnék arra célozni, hogy Sanyitól lopták az ötletet). A hátsó sárvédőbe a széles kerék miatt 7 centi toldás kívánkozott, és a széles hátsó részhez szélesebb, nyújtott (strech) tank dukál.

A hátsólámpa, a tanksapka és a kilométeróra az amerikai Arlen Ness pénztárcáját vastagítja, az ülés viszont egy magyar mester, Sylva keze munkáját dicséri. A motor egyik különlegessége, hogy nem csak a "karosszéria-elemeket" fújták kékes-ezüst színre, a blokk is ugyanolyan selyemcukor színt kapott, a nosztalgia stílust a régi időket idéző tankembléma is erősíti.

A cél nem elsősorban az optikai tuning volt. A Mikuni HSR 42 síktolattyús karburátor a gyárinál nagyobb torokátmérőjével és gyorsító-pumpájával, valamint az Andrews EV3 vezérműtengely a teljesítményt, az elől-hátul négy-dugós Performance Machine (PM) fékek pedig a megállás hatásfokát növelik. A 2"-os, rozsdamentes Kooter Browns kipufogó arra hivatott, hogy akinek első látásra nem tűnne fel, az is észrevegye, hogy az úton egy Harley közeledik (ti. "laud pipes save lifes", hangos kipufogó életet ment). Persze a magyar utakon nemigen lehet kihasználni ezt a jelentős teljesítmény növekedést, de Sanyinak már a tudat is elég: ha akarna, tudna gyorsabban menni.