Védekezés az autólopás ellen - III. rész

2000.08.22. 12:30

A két legelterjedtebb módszer sajnos nagyon keveset ér. Az új autókban már szinte kötelező tartozék immobilizeren a tolvajok csak kacagnak. A szakosodott profik ismerik a trükköket, és néhány másodperc alatt kiiktatják a rendszert: ha máshogy nem, hát a komplett motorelektronika cseréjével.

Tulajdonképpen nem rossz megoldás a gyári immo, minthogy költséges és időigényes az eltávolítása (ráadásul benne van az autó árában), de ezt az autótolvajok már előre tudják kalkulálni, tehát ha éppen olyan autóra van szükségünk mint a miénk, ez nem fogja visszatartani őket. A nagyobb baj a gyári rendszerekkel, hogy hamis biztonságérzetet adnak. ,,Úgyis van immobilizer az autómban, minek költsek más védelemre," gondolják sokan, aztán csak lesnek, ha elment a hajó. Izé..., az autó.

 
   

A másik elterjedt, ugyanakkor hatástalan eszköz a riasztó. Ha megszólal egy az utcában, már fel sem kapjuk a fejünket, ráadásul a legtöbb riasztót másodpercek alatt el lehet hallgattatni. Azért nem felesleges a dolog, és egy kis ravaszsággal lehet rajta tuningolni. Célszerű olyan megoldást választani, ahol a sziréna saját belső akkumulátorról kapja a visításhoz szükséges energiát. Másodszor, úgy kell a szirénát elhelyezni, hogy ne lehessen hozzáférni: valami nagyobb alkatrész mögé például, de úgy hogy azért hallatsszon a hangja.

Azt se felejtsük el, hogy a legtöbb modern készülék egyszerre több szirénát is tud vezérelni, így kellemetlen meglepit tudunk okozni, ha egy erősebb sziréna az autó utasterébe kerül, mondjuk a műszerfal mögé. A tolvaj halláskárosodásának megállapítása pedig a börtönkórház reszortja.

 
   

Amennyire hatástalan megoldás a gyári immobilizer, annyira jó lehet egy egyedi rendszer. Ebből többféle létezik, köztük drága és bonyolult, de egy olcsó cucc is lehet hatékony. Lényeg: az egyediség. Ennek jó példája a magyar, Tatu névre hallgató szerkezet, amit úgy lehet hatástalanítani, ha egyszerre két pontot megérintünk indításkor. Az egyik pont lehet maga a slusszkulcs vagy a gyújtáskapcsoló, a másik pedig akármelyik kis fémfelület a vezetőülés körül. A tolvaj, ha rá is jön a módszerre, tapogathat egy ideig, mire el tudja indítani az autót. A motor leállításakor a rendszer magától élesedik. Egy ilyen beszerelve sem több 10 ezer forintnál.

Még egyszerűbb változat, ha egy rejtett mikrokapcsolóval működik az immobilizer, csak ott a kockázat, hogy azt véletlenül megtalálja a gonosz. Némileg komplikálhatjuk a dolgot, ha több mikrokapcsolót rejtünk el, és ezek egy adott kombinációja hatástalanítja az immobilizert. Egyszerű kombinatorikai számítással megmondhatjuk, hány ősz hajszála lesz a tolvajnak, ha három, négy, esetleg még több kétállású kapcsolót szórunk szét az autóban. (5 kapcsoló esetén 2 az ötödiken, azaz 32 variáció) A kapcsolók egy része nyugodtan lehet vak, kábelezés nélkül, az úgysem látszik kívülről. (4.ábra)

Ravasz kis elektronikák a rablásgátló készülékek. A motor indításakor, illetve járó motornál a vezetőoldali ajtó nyitásával (!) aktivizálódnak: ha nem ismerjük a kikapcsoláshoz szüséges kódot, az autó ugyan elindul, de néhány másodpercen vagy percen belül leáll, a tolvaj pedig kénytelen a BKV-val távozni.

A lopásvédelem nagyágyúja a GPS-es nyomkövető rendszer. Az autó ellopásakor a berendezés aktivizálódik, de csak csendben. Rádiójeleket sugároz, ami alapján szinte méteres pontossággal meghatározható az autó holléte. A szolgáltatást biztosító szervezetek arra is vállalkoznak, hogy riasztás esetén ,,szakképzett" kollégáik visszavegyék az eltulajdonított autót. A módszer profi, hátránya viszont a magas költség (egy megbízható rendszer ritkán kerül negyedmilliónál kevesebbe), ráadásul havi szolgáltatási díjat is kell fizetni. A módszer ellenzői azt hozzák fel érvként, hogy ha az autót fémkonténerbe zárják, a rádiójelek nem jutnak ki abból, így az autó mégiscsak ellopható. Ez nem kétséges, de a konténeres autólopás ma még semmi esetre sem nevezhető általánosnak Magyarországon.