Masszív és egyedi

Az emberiség jelentős része megkérdőjelezi, hogy autóban lehetne zenét hallgatni. A zajra hivatkoznak, az akusztika tökéletlenségére, a hangszórók lehetetlen elhelyezkedésére. Érveik közt felbukkannak Newton mozgástörvényei, Maxwell és hullámai, esetleg Planck-állandó. Érvelésük tudományos alapon nyugszik, véleményük sziklaszilárd. Akadnak jó páran, akik szerint zenét lehet reprodukálni az autóban, de JÓL zenélni már nem. A zajra hivatkoznak_ lásd fenn.

Nos, ezek az emberek biztosan nem ültek még ebben a Mégane kombiban. Zene szól, jazz, és nem más. Nem csúcshifi. Nem High-End. Zene. Úgy, ahogy a tulaj szeretné. Nem lehet úgy összehangolni egy háromutas szettet, hogy ne hallanál lyukakat a frekvenciaátvitelben? Nem lehet olyan szubládát csinálni, ami ne késne legalább egy szösszenetnyit? Nem lehet igazi háromdimenziós térhatást elérni egy autóban? Nekem ugyan még nem sikerült, de íme, itt a bizonyíték.

A fejegység egy Alpine 7944-es. Gyuri nem mindegyik Alpine modellt kedveli, de ez szerinte kifejezetten jó hangú típus. A végeredmény ismeretében készséggel elhiszem neki. Na meg persze tud kommunikálni, méghozzá optikai kábelen a PXA H600-as DSP-vel. Ez utóbbi kijelző-matató panelje a belső visszapillantó tükör fölé került.

A DSP-ket megjelenésükkor sokan úgy fogadták, mint a végső megoldást mindenféle akusztikai problémára. Fázisgond? Girbegurba frekvenciaátvitel? Oda se neki, majd a szép új digitális világ csudagyors processzorai megoldják a gondokat. Csúnya rossz jel be, némi digitális varázslat, és szép okos jel ki. Hát nem. Ezeknek az elektronikáknak is megvannak a bajai. Például zajosak. Dinamikai felbontásuk véges. Felettébb drágák, és igencsak érteni kell a használatukhoz.

A Mégane-ban Mészáros Gyuri két dologra használja az Alpine DSP-t. Itt vágja a mély frekvenciákat a szubláda számára, és késleltetéseket alkalmaz a többi hangszóróra küldött jelekben. Finomam, okosan, módjával, és rengeteg türelemmel készültek a beállítások. Persze a tulaj nem állta meg, hogy bele ne nézzen az elektronikába, és némi feljavítást ne végezzen az Alpine processzoron.

Az erősítők a MacAudio Mac Sonic családjából származnak. A tükörfényes külső változatlan, a belső, hm, hogy is mondjam, némi tuningon esett át. Pont úgy, mint amikor bemegy egy Mitsubishi Lancer Evo VII a versenyműhelybe, és kijön, mint egy N csoportos fenevad.

A szubláda, az nagyon fura. Első ránézésre mintha egy Mac Absolute 250 lenne becsavarozva a hátsó üléstámlába, membránnal előre. Persze ez így, ebben a formában nem igaz, mert van ott láda. Pontosabban egy jó 100 kilós beton doboz, némi fa burkolattal, belül 40 literes üreggel.

A tervező védjegye: passzív keresztváltó a csomagtartó bal oldalában. Ne arra a tenyérbe simuló apró dobozkára tessék gondolni, amit a drága szettekhez adnak. Első ránézésre a Paksi Atomerőmű áramelosztója egy darabjának gondolnánk. Masszív, mint egy harckocsihadosztály. Egyedi, mint Mona Lisa mosolya. Annyira precíz és zenei, mint Reiner Frigyes a Chichago-i szimfonikusok élén, kedvenc Bartók lemezemen.

A kedves monstrum kifejezetten ezekhez az erősítőkhöz, hangszórórendszerhez és autóhoz készült. A részletek, hát azok hétpecsétes titokhoz közeli állapotban leledzenek. Házi gyártmányú kis veszteségű tekercsek, és papír-olaj kondenzátorok biztos vannak benne, meg rengeteg munka, tudás, ízlés. Gyuri jó pár éve kísérletezik az egyedi építésű keresztváltókkal, és mára azt érte el, hogy divatot teremtett. Idén egyre több helyről hallani, hogy egyedi passzív váltókat próbálnak ki versenyzésre szánt autókban, és a tavalyi Autóhifi EB -n is csodájára jártak a versenyzők. Nagyobb összegben mernék fogadni, hogy az idei versenyen Katovicében lesz már 2-3 lelkes követője.

Hogy mindez megszólaljon, persze hangszórók is kellenek. 16-os mélyközép az ajtópanelben, 10-es közép a műszerfal tetején az üveg irányában, és egy csipogó az A-oszlopban. Persze ezek is MacAudio gyártmányok. Íme egy 3 utas szett, ahány hangszóró, annyifelé szól, mind más távolságban van tőlünk, és ezért általában rosszabbul szólnak, mint a kétutas rendszerek. Itt is ez lenne, ha a csomagtartóban nem figyelne egy DSP meg az a keresztváltó.

A beépítés minősége persze első osztályú. Mészáros Gyuri a Humma, a nemzetközi autóhifi versenyszövetség magyar tagozatának alapítója és fő mozgatórugója. Persze indul a versenyeken is. Itt igen szigorú követelményeknek kell megfelelni, és ez a Mégane alapjában meg is felel.

A rendszer úgy szól, mintha egyetlen pár, szélessávú hangszóró lenne beépítve a kocsiba. Megdöbbentően reális térhatás párosul lineáris frekvenciaátvitellel. Nagyon hihető a hangzás, minden gondosan kiegyensúlyozott. A virtuális színpad nem a műszerfal alatt tanyázik, hanem valóban a horizonton. Ha mindenáron kötekedni akarok, akkor kicsit "vékonyan" szól a rendszer.

Erősen szuperlatívisztikus leírásomból azt lehetne hinni, hogy itt a pózna teteje, tovább mászni nem lehet, ennél jobb hifirendszer autóba nem kellhet. Egy ilyen ötlet persze csak földhözragadt elmében üthet tanyát. Mészáros Gyuri már dolgozik a jobbításon. A háromutas hangszórórendszer 2+1 utassá alakul, ehhez persze új keresztváltó dukál, az ezzel járó elképesztően sok kísérletezéssel, méréssel és beállítással. A távlati célok között pedig egy olyan erősítő szerepel, amiben a vákuum lesz a fő hangadó.