Kalandra fel!

2004.04.14. 10:35

Így gondoltam, legalábbis a teszthangszórók megérkeztéig. Merthogy azokat megtartanám. Miután nagy nehezen sikerült beügyeskednem őket a próbaládámba, gyorsan a meghallgató székbe huppantam, hogy gyorsan valamiféle első impressziót szerezzek, mielőtt majd jó két hét múlva esedékes szeánszot megtartanám, a bejáratás végén. Aztán a rövidnek tervezett belehallgatás jó órányira nyúlt. Nem azért, mert elsőre annyira jól szólt, hogy fel sem tudtam állni a fotelomból, de valami olyasmire döbbentett rá, amit alaposan végig kellett gondolnom. Ez pedig a japános hangzás és a csúcshifi kapcsolata.

 
  Japán hangzás
 
    A felkelő nap országából származó hifi termékek tömeges beáramlásának idején kialakult egy kifejezés: japános hangzás. Ez a csinnbummcirkusz politikailag korrekt definíciója. A mélyek csattognak, a magas csörömpöl és még visít is. Ez a hangzás igen sok japán hifitermékre jellemző volt, ezért egy idő után másképpen hangolt modellek jelentek meg az európai és amerikai piacokon. Sőt: itt, az öreg kontinensen külön német és angol nyelvterületre specializált hangú erősítők-CD játszók-hangszórók érkeznek a gyárakból. Ez a japán hangzás kifejezés így egy kicsit túlhaladottá, divatjamúlttá vált, de ami mögötte van - amiért kialakult -, az nem változott. A felkelő nap országának zenei tradíciói felelősek ezért. A Japánban kedvelt zenék jó része ütőhangszerre épül, és nagyon sok közülük a magas hangú. Az ezt a hangképet visszaadni szándékozó, de olcsó, gyengébb hangú masinák bizony igen-igen fárasztóak az európai fül számára. Ellenben ezt a hangzást jól reprodukálni, az eredeti dinamikájában, sávszéleivel, valódi jelenlétérzettel - ez igazi reveláció lehet mindenki számára, bárhol is született. Nem véletlen, hogy a japán csúcshifik jórészt borzalmas hangnyomásra, de egyben hatalmas dinamikai szélsőségek megmutatásra is képes tölcséres hangszórókban végződnek, és előttük végletekig kifinomult, elképesztően virtuóz módon felhasznált anyagokból álló, de nagyon szimpla, jórészt elektroncsöves erősítők, CD-játszók állnak.

Nem állítom, hogy a Pioneer szett könnyedén beilleszthető lenne egy ízigvérig japán csúcshifi láncba. Nem. Alaposan kilógna onnan. Viszont mégiscsak megvan a képesség benne, hogy megmutasson valamit ezek elképesztő jelenlétérzetet keltő hangjából, abból az érzésből, hogy ez nem egy kellemesen szóló lánc, hanem a valóság kiragadott darabja. Ilyenkor az ember elfelejti a megszólalás bajait, és csak rácsodálkozik a tiszta zenére.

A Pioneernél ez a rácsodálkozás első lépésben olyan jó öt percig tartott. Aztán zavarni kezdett sok minden. Elsőnek az, hogy a magas és mélyközép hangszóró mintha nem pont ugyan azt a lemezt játszotta volna le. Hol elcsúsztak egymáshoz képest, hol váratlanul elhalkultak, felerősödtek a másik rovására. A dinamika is csak kis hangerőtartományban volt igazán jó, és egy pár függönyt is el lehetett volna húzni a képzeletbeli színpad elől. Miután kikötöttem a keresztváltót, és aktív elektronikával pótoltam, az egész rendszer megtáltosodott. Ennél már csak akkor szólt jobban, amikor egy másik, jobb alkatrészekből készült, más meredekségű és persze máshonnan induló keresztváltó került be a jel útjába, némi DSP korrekció kíséretében. Tényleg igaz lehet, hogy a drága autóhifi szettekhez adott keresztváltó csak inspirációnak jó. El lehet vele kezdeni hangszórók meghallgatását, de hogy a teljes potenciált kihozzuk belőlük, másikat kell építenünk.

Most már igazán élvezetesen szóltak a Pioneer csúcshangszórói. És hangosan. Kérkedik azzal, mekkora hangerőre is képes. Nemcsak egy autót, de még egy kisebb parkolót is be tudna szólni. Ha megszoktuk, hogy ne bánjunk visszafogottan a hangerő gombbal, meglepő dinamikai kontrasztokat is megmutat nekünk. Mindenféle zenén. Széll György, amikor Wagner operarészleteket vezényel, jól hallhatóan ki is használja mindazt a lehetőséget, amit egy jó karban lévő nagyzenekarral el lehet követni a dinamika területén. Ahogy Roger Waters is mindent megtesz az Amused to Death lemezén, hogy legyenek nagyon halk, és nagyon hangos részletek - a Pioneer partner mindebben.

A térleképezés egyszerűen hibátlan. Tulajdonképpen. A teszthez használt remek Eichmann kábelek igen pontos háromdimenziós színpadot rajzolnak, és ennek nem állt útjában a Pioneer szett sem. Vagy legalábbis nem mindig. Amikor sikerült belőnöm a színpadot rezzenéstelenül stabilra, akkor a hang egy kicsit fakóvá, tompává, kevésbé élettelivé vált. Amikor visszajött az életkedv, megkezdődött a zenészek mászkálása, a kórusban a lökdösődés, a mikrofonok imbolygása. Teljes biztonsággal nem mondhatom, hogy erről a Pioneer tehet, és nem az én ügyetlenségem, de hogy ilyen téren nem könnyen kezelhető hangszóró, az biztos.

Pioneer PRS hangszórók

A megszólalás tónusa alapján azért kitalálható, hogy ez japán hangszóró. Szó se róla: vannak mélyek, bőven és telten, de a magas tartomány részletesebb, jobban megformált, gazdagabb. Hogy tüntetne a jelenlétével, nem lehet ráfogni, de mindig figyelni kell rá - és ebben egy idő után el lehet fáradni. Rövid pihenő kell, hogy ismét a zenére tudjunk koncentrálni. Én ezt nem nevezném hibának, ez csak valami más a megszokott hangokhoz képest.

Ez a Pioneer szett - hasonlóan jó pár felső kategóriába tartozó hangszórókészlethez -egyéniség. Nem adja meg magát könnyen. Fontos az atombiztos beépítés, a kellően jó minőségű kábelezés-készülékválasztás - és ha mindez megvan, egy aprólékos finombeállítás után juthatunk el egy olyan hangképhez, ami más, mint a megszokott: izgalmas, inspiráló, néha túl izgága és emiatt fárasztó, de jó pillanataiban egészen elbűvölő és hihetetlenül valósághű. Aki a biztosat és a jól bevált nyugalmat keresi, az ne ezt a szettet válassza, de aki nyitott az újra, az izgalomra, a másságra zenei téren, az igen jól járhat a 69 990 forintos TS-T3PRS csipogóval, az 55 990 forintos Ts-T7PRS mélyközép hangszóróval, és kezdetnek megteszi a 24 990 forintos UD-N2PRS keresztváltó. Tehát: kalandra fel!