Kalandra fel!
Így gondoltam, legalábbis a teszthangszórók megérkeztéig. Merthogy azokat megtartanám. Miután nagy nehezen sikerült beügyeskednem őket a próbaládámba, gyorsan a meghallgató székbe huppantam, hogy gyorsan valamiféle első impressziót szerezzek, mielőtt majd jó két hét múlva esedékes szeánszot megtartanám, a bejáratás végén. Aztán a rövidnek tervezett belehallgatás jó órányira nyúlt. Nem azért, mert elsőre annyira jól szólt, hogy fel sem tudtam állni a fotelomból, de valami olyasmire döbbentett rá, amit alaposan végig kellett gondolnom. Ez pedig a japános hangzás és a csúcshifi kapcsolata.
|
Nem állítom, hogy a Pioneer szett könnyedén beilleszthető lenne egy ízigvérig japán csúcshifi láncba. Nem. Alaposan kilógna onnan. Viszont mégiscsak megvan a képesség benne, hogy megmutasson valamit ezek elképesztő jelenlétérzetet keltő hangjából, abból az érzésből, hogy ez nem egy kellemesen szóló lánc, hanem a valóság kiragadott darabja. Ilyenkor az ember elfelejti a megszólalás bajait, és csak rácsodálkozik a tiszta zenére.
A Pioneernél ez a rácsodálkozás első lépésben olyan jó öt percig tartott. Aztán zavarni kezdett sok minden. Elsőnek az, hogy a magas és mélyközép hangszóró mintha nem pont ugyan azt a lemezt játszotta volna le. Hol elcsúsztak egymáshoz képest, hol váratlanul elhalkultak, felerősödtek a másik rovására. A dinamika is csak kis hangerőtartományban volt igazán jó, és egy pár függönyt is el lehetett volna húzni a képzeletbeli színpad elől. Miután kikötöttem a keresztváltót, és aktív elektronikával pótoltam, az egész rendszer megtáltosodott. Ennél már csak akkor szólt jobban, amikor egy másik, jobb alkatrészekből készült, más meredekségű és persze máshonnan induló keresztváltó került be a jel útjába, némi DSP korrekció kíséretében. Tényleg igaz lehet, hogy a drága autóhifi szettekhez adott keresztváltó csak inspirációnak jó. El lehet vele kezdeni hangszórók meghallgatását, de hogy a teljes potenciált kihozzuk belőlük, másikat kell építenünk.
Most már igazán élvezetesen szóltak a Pioneer csúcshangszórói. És hangosan. Kérkedik azzal, mekkora hangerőre is képes. Nemcsak egy autót, de még egy kisebb parkolót is be tudna szólni. Ha megszoktuk, hogy ne bánjunk visszafogottan a hangerő gombbal, meglepő dinamikai kontrasztokat is megmutat nekünk. Mindenféle zenén. Széll György, amikor Wagner operarészleteket vezényel, jól hallhatóan ki is használja mindazt a lehetőséget, amit egy jó karban lévő nagyzenekarral el lehet követni a dinamika területén. Ahogy Roger Waters is mindent megtesz az Amused to Death lemezén, hogy legyenek nagyon halk, és nagyon hangos részletek - a Pioneer partner mindebben.
A térleképezés egyszerűen hibátlan. Tulajdonképpen. A teszthez használt remek Eichmann kábelek igen pontos háromdimenziós színpadot rajzolnak, és ennek nem állt útjában a Pioneer szett sem. Vagy legalábbis nem mindig. Amikor sikerült belőnöm a színpadot rezzenéstelenül stabilra, akkor a hang egy kicsit fakóvá, tompává, kevésbé élettelivé vált. Amikor visszajött az életkedv, megkezdődött a zenészek mászkálása, a kórusban a lökdösődés, a mikrofonok imbolygása. Teljes biztonsággal nem mondhatom, hogy erről a Pioneer tehet, és nem az én ügyetlenségem, de hogy ilyen téren nem könnyen kezelhető hangszóró, az biztos.
A megszólalás tónusa alapján azért kitalálható, hogy ez japán hangszóró. Szó se róla: vannak mélyek, bőven és telten, de a magas tartomány részletesebb, jobban megformált, gazdagabb. Hogy tüntetne a jelenlétével, nem lehet ráfogni, de mindig figyelni kell rá - és ebben egy idő után el lehet fáradni. Rövid pihenő kell, hogy ismét a zenére tudjunk koncentrálni. Én ezt nem nevezném hibának, ez csak valami más a megszokott hangokhoz képest.
Ez a Pioneer szett - hasonlóan jó pár felső kategóriába tartozó hangszórókészlethez -egyéniség. Nem adja meg magát könnyen. Fontos az atombiztos beépítés, a kellően jó minőségű kábelezés-készülékválasztás - és ha mindez megvan, egy aprólékos finombeállítás után juthatunk el egy olyan hangképhez, ami más, mint a megszokott: izgalmas, inspiráló, néha túl izgága és emiatt fárasztó, de jó pillanataiban egészen elbűvölő és hihetetlenül valósághű. Aki a biztosat és a jól bevált nyugalmat keresi, az ne ezt a szettet válassza, de aki nyitott az újra, az izgalomra, a másságra zenei téren, az igen jól járhat a 69 990 forintos TS-T3PRS csipogóval, az 55 990 forintos Ts-T7PRS mélyközép hangszóróval, és kezdetnek megteszi a 24 990 forintos UD-N2PRS keresztváltó. Tehát: kalandra fel!