Plázakeringő

2004.12.15. 10:03

Autóhifit venni nem egyszerű. Az ember hiába bújja végig a teszteket, kérdez meg ezer embert, olvas át naponta több internetes fórumot: csak tippeket és ajánlatokat lehet összeszedni - vásárolni boltban kell. A TotalCar autóhifi tényfeltáró csapata ezúttal a budapesti plázákat tesztelte.

csik.jpg

Az inkognitó teszt lényege az, hogy az ember ne bukjon le. Ehhez megfelelő fedőtörténetet kell kidolgozni, ha egy annyira sokrétű területen akar kíváncsiskodni, mint az autóhifi. Némi fejtörés után azt találtam ki, hogy az otthoni hifi területén némi jártassággal rendelkező jazzkedvelőt fogom alakítani. A kérdés, amit az eladónak szögezek: milyen rendszert tudnának ajánlani egy könnyen behangosítható kocsiba olyan 250 000 forintért. Nehezítésképpen velem tartott egy barátom, aki viszont rockzenére alapozott rendszert keresett, ugyanennyiért. Zsebre vágtam egy jazzválogatás lemezt, hogy hitelesebb legyen a szerep - és hogy legyen mivel tesztelni a biztonsági szolgálatokat.

Bevallom, voltak előítéleteim a nagy elektronikai áruházakkal szemben. Találkoztam már tucatnyi unott leadóval, hozzá nem értéssel, alulinformáltsággal, de egy-két meglepően profinak tűnő eladóval is. Amennyiben fogadni kellett volna a teszt előtt, arra tettem volna, hogy legalább fele-fele arányban lesz negatív és pozitív tapasztalatunk.

Budaörs, Media Markt
Az első állomás Budaörs, a helyi MM. Bemutattuk lemezeinket a biztonsági őröknek, akik némi kommunikációs zűrzavar után tulajdonképpen kedvesen egy műanyag tokba zárták, ahonnan majd az eladó tudja kiszabadítani. Rövid séta után az autóhifi osztály felé vettük az utunkat. Itt két-három perces nézelődés és tanakodás közben senki sem szólt hozzánk - így hát mi szólítottuk meg az eladót.

- Jó napot. Komplett autóhifit szeretnék magamnak, 250 000 forintért. Főleg jazzt hallgatok - hangzott el az inkriminált kijelentés a nap folyamán először. A fiatal eladónak tulajdonképpen a szeme sem rebbent - pedig gondoltam, kicsit jobban elmélyül a kérdésben -, és máris a fejegységek bemutatása következett. A tuti ajánlat végül egy százezer forintnál is drágább Pioneer lett, mert ebben már 24 bites valami dolgozik, míg a kisebbekben csak 1 bites.

A keresztkérdésre, hogy a több bit miért is jobb, csak valami ködös leírást kaptunk, és a nagyon gonosz kérdésre, hogy akkor ez most huszonnégyszer jobban szól-e, csak egy bizonytalan "akár az is lehet" volt a válasz, ezért ezt tovább nem feszegettük. Még azt is megtudtuk, hogy ebből a Pioneerból 6 volt jön ki a többi fejegység másfél voltja helyett, ezért kisebb lesz a zaj a kábelen - ami igazán korrekt válasz.

Autóhangszórónak a Phase 16-centisét ajánlotta az eladó, talán a bolt kínálatának egyik legdrágább darabját. A szettet úgy jellemezte, hogy nagyon komoly, jó hangú darab, még olyan zenékre is jó, mint a jazz_ Kibontotta a dobozából, megmutatta a valóban látványos kivitelt, amit megfoghattunk, megtapogathattunk. Szóba került, hogy ez sem kínai gyártmány, mint ahogy a másik szóba jöhető alternatíva, a DLS sem. Nos, miután a cég bevallottan Taiwanon gyártat, így a tamáskodás egy pillanatra kiülhetett az arcunkra, de a polcról lekapott doboz matricáján valóban az állt: Swedish Product. A lebukást elkerülendő nem firtattuk tovább a témát.

Ezek után feltétel nélkül ajánlott az eladó a hangszóróhoz erősítőt. Nem azért, hogy hangosan szóljon, hanem hogy ne torzítson - ez mindenképpen olyan érv volt, amit el kellett fogadni, mert bár valamelyes egyszerűsítés felfedezhető benne, alapvetően igaz.

Hasonlóan magától értetődően ajánlott a rendszerhez szubládát is. Némi ellenkezésünkre, hogy tényleg kell még egy ilyen is nekünk, azt a feleletet kaptuk, hogy az első szetteket ilyen mélyre nem szabad engedni, itt már a szubládának kell dolgoznia. Közepesen jó válasz, és az ajánlott reflexláda szerintem semmiképpen sem ajánlandó jazz zenére - de ezt talán csak a szőrös szívű tesztelő mondatja velem.

Az igazi próba, a rendszer meghallgatása azonban elmaradt. Hiába szorongattuk a kezünkben a CD-ket, belehallgatni nem lehetett. A kiválasztott hangszóró nem volt a falba szerelve, és azt is megtudtuk, hogy azért egy autóban amúgy is nagyon másképp szólna az egész. A kérdésre, akkor ezt így miért is vegyem meg, ha nem hallhatom, mit kapok ennyiért, az volt az érv: mert ez már jó.

Menet közben a rockra kihegyezett rendszer összeállítása elsikkadt, viszont kaptam egy remek nyomtatott papírt a kiválasztott termékek nevével, árával. A búcsú után, a CD-k tokból való szabadítása közben a tapasztalatainkat összegeztük. A legfontosabb benyomásunk az volt, hogy nem próbáltak átverni minket. Az eladó valóban olyan rendszert próbált összeállítani, ami a legjobb tudomása szerint jó. Az egy-két technikai baki megbocsátható volt. Jó kövér négyest adtunk, és elindultunk az autópálya túloldalára.

  Értékelés: Budaörs, MM: kövér 4          

Budaörs, ElectroWorld
Az ElectroWorld üzletébe könnyen bejutottunk a lemezeinkkel - elég volt a biztonsági főnöknek megmutatni, aki engedélyezte a belépést. Az autóhifi-részleg fő helyén két remek sportülés várja a látogatókat. Ücsörgés helyett először körülnéztünk, és miután beleuntunk, kerestünk egy eladót. Alighanem egy főnökfélével hozott össze minket a sors.

Elsoroltuk a kívánságiunkat és vártuk az ajánlatot. Elsőnek egy drága, extra méretű kijelzős Sonyt ajánlottak, majd miután nemleges választ adtunk a kérdésre, kell-e ennyire csilivili kijelző, egy meglepően olcsó, tulajdonképpen alapmodell Pioneer került az ajánlati lista élére. Kérdésünkre, hogy a drágább modell mivel is tud többet, azt a választ kaptuk, hogy semmivel, csak a szolgáltatásaiban más.

Érdekes, hogy ezzel a kijelentéssel több helyütt is találkoztunk. Bizonyos szinten igaz lehet, de szinte az összes fejegység gyártó két-három CD mechanikát és legalább ugyanennyi digitális/analóg átalakítót, eltérő erősítő részeket tartalmaz, és ezek a hangban is jól felismerhető változásokat okoznak. Persze a helyszínen ezt nem vitattuk meg, tartottuk magunkat a konspiráció szabályaihoz.

Az erősítő- és hangszóróválasztás konkrét ajánlatok helyett inkább beszélgetésbe csapott át. Megtudtuk, hogy ez a demófal sem alkalmas igazi összehasonlításra, és ha akarunk, belehallgathatunk az általunk hozott lemezekbe, de nem nagyon érdemes. Minthogyha túl profi igényeink lettek volna, ezért nagyon kedvesen egy általa nagyon profinak mondott boltot ajánlott az eladó. Tovább nem erőltettük a dolgot, de azért még feltettem egy fogósnak szánt keresztkérdést: mégis hogy lehet itt jól választani akkor, ha igazán jól hallgathatjuk meg a termékeket.

A válasz mindenképpen figyelemre méltó és megszívlelendő volt: megtudtuk, hogy a 3 napos cseregarancia azt jelenti, hogyha valamit megvettünk, és nem tetszik, akkor az eredeti csomagolásban, és természetesen hibátlan állapotban nyugodtan kicserélhetjük valami másra. Vagyis tulajdonképpen addig cserélgethetünk, amíg valami jó a fülünk elé nem kerül, a nagy cégek raktárkészlete és vevőszolgálati politikája lehetőséget ad erre.

  Értékelés: Budaörs, ElectroWorld: Korrektségből ötös, ennél több értékelés nem is kell a boltnak.