Az igazság mégse fáj
Furcsa ember az autóhifi-kereskedő. Hónom alatt jókora pakk, viszem vissza a minap alaposan lehúzott erősítőt. Ackermann úr, az importőr rezignált mosollyal fogadja üdvözlésem. Amíg ellenőrzi, hogy hiánytalanul érkezett vissza hozzá a tesztkészülék, néhány erőtlen kísérletet tesz, hogy védje a portékája becsületét, de gyorsan felhagy vele. Szemmel láthatóan bánkódik, hogy nem tetszett nekem a szíve egyik csücske, a u-Dimension Forte 20-as. Kezdem én is magam kutyául érezni. Próbálom vigasztalni.
Ákos, -mert hát ez a becsületes keresztneve- adj akkor egy
GAS erősítőt, olyan már volt nálam, azok elég korrektek. Majd írok
arról.
Ettől egy kicsit jobb kedvre derül, majd eltűnik a raktárban
és megjelenik egy jókora dobozzal, meg egy erősítővel. Az utóbbi
egy GAS autóhifi végfok.
- Elviheted, ha akarod, de az az igazság, már nem tudom
forgalmazni ezeket. Valami gond van a gyárban. A honlapjuk is
halódik. De vidd el ezt. Próbáld ki. -és ezzel a kezembe nyomja a
barna dobozt.
Már hazafelé autózva hasít belém a félelem. Egy újabb
ľ-dimension erősítő. Ezúttal a másik, a Pro sorozat legnagyobbja, a
10.4 fekszik mellettem az ülésen. Mi lesz ebből? Ha megint nem
tetszik? Nem venném szívemre, ha ismét lelki válságot okoznék
Ackermann úrnak. Írjak akkor nesze semmi stílusú tesztet?
Két napig csak kerülgettem, nem volt merszem
elővenni és kipróbálni. Harmadnap, némi alkoholos befolyásoltság
alatt mégis előszedtem azt a Pro 10.4-et. Gyors kábelezés, az első
kezem ügyébe kerülő CD-t gyorsan elindítom, és jöjjön, aminek jönni
kell.
Hohó, emberek, hát ez jó! Zene szól a hangszórókból! Méghozzá
milyen jól!
Erő és határozottság. Sziklaszilárd,
kontrollált mélytartományra épül a hangzás, egyre világosabbá
válik, hogy
Liquid Soul fúvósait még soha nem kísérte ennyire penge
ritmusszekció. Sőt, mintha a fúvósok is új hangszereket kaptak
volna. Kitűnően elkülönül az élő -és stúdiófelvételek eltérő
atmoszférája.
Új lemez, Morphine, The Night. Kezemben papír, hogy
jegyzetelhessek. Ehelyett végighallgatom a lemezt. Majd ismét.
Harmadszorra is belevágok, de a papírra nem kerül egy sor sem. Most mit
írjak? Hogy jó hallgatni? Áh, nehéz eset. Az ember a dicsérő jelzőket
nehezebben találja, fikázni sokkal könnyebb. De a ľ-dimension
nem igazán ad rá okot.
Talán az ergonómiába bele lehet kötni. Hát nem. Az erősítőt olyan ember tervezte, aki már látott ilyen készüléket használat közben az autóban, ellentétben az előzőleg tesztelt ľ-dimensionnal. Az előlapon aranyszín táblácska, mögötte a tekergetni és kapcsolnivalók. Jelszintállítás, mély vagy magasvágás, esetleg egyik se, és a vágás frekvenciája.
Beszerelés után, mikor mindezeket beállítottuk,
vissza lehet rakni a kis aranyszín táblácskát, semmi nem fog
eltekerődni, elállítódni. Az előlap jobb oldalán
még két led kapott helyet. Az egyik akkor villan fel, ha
valami gond van, és a beépített némítás bekapcsol, a másik egy
irdatlanul fényes kék bekapcsolásjelző. A két aranyszínű
kapaszkodóimitációt is ide csavarozhatjuk, ha tetszik nekünk, és
van is számukra hely.
A hátoldalán 2 pár RCA bemenetet és egy pár kimenetet találunk. Mellette a gomb, amivel 4 csatornásból 2 csatornásra válthatjuk az erősítőt. Hangszórócsatlakozók, tápcsatlakozó, ez alatt két, telefondugószerű aljzat. Az egyik mélyhangkiemelő külső dobozkát tudja fogadni, a másik egy kis kijelző csatlakoztatásának a helye. A basszustartományt ugyan nem akartam fokozni, de azt a kis kijelzőt legközelebb biztosan el fogom kérni. A katalógusban legalábbis nagyon dögösen néz ki.
Minden rajta van, ami kellhet, két apró
extrával. Persze
tuningolni azért még lehet a ľ-dimension Pro sorozatú
erősítőit. Kicserélhetjük az előlapot más színűre, vagy az
aranyszínű táblácskát ezüstre, ezzel harmonizáló fogantyúval
egyetemben.
A belső felépítés, nincs rá jobb szó, szép. Végre megtalálom az Elna for Audio feliratos kondenzátorait, amit a másik modellből hiányoltam. Ezek elismerten jó hangú alkatrészek, de csak óvatosan dicsekedjünk velük nagyobb társaságban. Például a Black Gate kondenzátorai sokkal nagyobb nimbusszal bírnak, az áruk ennek megfelelő, nem beszélve olyan kuriózumokról, mint az egyedi kézi munkával készülő, ezüstfólia fegyverzetű csodákról, amik árából akár autót is cserélhetünk.
Miután jól kibámészkodtam magam, folytatódott a
zenehallgatás. Először megpróbáltam kihozni a sodrából a
ľ-dimension erősítőt. Egymás után kötöttem rá a cifrábbnál cifrább
szubládákat. A kedvencemet, a zárt ládába szerelt 30 centis Cadence
Beast-et gond nélkül elhajtotta, a 2 ohmos terhelőimpedancia, és a
meglehetősen reaktív hangszóró dacára. A doboz nagyon jól szól, de
kisebb, vagy
nem jól megépített erősítőkből egyszerűen fasírtot tud
csinálni. A műsorszám ezúttal elmaradt. Az Anima Sound System
filmzenéje a brutális, de tiszta, számítógép generálta mélyekkel
igazán megkapóan szól.
Az első szettekből majdnem mindegy volt, mivel
próbáltam ezt a ľ-dimensiont; nyílt megszólalás, jó dinamika,
szellős hang. Már amennyire a hangszóró engedte. Az erősítőt nagy
hangerő sem hozta zavarba. A legtöbb
hangszóró és hallgató füle hamarabb ér teljesítménye
határaira, mint a ľ-dimension Pro 10.4.
A legendárium szerint Japánban többen is használnak otthoni zenehallgatásra ľ-dimension erősítőt. A Forte sorozatút hallgatva ebben erősen kételkedtem, de egy Pro sorozatúról már elhiszem, hogy otthoni rendszerekben is megállja a helyét. Nálam is ezt tette.
Íme, egy erősítő 150 000 forintért. Nem olcsó, de szép, jól van megépítve, jól is szól, könnyen illeszthetjük szinte bármilyen rendszerbe. Tudom ajánlani.