Az olasz autógyártó júniusban teszi közzé
legújabb önmegmentési tervét, de az elemzők szerint ettől
függetlenül, már az idén eldőlhet, hogy maradt-e esély a Fiat
számára. A legfontosabb kérdés az, hogy az olaszok új modelljei - a
Gingo és az Idea , de legfőképpen az
átdolgozott Punto - képesek lesznek-e sikert aratni, és megindulnak-e az
eladások felfelé. A helyzet
nem sokban különbözik a pénzügyi krízis előttitől: akkor a
Stilótól függött a Fiat sorsa, és az összeomlást sokak szerint nagy
részben a középkategóriás modell körüli elhibázott lépések okozták.
Most azonban már nem csak a lé, de valóban a lét a tét: ha az új
modellek sem hozzák meg a várt eredményt, akkor a Fiat vagy lehúzza
a rolót, vagy potom áron a GM birodalom kezébe kerülhet, ami egyet
jelentene az önálló olasz autógyártás, sőt, sokak szerint az
Olaszországban folyó tömeges autógyártó tevékenység végével.
A Fiat vezérigazgatója, Giuseppe Morchino - ő már a negyedik ezen a poszton egy éven belül - mindenesetre megtette a maga ígéreteit. Ezek szerint a Fiat a jövőben a fejlesztésre, a szigorúan ellenőrzött költségekre és a vásárlók elégedettségének növelésére igyekszik helyezni a hangsúlyt. Azt azonban nem tudni, hogy a legnagyobb problémát jelentő, a drága olasz munkaerővel, az erős szakszervezetekkel mit tud majd kezdeni, hiszen ezek a tényezők gátolják a leginkább, hogy a cég költségcsökkentési tervei, amelyekben az üzemek jelenlegi 90 % körüli kihasználtságának növelése szerepel, valóra váljanak.
A problémák hosszabb távú megoldását persze egy új befektető jelentené, de jelenleg úgy tűnik, hogy a Fiat tervezett, ötmilliárd eurós újratőkésítési terve döcögősen halad, és ezen még az sem segít, hogy a cég lassan az összes nyereséges leányvállalatán túladott. Egy, magát megnevezni nem kívánó elemző például úgy nyilatkozott, hogy a Fiat mögött jelenleg egyetlen komoly befektető sem áll, így az sem valószínű, hogy újabbak érkezhetnek.