Élmények egy Renault találkozóról

2003.06.16. 14:35
Kapcsolódó cikkek (1)

A Magyar Renault Club egy lelkes tagja küldte az alábbi élménybeszámolót a május végi nemzetközi találkozóról.

II. Nemzetközi Renault Találkozó

Ausztria, 2003 május 30-31.

 
   
   

Május végén rendezték meg a 2. Nemzetközi Renault Találkozó Leutschachban, az Osztrák Renault-Club szervezésével. Korábban már láttunk képeket a 2002-ben megrendezett első tailról, és már akkor elhatároztuk, hogy ha 2003-ban is megrendezésre kerül, akkor ellátogatunk oda mi is. Mikor megjelent a tali kiírása az Osztrák Club Honlapján, egyből elkezdtem szervezni a Magyar Renault-Club részvételét a rendezvényen.

Az idei év legnagyobb eseményének számított ez a mi clubunk életében, hiszen az összességében négy napos rendezvényre néhány clubtagunk nem kevesebb, mint 600 km-t autózott, valamint néhányan elhatározták, hogy hazafelé Horvátországon keresztül jönnek, ahol meg is pihennének még néhány napig. Sajnos ez nem mindenkinek fért bele a büdzsébe.

 
   
   

Azt már eddig is tudtuk, hogy nyugati határainkon túl a "régi" autók jobb állapotban vannak, mint nálunk és a fényezők/lakatosok gyönyörűen dolgoznak, de nem aggódtunk, hiszen mi is rendelkezünk szebbnél-szebb autókkal . Azért abban mindegyikünk bízott, hogy találkozunk olyan autókkal, amiket itthon soha, vagy csak nagyon ritkán látni, mint az újabbak közül a ClioV6, vagy a Clio Williams, a régebbiek pedig az Alpine A110-310, valamint a top-favoritunk a Renault5 Turbo1-2, amelyről képet, leírást, videót már rengeteget találtunk de élőben még egyikőnk sem látta.

Próbáltunk csoportokban haladni, ez többé-kevésbé sikerült is. 29-én volt az érkezőnap, e nap reggel 10-órakor találkoztunk Székesfehérváron a 8-as út mentén, ahol egyikünket lelőtte egy trafi, hála istennek 1 km/h-val az "ugrott a jogsim" előtt! Rábafüzesig csak egyszer álltunk meg egy kávéra, majd a határ után egy benzinkúton vártuk be kinn élő klubtagunkat, valamint késöbb az autópálya mentén egy lemaradt társunkat. Gyönyörű kisvárosokon haladtunk keresztül és király szerpentineken. Nagy élmény volt.

Megérkeztünk Leutschachba, a hatalmas hegyek közt megbúvó bájos kisvárosba, és befizettük a 15 eurós belépődíjat, amely mind a 4 napra szólt és mindenhová ingyenes belépést jelentett. Az egyik főszervező hölggyel találkoztunk először, aki belépőket készített nekünk, regisztrált bennünket, odaadta a kis ajándéktasakokat, valamint felvilágosított bennünket mindenről. Nagyon kedves volt és felhívta a figyelmünket arra ,hogy igen sokan vagyunk és még többen is jönnek nagy eséllyel pályázhatunk az 1000 eurós fődíjra, amelyet az a klub nyer, amelyik a legtöbb autóval érkezik.

 
   
   

A város szélén egy hatalmas mezőn volt a tali színhelye, mellette egy kis vidéki szálloda. Már megérkezésünkkor több autó volt, mit az általunk rendezett talik bármelyikén, de mi sokkal többre számítottunk. Cserébe már aznap teljesült egy régi álmunk, ugyanis ott parkolt egy Alpine A310, gyönyörű állapotban. A pénteki nap azonban minden kételyünket eloszlatta! Több mint száz autó volt már jelen, és folyamatosan sokasodtak. Vasárnap estig 350 autó lett regisztrálva. Még pénteken érkezett két utcai Turbo2-es, valamint egy Turbo2 Maxi! Óriási élmény volt ez számunkra, szinte mindenki meg akarta érinteni őket, én voltam az a szerencsés aki ezt először tette meg közülünk.

De rengeteg autó volt még, minden második Clio, Williams vagy 16V volt ami ugye szintén ritkaságszámba megy kis hazánkban. Én például Williamset még csak egyet láttam, azt is csak pár pillanatig, most meg lépten-nyomon beléjük botlottunk, sőt el is siklott néha a figyelmünk mellettük, olyan sok volt az élmény.

Rengeteg program volt, a legfontosabbak: szlalom-verseny, a gyorsulási verseny (hegynek fel), autószépség-verseny, hifi-hangnyomás, hangszóróhajítás, valamit egy közös autós túra is. Szinte mindegyikre jelentkeztünk, de csak kevésen vettünk részt. Például a hang-nyomásversenyen való részvételünkről akkor tettünk le amikor megjelentek a német márkatársak és olyan technikát vonultattak fel, amely mellett a miénk eltörpül.Viszont az autó-szépségversenyen és a gyorsulási versenyen nem volt miért szégyenkeznünk, sokan megmérettették magukat és autójukat is. Az utóbbin kisebb baleset is történt Ave autójával, ugyanis elég kevés hely volt fékezni, aminek következtében Gtturbojának első lökhárítója leszakadt.

 
   
   

Kipróbáltuk a GoGo autómosót is, amely óriási élmény volt, legalábbis számunkra... Egy kis sátor volt erre a célra kijelölve, melyben kb. 90 fok volt, de ezt eleinte észre sem vettük, csak mikor már nem láttunk ki az ablakokon a párától! Hogy egy kis hazai is legyen a dologban, az egyik "mosós csaj" magyar volt, és nekünk megengedték hogy fotózzunk is, de a kamerát kellett kint hagynunk.

Az autós túrán valamennyien részt vettünk, jó volt látni a több kilométeres Renault karavánt, bár a meghirdetett 15 km-es út legalább 50 km-esre sikeredett. Az út gyönyörű tájakon haladt keresztül és azok a szerpentinek! Egyszer el is tévedtünk és az utánunk jövők követtek bennünket. Szegény német srácok...

A fődíj 1000 euro volt, amelyet az a club nyert amelyik a legtöbb autóval érkezik. Természetesen az osztrák club nem vett részt ebben a versenyben. Óriási meglepetésünkre ezt a díjat a Magyar Renault-Club, a Renaultclub.hu nyerte 17 autóval!!! Köszönet mindenkinek aki ott volt és segített a szervezésben. Külön köszönet Jürgennek és persze az Osztrák Renault-Clubnak. Várunk minden Renault-fant a Magyar Renault Clubban, az interneten megtalálhatók vagyunk a www.renaultclub.hu -n, valamint az www.index.hu -n az Autó-Motor fórumokon belül a Clio16V fórumon.

By Oszy (Horváth Zsolt)