Toyota-tanulmányok Tokióban

2003.10.14. 15:08

A legnagyobb japán gyártó ezúttal három autóban foglalta össze a jövőről alkotott legújabb elképzeléseit.

A legmerészebb talán a PM (Personal Mobility, azaz személyes mozgékonyság) nevű négykerekű jármű, leginkább egy áramvonalas motorkerékpár-oldalkocsira emlékeztet. Az egyszemélyes csöppséget vilanymotor hajtja, amelyet a kormányművel és a fékrendszerrel együtt elektronika vezérel. Így vált lehetővé, hogy a PM vezetése ne a megszokott vezérlőeszközökkel történjen, hanem két karral a vezető két oldalán. Ezekre azonban ritkán lesz szükség: a PM érzékelőivel és navigációs rendszerével maga is elboldogul még városi forgalomban is, sőt, út közben a többi PM-mel is képes kommunikálni. Ez egyebek közt arra is jó, hogy több, azonos irányba tartó PM virtuálisan összekapcsolódjon: az összes jármű képes az előtte haladót biztonságos távolságból követni, mintegy vonatot alkotva. Emellett a jármű a két évvel ezelőtt bemutatott The Pod tanulmányhoz hasonlóan kezdetleges érzelmeket is képes kifejezni egyes paneljeinek elszíneződésével. Az autó elektronikája mellett mechanikus elemei is figyelmet érdemelnek: a PM mind a négy kereke kormányzott, így majdnem helyben is képes megfordulni, a tengelytávot és a fülke szögét az aktuális körülményeknek megfelelően meg lehet változtatni. A PM-ről bátran elmondható, hogy inkább habókos kísérlet, mint életképes jármű, de néhány megoldásával akár néhány év múlva találkozhatunk egyes sorozatgyártású modellekben.

Jóval életrevalóbb leképzelést valósít meg a Toyota Fine-N, amely már igazi autónak látszik: a nagyjából Toyota Corolla-méretű járműbe a japánok saját tervezésű, különlegesen kis helyet foglaló üzemanyagcellás hajtásrendszerüket építették be, az akkumulátorok és az üzemanyagcellák a padlóba épített, alig 15 cm magas rekeszbe kerültek. A Fine-N hajtásáról a kerekekbe épített, egyenként 34 lóerős villanymotorok gondoskodnak, azaz a járművet összesen 136 lóerő mozgatja. A megoldás nagy előnye, hogy nincs szükség motorházra, így a kompakt méretek közt nagyautókhoz méltó tágas belső teret alakíthattak ki. A Fine-N hajtáslánca 500 km-es hatótávolságot tesz elérhetővé, ami elsősorban a 700 bar nyomáson tárolt hidrogénnek köszönhető. A hajtáslánc mellett más érdekességeket is kínál a tanulmány, így megtalálható benne egy új, biometriai elveken alapuló arcfelismerő rendszer is, amely felismeri a sofőrt, lehetővé téve az autó indítását, és automatikusan beállítja a felismert személy által korábban használt ülés- és kormánypozíciót, belső hőmérsékletet, rádiócsatornát, stb.

A harmadik, talán leginkább földhözragadt Toyota-újdonság az NLSV: kis egyterű, két oldalán egy-egy nagy tolóajtóval. Ez a jármű tágasságával és kényelmével tűnik ki a többi négykerekű közül: a padló alacsonyan helyezkedik el és teljesen sík, a tető igen magasan van, az egyben nyíló oldalfal azt is lehetővé teszi, hogy az utas még azelőtt kinyisson egy kisebb esernyőt, hogy kiszállna az autóból. Az ülések gyakorlatilag minden elképzelhető módon variálhatóak, a hátsó ülések eltávolításával akár egy kerékpár is elhelyezhető az autóban.