Daihatsu tanulmányautók Tokióban

2003.10.21. 13:10

Öt kisautó-koncepciót állított ki a japán márka, bemutatva a mérnökök újabb elképzeléseit a jövő városi modelljeiről.

A sportosság jegyében született a Daihatsu D-Bone, egy kis roadster, amely koncepciójában leginkább a hamvába holt Matra M72-esre emlékeztet. A kis kétüléses alumínium vázszerkezetét nem fedik karosszéria-elemek, az ajtók csak az utasok kiesését gátolják meg, a szélnek viszont nemigen állják útját, tetőt pedig egyáltalán nem találunk az autón. A kis sportkocsi műszaki megoldásairól csak annyit tudunk, hogy mind a négy kereke hajtott.

Az UFE II szintén sportos vonásokat mutat, pedig az áramvonalas kupé-karosszéria elsősorban a légellenállás drasztikus csökkentését szolgálja. Az 540 kg tömegű, zömmel alumíniumból és műanyagból készült jármű légellenállási tényezője mindössze 0,19. Az UFE II-t hibrid hajtáslánccal szerelték fel, amely egy 660 köbcentiméteres Atkinson-féle közvetlen befecskendezésű motorból, egy kis állandó mágneses villanymotorból és NiMH akkumulátorokból áll. A négy átlag japán befogadására alkalmas tanulmány összes kezelőszerve elektronikus elven működik.

A Daihatsu ai a kisautó-téma egy harmadik megközelítése: a 2+2 üléses dobozforma jármű a Daihatsu szerint ideális ingázó autó. 2,65 méteres hosszával, 1,475 méteres szélességével és 3,4 méteres fordulási sugarával városban ideális közlekedési eszköz, tolóajtaja pedig szűk helyen megállva jöhet jól. Az ai-ban rögtön négyféle, egységesen 660 köbcentis motort próbáltak ki a Daihatsu mérnökei: egy hagyományos háromhengeres benzinest, egy kéthengeres dízelt, egy háromhengeres Atkinson-motort és az UFE II hibrid hajtóművét.

A Tanto az eddig felsorolt modellekhez képest határozottan életszagú jármű, a japánban oly népszerű mikro-egyterűek kategóriájába tartozik. Ez a típus kiváló helykihasználásával igyekszik felhívni magára a figyelmet: 2 méteres belső hosszával, 1,33 méteres belmagasságával és sík padlójával kiválóan használható tágas teret kínál. Hajtásáról szintén 660 köbcentiméteres motor gondoskodik, bár ezúttal egy 12 szelepes turbós egység.

Az ötödik tanulmány az XL-C, amely az ötös fogatból egyedüliként elegáns, csaknem múltidéző formáival igyekszik kitűnni a Tokyo Motor Show autóinak tömegéből. Sajnos - bár látszólag ez a típus áll a legközelebb a sorozatgyártáshoz - pontos adatokat nem közölt a gyártó.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.