Az európai autógyártók sokat költenek motorjaik károsanyag-kibocsátásának csökkentésére, de az EU bürokratáknak még ez sem elegendő. A legnagyobb vita a széndioxid kibocsátás csökkentése körül alakult ki az utóbbi időszakban.
Az EU előírásainak betartása erre vonatkozóan egyelőre nem jelent gondot az autógyártóknak, az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) ugyanakkor az EU nyomására kitűzött egy önkéntes célértéket: 2008-ra az autók átlagos CO 2 kibocsátását a 140 g/km-es szint alá kellene szorítani. Az ACEA szerint a célszám elérésére fordított költségek már így is felemésztik a fejlesztésekre fordítható összegek mintegy felét, és még így sem biztos, hogy képesek lesznek betartani a határidőt. Az EU ugyanakkor igyekszik elérni, hogy az autógyártók újabb, még szigorúbb határt szabjanak a CO 2 kibocsátás értékének: az új cél a 120 g/km-es szint elérése volna 2012-ig.
A helyzetet bonyolítja, hogy mind a vásárlási szokások, mind az egyre szigorúbb biztonsági előírások épp az ellenkező irányba hatnak. Az európai autóvásárlók ugyanis egyre erősebb autókat igényelnek, miközben a szigorú töréstesztek miatt az autók tömege egyre csak növekszik. Ezek a tényezők viszont a fogyasztás, és ezzel együtt a CO 2 kibocsátás növekedését segíti elő: 2001-ben az új autók átlagos széndioxid-kibocsátási szintje 164 g/km volt, 2002-ben viszont már 165 g/km, azaz a helyzet nem hogy javult volna, de tovább romlott. "Értelmetlen volna még szigorúbb célokat kitűznünk, ha még a jelenlegieket sem leszünk képesek elérni" - mondta az EU javaslatával kapcsolatban Louis Schweitzer, az ACEA jelenlegi elnöke.
