Az új versenygép még TVR-os viszonylatban is feltűnő jelenség. A korábban közölt rajzzal ellentétben a fotókon könnyen felismerhető a rokonság a brit sportkocsi-gyártó köznapibb modelljeivel: azonnal felismerhetőek az alapjául szolgáló T350C vonásai, de néhány megoldás a nagyobb testvérről, a T440-esről is ismerős lehet.
Az autó leglátványosabb részlete kétségkívül az alapmodell sima vonalait felborzoló kopoltyúsor az első kerekek felett, és a pikkelyszerűen lefedett nyílás a motorháztető közepén, amelyet vélhetően a 400 lóerős soros hathengeres motor minél hatékonyabb hűtése érdekében vágtak, de aerodinamikai szempontból vélhetően sokkal fontosabb az autó hátuljának kialakítása. Óriási hátsó légterelő helyett csak egy jelzésértékű terelőlapocskát helyeztek a hátsó ablak peremére, alul viszont jól megfigyelhető a nagyméretű idom, amely az autó alól kiáramló levegőt tereli felfelé, és így a légellenállás jelentős növelése nélkül termel jelentős leszorító erőt.
Az autó belsejére is érdemes egy pillantást vetni, itt ugyanis - amellett, hogy jól látható a teljesen rossz helyre szerelt kormány - olyan spártai eleganciával találkozhatunk, ami manapság igencsak ritka: a vörös bőr, a szürke kárpitok és a műszerfal sajátos formája ugyan izgalmassá teszik a sportkocsit, de a lépten-nyomon kilógó nyers alumínium elemek egyértelművé teszik, hogy itt a vékony smink alatt őszinte, nyers és brutális technika lapul.
