Szombat déli érkezésünkkor még pont remegett a környék a hagyományos V8-as harangozás zárófutamaitól: a megtapasztalt pár másodperc pont arra volt jó, hogy később elmondhassuk, hallottunk már ilyet. Nagyszerű dolog a V8-as hangja, egészen addig, amíg nem üvölt több száz darab, hogy az embernek kirojtosodik tőle a füle. A harangozást követően már nyilvánvalóvá vált, hogy amerikai autós találkozóra eztán csak délután szeretnék menni.
A hatalmas kiterjedésű sánccal körbevett erőd hátsó, napsütötte felén maguk a kiállítási tárgyak, tehát az autók álltak, a bejárathoz közel, egy sátorba bújtatták a lacikonyhás, szuveníres egységeket, és az erőd maradék két hektárjának szélén, a sánc tövében helyezkedett el a közösségi élet motorjaként szolgáló gumiégető pörgő-forgó placc. Ez volt az a hely a találkozón, ahol az amúgy kisebb csoportokba verődő közönség és kiállítók között eltűnt a tulajdoni különbség miatt kialakult hierarchia.
Mindenki egyként lelkendezett, amikor egy-egy kilétig taposott húszéves vashalomból elfogyott az üzemanyag, vagy amikor az erődöt átláthatatlan füstbe borító, egyhelyben forgatott gumi megadta magát, és egy hangos durranás kíséretében a szélrózsa minden irányába szórta szét maradék futófelületének utolsó cafatjait. A műsort az egyetlen fa árnyékába húzódó konferanszié viccesnek szánt beköpései tarkították, ezek közül kettőt értettem: 1. Az amerikai autókkal az a baj, hogy mindig kifogy belőlük a nyál. 2. Ezt a gumit már epilálni lehet! A közönség szakértőnek bizonyult, mindig tudták, miért nem hajlandó forogni az adott jármű, hogy a Chevrolet Promarót Bodnár Tibi vezeti, és hogy az égett gumi szaga sokkal jobb közelről, mint a szélben terjengve.
A kiállított járművek zöme a 70-es, 80-as évekből érkezett. A sportkocsikat főként Corvette-ek és Pontiac Firebirdök képviselték, de becsúszott egy Shelby Cobra (odaérkező 15 éves srác megjegyzése: "Hát, ez a Shelby Cobra még nekem is bejönne, baze_") és több régi, szépen karbantartott muscle és pony car. Voltak hatalmas Cadillac cirkálók, a televízióban már bemutatott Chrysler Newport, és a szervezők éberségének a lanyhulását jelzi, hogy valahogy átjutott a kordonokon egy amerikaiasra átalakított Warszawa és egy Volvo P1800-as.
Eddigre a közeledő viharfellegek elnyomták bennünk a vágyat, hogy a többiekkel együtt buzdítsuk a leghangosabb autókat még fülsértőbb eredményekre, így az út mellé leparkolt 1,9-es dCi Scenic fele vettük az irányt, és magunk mögött hagytuk a komáromi benzinkutasok kedvenc vendégeit. Pedig még hátravolt az autótörés Big Foottal, a Szlovákiába átmenő autós felvonulás, a mellszépségverseny, a lowriderek és többek között egy Dolly Roll koncert.
