Egy futamgyőzelemmel és egy ötödik hellyel Michelisz Norbert végül a harmadik helyet szerezte meg az európai túraautó-bajnokságon. A második futam a gumiválasztáson ment el leginkább, nem az ő hibájából.
Arnau, Norbi versenymérnöke a nap végén feltette a kezét, bocs, fiúk az én hibám volt. Mire ez a mondat elhangzott, túl voltunk egy horrornehéz hétvégén. Tény, a második futamra szánt gumiösszeállítás nem volt szerencsés, sokkal inkább orosz rulettre emlékeztetett, mint stratégiára, de arra számítottunk, hogy ha leesik az eső, Norbi átugorja a mezőnyt. Hát nem esett le.
Nehéz lenne röviden összefoglalni a hétvégét, az értékelésbe a futamok részletei Engstlerestül, Thompsonostul nem férnének bele, pedig ők itt a legnagyobb nevek, velük szemben alulmaradni nem szégyen. De az igazság az, hogy nem maradtunk alul, sőt, saját árnyékunkat léptük át ezzel a versenyhétvégével.
Várhattunk volna éppenséggel fölényes győzelmet is Norbitól, hiszen ott volt alatta a TDI, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek a technikának a teljes kihasználása rengeteg precíz tesztelést igényelne. Tesztelésből akadt bőven, nem is a mennyiséggel volt a probléma, csak éppen két egyforma kör nem akadt a hétvégén. Hol zuhogott, hol felszáradt, máskor meg porzott, a meteorológiai szolgálat összes piktogramját igénybe vette az időjárás. És minden körülmény mellett más-más technikára lenne szükség, pláne egy ilyen orrnehéz, nyomatékos dízel-versenyautónál. Még ez ment a legjobban. Ám a változó paraméterek miatt a csapat azt sem tudta, hova nyúljon, mit tanuljon meg gyorsabban. Nagyon kemény volt.
Nem vagyunk csalódottak, mert a csúcsgépet megkaptuk. Michelisz nagyon gyorsan beleszokott, majd az időmérőn már villantott is, és megfutotta pole pozíciót. Az első futamon végig fegyelmezetten tette, amit a mérnöke kért, nyolc kör alatt kiautózta a gumikból a maximumot, és egy négy másodpercnyi előnyt. Utána pedig a hullára kopott gumik miatt hirtelen visszaesés következett, ahogy azt a seatosok megjósolták. A végére fél másodperc maradt az előnyből, a szívünk majd kiugrott az utolsó két körben, végül elsőként intették le Engstler előtt. És ez itt a lényeg. A verseny 17 körös volt, de a teszteken 10 kör után már úgy nézett ki az esőgumi, mint egy húszéves lábtörlő a Csepeli Vasművek bejáratánál.
Ez azért két hatalmas jó pont, sőt hatalmas siker a csapat és a honi autósport életében is.
A második futam alig háromnegyedórás szünet után indult, de Arnau még az utolsó fél percben sem tudta megmondani, vizes, avagy száraz gumival rajtoljon-e Norbi. Rettenetesen lógott az eső lába, ám a pálya már száradt fel, tényleg lehetetlen ilyenkor jó döntést hozni, valakinek vállalnia kell a kockázatot, pont. Ez nem a kollektíva dolga. Mindenki takargatta a rajtrácson, hogy mi van az autóján és végül Arnau is vetődött: a mix a megoldás!
Elöl slick, hátul eső, ez a koktél visz a mennybe vagy a pokolba. Ez a versenypálya orosz rulettje, hiszen ha esik egy kis eső – és egész nap zuhogott - simán nyer vele Norbi, de ha átmenetileg száraz marad az idő, akkor elszállnak az esélyei. A vetélytársak autóiról végre lekerült a paplan és kiderült, szinte mindenki a négy slick kombinációjára szavazott, csak a mi mérnökünk nem. Mukkanni nem mertünk, hiszen akár zseniális is lehetett volna a bátor húzás.
A rajt jól sikerült, de az első kanyarban bekövetkezett baleset miatti kavarodást Norbi nem tudta volna elkerülni, legfeljebb, ha kikerüli saját magát. Lássuk be, ez nem túl életszerű felvetés.
Vétlenül ugyan, de többedmagával kényszerül a fűre, a TDI Leon olyat kapott elölről, hogy kábelkocsányon lógott a fényszórója. Sajnos nem ez volt a legnagyobb gond, hiszen ettől még lehetett volna Norbi gyors, de a futóművét is elütötték, ami az elmaradó esővel együtt végképp megpecsételte a mixgumis taktika sorsát. Visszaevickélt ugyan a pályára, de majdnem mindenki elhúzott mellette. Innen jött fel, mire feleszméltünk, már a negyedik volt, máig nem tudjuk, hogyan, agresszíven tolta magát előre.
Aztán száradni kezdett a pálya és izzani kezdett hátul a vizes gumi, ami a megütött első futóművel párosítva kellő kihívást adott Michelisznek. Lehetetlen volt az autót tempón tartani, a telemetrián úgy nézett ki a kormányszög görbéje a futam után, mintha egy smirglin rezgő ceruzával próbált volna valaki egyenes vonalat húzni szabályosan rajzolt hullámok közé. Hihetetlen volt a képlet, a csapat mérnöke nem győzött szabadkozni. Csak annyit mondott - Norbert, ez nem a te hibád, én akartam nyerni.
Korrekt mondat, de mégsem lehetünk mérgesek, jót akart, csak túl nagy kockázatot vállalt. Ha bejön a taktika, reggelig dobáltuk volna a fejünk fölé, így inkább vigasztaltuk.
A Seat TDI jelenlegi gyári versenyzői közül ketten sokáig gyorsabbak voltak a gyengébb műszaki kiállítású benzinessel, mint a dízellel, ami azt mutatja, hogy sok idő kell ahhoz, hogy valaki megtanulja a dízel kezelését. Ehhez képest Norbi a tesztek után szélesedett egy pole pozíciót - ahogy szokott -, sőt, végül nyerni is tudott. A többi tényleg nem rajta múlt. Le a kalappal, azaz bukóval, szép eredmény.
Talán sikerült kimagyarázni egy ETCC-s harmadik helyet, persze vicces, hogy magyarázkodni kell az ilyen miatt. De annyira közel volt az első helyezés, és a lelkünk mélyén érezzük is, hogy lehetett volna jobb. Köszönjük a rajongók figyelmét, minden gondolatát, amit felénk küldtek, azt gondolom, nem hoztunk szégyent a magyar autósportra.
Nem tagadom, nagyon megfogott minket a csapat profizmusa, de azért valami nagyon hiányzott. A magyar szó, és leginkább csapatunk, a Zengő Motorsport minden munkatársa. Velük együtt azon dolgozunk most is, hogy a vágyaink WTCC-s szereplése ne elszakítsa, hanem inkább még jobban összehozza az egyik legsikeresebb magyar túraautós csapatot.
