Az Odyssey arca eddig sem volt egy kimondott szépség, de legalább konzervatív vonalakkal folytatódott hátrafelé. A fenekét pedig akár tetszetősnek is nevezhetjük, főleg az egyterűek között. A 2011-es modellváltással viszont megmutatta a Honda, hogy milyen csúnyán el lehet rontani a jót. Mintha elcsúszott volna a papír a tervezőasztalon, vagy véletlenül egy másik autó hátulját varrták volna rá.
Félelmetes, hogy mennyire magabiztosan nyúltak hozzá az amerikaiak az USA-ban rendkívül népszerű kisbuszhoz. A küszöb fölött kiképzett törésvonalat feljebb vetítették eggyel és átmásolták az oldalablakokra. De még ezzel a ficammal sem elégedtek meg, muszáj volt megvalósítaniuk a kupészerű tetővonalat is, amivel a lendületesen felfelé ívelő orr nem kicsit esetlenül lohad le hátrafelé.
A belsejét is átdolgozták: a műszeregységek, a kormány, a kijelzők mind az aktuális trendeket követik – itt legalább nem akartak forradalmi újdonságokat megvalósítani a Honda alabamai tervezőrészlegén. Lehet, hogy úgy gondolták, úgyis többet nézegeti az ember belülről az autót, ezért inkább ott legyen szép. Ráadásul kapott egy olyan extrát, aminek már rég minden autóban benne kellene lennie: szemeteszacskó-tartógyűrűt.
Egyetlen motorváltozatról szólnak egyelőre a hírek – egy 3,5 literes V6-osról, amely hengerlekapcsolással próbál megfelelni a fogyasztáscsökkentési követelményeknek, bár ez az amerikai piacra szánt autóknál nem olyan fontos, mint nálunk, Európában. Úgy gondoljuk, a szürkeimport útján hazánkba kerülő amerikai modellek között nem a 2011-es Odyssey lesz a sláger: ezt nem nézzük sóvárogva, bárcsak lenne nálunk is ilyen.
