Autó, amiből soha nem lesz roncs

Kenneth Cobonpue és Albrecht Birkner két álmodozó formatervező, akik – sok szaktársukhoz hasonlóan – a világ megmentésén fáradoznak, kissé talán naiv hozzáállással: olyan autót terveztek, amelyből minimális hulladék marad az élettartama végére.

Az autó karosszériája teljes egészében bambusznádból és rattanból készülne, így mire az élettartama lejár – ami a tervezők szerint fejlett országokban alig 5 év lenne – el is kezd széthullani. Ha kidobják, nagyon hamar visszafogadja a természet, így a megsemmisítésével külön már nem kell foglalkozni. Az ötlet hátulütője sokak szerint az, hogy az emberek aligha fizetnének olyasmiért, ami ilyen rövid ideig tart, és az életciklusa végén gyakorlatilag eladhatatlan hulladékká válik, de a tervezők azt mondják, maga a jármű tartós lenne, így a burkolatot akár két-három alkalommal is lecserélhetné a tulajdonosa, mielőtt megszabadulna a teljes járműtől.

A nádkarosszériás autó másik hibája, hogy a fonat alatti részt egyelőre nem is igen találták ki – a tervezők csak annyit mondtak, hogy valamiféle környezetbarát megoldásban godnolkodnak. A hátsó kerekek azonban az egykori Sbarro tanulmányokról ismert tengely nélküli kivitelűek, amiről már a 80-as években egyértelmű volt, hogy méregdrága és hasznavehetetlen megoldás.