Rémmesébe illő Nissan

Valószínűleg a Nissan legfurcsább négykerekűje volt a Pivo, és a későbbi Pivo 2: négy kerék, és rajta egy elfordítható gömb – a maga idejében megdöbbentőnek tűnt az autózás ilyen mértékű átértelmezése. A Pivo 3 azonban csak a nevet örökölte, a szellemes ötletek már elfogytak.

A nagyon apró, városi tanulmányokból mindig tucatszám látni a Tokyo Motor Show-n, ami nem véletlen: a japán fővárosban elképesztő a népsűrűség, így minél kisebb egy autó, annál könnyebben boldogulhat a forgalomban. Annyira azonban nem élnek sokan a japán nagyvárosokban, hogy ezeket a törpeautókat gyártani is megérje, így általában nem élik túl a tanulmányautó-státuszt. A Pivo 3 is egy a sok apróság közül, de míg a Suzuki Q hordoz némi humort – akár a korábbi Pivo modellek – a Nissan csak groteszk. Mintha egy jóval nagyobb autó formáit próbálták volna kis helyre összezsúfolni, de ami négy méteren elosztva jó, az így, alig több, mint két méteren minimum furcsa.

A stílusbeli változás persze nem teljesen véletlen, a Nissan azt mondja, a cél most egy realisztikusabb jármű megépítése volt. Ettől persze akadnak benne különleges megoldások: a háromszemélyes gép két ajtaja hátrafelé elcsúszva nyílik, a sofőr középen ül, a két utas pedig valamivel hátrébb kétoldalt. A hajtás természetesen elektromos, az autót két kerékagy-motor mozgatja, de ami sokkal érdekesebb, magától parkol, megfelelően előkészített parkolóhelyen képes tölteni magát, és egy okostelefon-alkalmazással magához is hívhatja a sofőr. Mindebben nagy segítség, hogy az autó négy méter átmérőjű körön képes megfordulni.

A Pivóból valószínűleg nem lesz sorozatgyártmány, egyetlen, egyszerű okból: egy ekkora autó gyártása ugyanannyiba kerül, mint egy nagyobb autóé – sőt, az elektromos hajtás miatt többe – viszont a vásárlók kevesebb autóért kevesebbet hajlandóak fizetni. Így az ilyen törpéknek viszonylag kis esélyük van a megvalósulásra – ami ebben a konkrét esetben talán nem is akkora baj.