2012.03.09. 11:27

Több, mint harminc éve képes mindig újabb és újabb, meghökkentő dolgokat tolni az arcunkba, ami nem semmi, főleg annak fényében nem, hogy 1939-ben született. Hogy ilyen idősen mégis ennyire kreatív maradjon valaki, az már szép teljesítmény.

Sbarro persze nem csak kreatív, hanem alkalomadtán egyenesen zseniális: Cosmo nevű tanulmányautója örökre megmarad minden idők legfuturisztikusabb járművének, kerékagy nélküli kerék-koncepciója pedig a Legmenőbb Haszontalanság cím elsőszámú várományosa.

Újabban azonban ritkán hallottunk róla. Valahogy elmaradtak a kétéltű autók, a flexibilis tengelytávú harmonika-járgányok, de még csak egy nyamvadt Formula-1-es pickupot sem hozott össze. Már azt hittük beteg, de nincs baj, él és virul, ide-oda ugrált a standján, intézkedett és kommandírozott, ahogy egy mesterhez illik.

École ESPERA Sbarro Montbéliard, ez az általa alapított technológiai főiskola neve, amelybe 9900 euró ellenében bárki beiratkozhat, hogy autó- és formatervezést tanuljon. Ezen iskola termékei adták az idei Sbarro-sziget tartalmát is.

A leginkább szembetűnő a két ormótlan, háromszemélyes formaautó volt. Az egyikben a Delphi fedélzeti szórakoztató rendszereinek bemutatása zajlott, de a másik egy működő dolog volt.

Szépnek csak nagy jóindulattal mondható a puritán, háromüléses gép, de biztos elég izgalmas lehet, feltéve, ha találunk magunk mögé még két sikoltozó elmebeteget, akik beletörődnek abba, hogy tulajdonképpen egy motorral a hátukban fognak meghalni.

Hogy mi hajtja, az nem derült ki, de Sbarrót ismerve azon sem lennénk meglepődve, ha hangyasavval működne és pillangószárnyakat pufogna ki.

Mellettük egy gyönyörű, klasszikus Ferrari Testarossa állt, Sbarro magángyűjteményéből. Ennek karosszériáját is ő készítette és nem végzett rossz munkát. A stand másik oldalán álló sportos kisautók aztán ismét emlékeztettek minket arra, miért nem értette meg sosem a világ a svájci születésű mérnökembert.

Hiszen a zöld autó – márpedig ha zöld, akkor zöld, ez lenne a logikus – ugyanis egy soros, hathengeres, kompresszoros Jaguar-motor (ez sem mai gyerek) köré épült versenygép, míg a másik  - amely fekete – egy háromfázisú aszinkron motorral hajtott villanyautó.

Mindenesetre szimpatikus tiszteletadás volt az, hogy a Supercharged nevű zöld autó Colin Chapman filozófiájának állít emléket, ami szerint ami könnyű, az jó (light is right). A 355 lóerős fürdőkád ugyanis csak 850 kiló, ez pedig nagyszerű tömeg/lóerő arányt jelent. Sbarro iskolásai ügyesek, kár, hogy - mint minden Sbarro-tanulmány - ezek is csak guruló technológiai demóautók maradnak.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.