Párizs, robbanás előtt

2012.09.27. 09:02
Csak a VAG-konszern – tudják, VW, Skoda, Audi, Porsche, Seat, Bentley, Lamborghini, no meg pár hete már a Ducati is – annyi mindent gördített ki a porondra az esti happeningen, hogy még a három pohár Chablis is kipárolgott hirtelen a fejemből.

Van abban valami sorsszerű, amikor az ember a kicsit kopott, kicsit idegbajos, kicsit vicinális, de mégiscsak meleg napsütésben fürdő Budapestet otthagyja, és egy esős, hideg, szeles, ám felettébb világközpontnak tűnő Párizst kap a helyébe. De ha az ember már itt jár, és háromutcányira lakik a Champs-Élysées-től, ráadásul délután negyed négy van és a nagy sajtórendezvényre csak este hatkor indul a taxi, mégiscsak kimegy kicsit a városba. Szívni egy kis világváros-szagot.

Párizs esőben is szép, sőt, itt az ember el is hiszi az illúziót, amit a franciák alapigazságként könyvelnek el: ez itt a világ közepe. Itt az épületek, az utcák, a tereptárgyak nem viselik magukon azt az olyannyira kelet-európai, „nemtartozunkegymáshoz-máskorszakbanszülettünk” jelleget, itt az elmúlt évszázadok minden porcikája krémesen, mi több, szervesen illeszkedik egymáshoz. Itt folytonosság van és volt, ezt pedig rohadtul érezni.

És igazából minden nagyon jól zajlik. Ha sok az autó, és azt akarjuk, hogy működjön a forgalom, egyetlenegy szabály érvényes csupán: aki előttem bedugja a résbe az orrát, azt beengedem, és nem káromkodok. Így működik az összes olasz nagyváros, így működik Tokió, így működik Moszkva, és mindenek előtt és mindenek felett így működik Párizs közlekedése is. Elég lenne ide két marék „idetebenemférszköcsög”-vezetési stílusú pestit beszórni, és a város közlekedése megállna, mintha leöntötték volna epoxiragasztóval. És hiába dimbes-dombos a város, hiába esik az eső, mégis rettentő sok a motoros és a biciklista, itt valahogy nem riasztja az embereket egy kis kényelmetlenség. Még kártyával kivehető bérbiciklik is vannak, masszívak, mint a Himalája, egyszerűek, mint Dundika, s a párizsiak habzsolják őket.

De azért az a folytonosság szakadozik kicsit. Ha jól tudom, a Citroen legendás bemutatótermét például idén eladták, ezért csak a Renault-é és a Peugeot-é látogatható már az utcában, ami kicsit olyan, mintha a budai várnak mostantól be kellene érnie Halászbástya nélkül.

Engem azonban jobban felizgatott, amit Gajdán Miki mondott: ott, a diadalív utáni szakaszon vannak a motoros boltok, tudtad? Voltam már vagy tízszer (de lehet, hogy hússzor) Párizsban, amióta autós újságíró vagyok, de vagy mindig rohantunk, vagy autóval kellett időre átszelnünk, vagy valamelyik külső kerületet érintettük csak, ezért utoljára a krómrúzsos Ford Scorpio, az első Renault Twingo Easy és még firkász korom előtt, a Novotrade Omnisoft Kft. fejtágítóra kiküldött termékfelelőseként tapodtam a Champs-Élyséest lábilag. Mind két évtizede volt, nagyjából. És sose jutottam el az Arc de Triomphe hátuljáig.

Hát most igen. Uram, atyám, mi van ott... Az összes ismert motormárka kereskedése, vegyes szalonon, tuningcégek, kellékárusok. Ember, ez itt egy motoros kánaán, Párizs egy teljesen új oldalát villantotta fel előttem, holott már vagy ötször mászkáltam alig pár száz méterre innen, a környéken.

MV Agusta-sor vár a járda szélén, mint a zongora billentyűi. Kawa W800 parkol nyálcsorgatóan a flaszteren. Triumphok, Nortonok, Enfieldek állnak százasával csomóban a brit motoros boltnál. Az összes ismert újkori BMW nem sokkal odébb.

Közben meglátom, amit a Peugeot már 1995 táján meg akart valósítani a Tulip kisautó-rendszerrel, és most már működik: békésen töltődő, hitelkártyával elvihető elektromos autók sora várja a taxi árát sokalló, a tömegközlekedés kényelmét keveslő párizsi polgárokat. Csúnyák, mint a bűn, hiszen céleszközök, de hogy a látványuk ne fájjon annyira, kis Pininfarina-matricát hordanak.

De azért az autófelhozatal is egész más. Öt perc leforgása alatt láttam az új Bentley Continental kabriót (persze matt szürkében, mi másban), egy BMW Z8-ast, valamint egy órára 89 euróért bérelhető Ferrari Californiát és egy ugyanilyen órabérű Lamborghini Gallardót a környéket. De Lambóból volt egy a szalon előtt is, közvetlenül a motoros szekció mellett: kicsit lehúzott oldalával sokkal valódibbnak tűnt, mint a hamvas szalon-példányok.

Ekkor szakadni kezdett az eső, és rájöttem, hogy hiába luxusmárka a Bugatti, azért a név nem mindenre garancia. Megtörtént ugyanis, amit Moszkvában is megtapasztaltam a múltkor: a talajon még csak egész vékony vízfilm volt, mégis máris ronggyá ázott a lábam a fenti márkájú cipőben. Naja, fél éve vettem, és mindkét talpa kettétört, pedig alig hordtam – szerintem Bugattit csak autóból vegyenek...

Hatkor taxiba, hétre a Volkswagen Group Nighton voltunk. Ez a rendezvény nagyon hasonlított ahhoz, amit alig három hete a Ford tartott Amszterdamban: több ezer újságíró, felfoghatatlan méretű nézőtér, beláthatatlan szélességű színpad, megszámlálhatatlan bemutató (inkább csak modellfelvillantás), iszonyatos erődemonstráció.

A Fordé azért kicsit jobban volt megszervezve: ott a beérkező autók forogtak is az emelvényeken, ezért minden irányból lehetett őket fotózni, itt az egymást követő, több, nagy szárazjég-tánckórus után csak begördültek a kocsik, megálltak valamilyen szögben, aztán aki, ahogy tudta, lefotózta őket. Ráadásul a kamerák itt a talajon mozogtak, ezért elég sokat kitakartak a látnivalóból, míg a Fordnál fentről, távvezérelt daruval eresztették őket le.

Ja, és ott a zene is visszafogottabb és színesebb volt, itt ment a nagy, drámai, nem kicsit katonaias felhangú, brutál-döngetés. Ha már erődemonstráció, akkor érezze is mindenki azt az erőt. Ezt aláhúzandó, a kamera pillanatra a kiemelt szektorban ülő VAG-főnökre, Ferdinand Piechre irányult. Mindenki érezte az áhítatot.

Először egy tanulmányt, a Porsche Panamera Sport Turismót gördítettek be, ami sokkal jobban néz ki, mint a kicsit buta mostani Panamera. Kapható lesz, de még nem most, csak majd 2013 vége, 2014 eleje táján.

Aztán jött az Audi A3 Sportback, ami nem más, mint a mostani ötajtós A3 utódja. 90 kilóval könnyebb, a korábbinál tágasabb, mindenféle elektronikai kütyüvel kommunikálni képest – jó lesz, ezt már rövidesen vihetjük, kilóra.

Persze az ide év óriási mordályát, a Ducati megvásárlását nem lehetett elsütetlenül hagyni. Bár igazi újdonságot nem tudott hozni a cég, hiszen a motorgyárak nem az autóipar ütemében fejlesztenek, azért begördült az új Panigale 1199 S, ami jelenleg a világ legkönnyebb sportmotorja, valamint egy Multistrada 1200 S Pikes Peak is. Utóbbi nyergében Gabriele del Torchio ült, aki erős olasz akcentussal, ezt kompenzálandó annál nagyobb hévvel magával ragadó előadást tartott. Az arcáról ember le nem olvasta volna, hogy most jó-e ez az összeolvadás a mágneses mező túlsó pólusát jelentő Volkswagennel, vagy sem.

Aztán előbukkant egy Caddy is, csak tudnám, minek. Volt mellé film is mindenféle bicikliző és kenuzó csávókról és csajokról, akik szemlátomást nem is tudnak élni Cross Caddy nélkül – ez ugye, az új almodell neve. Hogy eddig inkubátorban laktak-e, vagy hibernálógépben, nem tudtuk meg, de a Caddyn egy garnitúra alufelni és a metálfény sem változtat annyit, hogy eszükbe ne jusson – hiszen eddig is ott volt a Touran, a Sharan, vagy ha még messzebb megyünk, akár a virágokkal telepingált Volkswagen T1 is nekik...

Tovább, kerget az idő, holnap hatkor kelés, dög hosszú lesz a nap, most meg már egy óra múlt, szívesen lennék már vízszintben. Jött a Seat, hosszas tánc vezette be, érezhetően fokozni akarták a feszültséget, ami kicsit olyan volt, mint amikor felvisszük a lakásra a hajdani bombanőt, ma ötvenen túli dizőzt a sarki presszóból egy rundóra, aztán olyan hosszan csomagolja ki magát a kombinék, neglizsék, melltartók és firlefrancok rétegeiből, hogy elalszunk, mire a lényeghez érne. És valahol az éber tudatunk utolsó, halvány szikrájával érezzük – jobb is volt így.

Szóval a Seat Leon, amiről sokat elárul, hogy az elnök James Muir beszédében más sem szerepelt, csak a „precíz német mérnöki munka” és a „feszes vonalak, szűk illesztések”, illetve a „német mérnöki tudás legjava” jellegű megjegyzések. Semmi Auto Emocion, spanyolság feledve, az mostanában nem valami jó ajánlólevél a világban, a seatságból csak az elköszönésnél egy muchos gracias maradt.

Pedig a Leon nem lesz rossz, tágasabb ez is az elődnél, vannak szögei, amelyekből egészen jól néz ki, s ez lesz az első autó – figyelem – amely a kategóriában teljes ledes fényszórórendszert kínál. Na, máris egy szolgáltatás, amelynek láttán leküzdhetetlenné válik a kényszer, hogy ellátogassunk a szalonba.

Aztán begördült a Skoda Rapid, amit itt újként próbáltak eladni (hogy a Skodának is kijusson egy kevés a párizsi rivaldafényből), de a TC olvasói pontosan tudják, hogy az autónak már a vezetési próbája is megvolt. Előkerült a „Simply clever” szlogen, meg hogy 20 ügyes ötlet van az autóban elrejtve, és erre megint a tanksapkába rejtett jégkaparót vették elő. Ilyen vajon egy major selling point? Nem tudom, inkább talán megnézném a másik tizenkilencet.

Na de jöttek az érdekes autók. Az összkerékhajtásos Lamborghini Gallardo LP 560-4 például, aminek mostantól más az orra és a fara, illetve az 570-4 Superleggera és Spyder Performante, amelyek mindenféle szárnyakkal, szolgáltatásokkal, színekkel gyarapodnak. A változások szerények, de azért Stephan Winkelmann Lamborghini-igazgató megragadta az alkalmat, hogy köztudatba emelje a tényt: a Gallardo minden idők legnagyobb példányszámában eladott Lambója lett, immár 13 ezer készült belőle. Na, erre se lehet már azt mondani, hogy ilyen kocsiból nem jön másik szembe az utcán, hiszen rögtön ott a mai példa: az Arc de Triomphe két oldalán is láttam belőle egyet-egyet.

De elég ezekből a fűnyírómotoros szarokból, lássunk egy kis igazi lóerőt: balról a Bugatti Veyron 16.4 Grand Sport Vitesse úszik be a képbe. Összesen 150 példányt készítenek majd ebből a szörnyből, amelyben már nem a kupé szerencsétlen, 1001 lóerős motorja küszködik, hanem a négy megnövelt méretű turbó miatt már 1200 lóerős az a blokk. Ez már elég lesz, gondolhatja az is, aki valami csippelt Koenigseggből ül át. A bősz Bugatti ki is érdemelte ezzel a világ leggyorsabb roadstere címet: tető nélkül 375 km/h-t tud, de ha felhajtja valaki az üvegtetejét, hogy kupé legyen, már 410 az a szám. Elég lesz végre?

A VAG-pöröly kész volt megint lesújtani. Ez alkalommal egy Bentley Continental gurult a színpadra. De milyen Continental... A GT3 rendes versenyautó, szárnnyal, kevlárral, ültetve, rémesen disznó volt, ahogy megjelent. A motorja feltehetőleg a W12-es agyontöltött változata lesz, és a szériamodellel ellentétben nem összkerékhajtás lesz alatta, hanem csak hátsó. 2013-ban már versenyezni fog, nagy valószínűséggel Le Mans-ban. Micsoda visszatérés – a márka már a harmincas években többször megnyerte azt a versenyt, jó lesz újra a pályán látni La Sarthe-ban.

Záróakkordként pedig megkaptuk a Golf 7-est, ami minden bizonnyal 2012 talán legfontosabb európai, autóipari újdonsága. Mivel a szériamodell képei már eldugaszolták az internet lefolyóit, ezért itt egy speciálmodellre irányították a fókuszt: a finoman begördülő, metálkék autó egy Bluemotion változat volt, amelynek szén-dioxid emissziója csupán 85 g/km, s ezzel nemhogy a nagyvárosok legzöldebb járműveknek szánt zónáiba nyer automatikus behajtási engedélyt, hanem talán még a Yellowstone Park őslucernásába is. Ezzel a Volkswagen is belépett a kvázi oxigént eregető autókat gyártó cégek elit klubjába, amelynek további tagjai a Peugeot, a Kia, és a Hyundai. A Golf Bluemotion természetesen hibrid autó, hiszen, mi más tudna ilyen emissziót produkálni.

Aztán kaptunk még egy kis jövőképet arról, hogy a VW nem adja fel, mint más gyártók, és igenis a zöld úton halad tovább, jön a mindenféle elektromos és konnektoros hibrid az A6-ból, a Panamerából, meg később még szinte az összes többi modellből is.

Persze az esemény után óriási volt a tumultus, sorra halászták el előlünk a shuttle buszokat, mindenki rohant inni. Kis magyar csapatunk inkább taxifogásra adta a fejét, majd miután sem a kivilágított, sem a kivilágítatlan kocsik nem álltak meg, megkerestük a metrót. Az is jó, éjjel Párizsban metrózni.

Itt ilyenkor tizenegy felé is elég nagy az élet, volt egy csávó, aki valami magnót húzott a szerelvénybe majomkocsin, bekapcsolta jó hangosan, kicsit karaokézett mellé bűn pocsékul, majd körbejárt egy műanyag pohárral, apróért. Hehe... Jó trükk.

Na, elteszem magam holnapra, mert a VAG-től még lesznek kint a szalonon is újdonságok: talán a Golf GTI, az Audi S3, az RS5 Cabriolet is. A többiekről nem is beszélve: Renault Clio, Range Rover, Mazda 6 kombi, Toyota Auris, Opel Adam, Peugeot 208 Type R5, Nissan Terra tüzelőanyag-cellás, Mitsu Mirage, Honda Civic Type-R, Dacia Logan és Sandero, Citroen DS3 kabrió, Chevy Trax, Fiat Panda Trekking, Ford Mondeo, Kia Procee'd, Lexus IS, Maserati Granturismoooooooo....................................