A Chevrolet Voltnak két olyan hibája van, ami akadályozza, hogy jól fogyjon: a szűkös helykínálat és a magas ár. A Cadillac ELR ugyanazt a technikát kínálja, mint a Volt, de a két hiba itt nem igazán jelentkezik.
Nem mintha kijavították volna bármelyiket. Inkább megkerülték mindkettőt azzal, hogy olyan autót építettek, amelynél lényegtelenné zsugorodnak. Az ELR kupé, így senki nem várja, hogy hátul tágas legyen, és prémium-autó, amelynél a magas ár inkább presztízsnövelő tényező, mint elrettentő erő. A tartalom viszont azonos, tehát plusz fejlesztésre nemigen volt szükség, így a fejlesztési költség is barátságos maradt.
Az ELR-t ugyanúgy villanymotor hajtja, mint a Voltot, de valamivel erősebb: 207 lóerő és 400 Nm csúcsnyomaték leadására alkalmas, így a kis Cadillac kupé még jobban gyorsul, mint négyajtós testvére. A végsebessége ugyanakkor nem nagyobb: legfeljebb 160 km/h érhető el vele – itt nyilván a sebességváltó hiánya és a motor maximális fordulatszáma jelenti a határt. A 16,5 kWh töltés tárolására alkalmas, 198 kilós, T alakú akkumulátoron persze nem változtattak. Az ELR tisztán elektromos üzemben 56 kilonmétert tehet meg két feltöltés közt. Az akkucsomag 220 voltos hálózatot használva mintegy négy és fél óra alatt tölthető újra, az Észak-Amerikában jellemző 110 voltos hálózatból viszont l2 óra alatt szívja tele magát. A hatótávolság kiterjesztésére ugyanaz az 1,4 literes Ecotec motor szolgál, mint a Voltban – a kis szívómotor 86 lóereje bőven elegendő a forgalomban az átlagos teljesítményszükséglet fedezéséhez.
Az az érzésünk, ezzel a látványos, éles-szögletes formatervvel és a Cadillac márkanévvel az ELR-nek sokkal jobbak az esélyei divatossá válni, mint a Chevrolet Voltnak, vagy akár az Opel Amperának. Bár a pontos árat egyelőre nem ismerjük, az ELR nyilván még drágább lesz, mint a Volt, viszont az új célközönségnek ez kevésbé számít – a környezetbarát elektromos üzemeltetés lehetősége viszont számukra is vonzó.
