Vegyen ön is Nürburgringet

Németország, sőt, talán egész Európa leghíresebb, és egyik legrégebbi versenypályája évek óta bizonytalan helyzetben van. Már tavaly júliusban csődeljárás alá került az üzemeltető cég, most pedig eladásra kínálják az egész komplexumot, szállodával, szórakoztató- és konferencia-központostul.

Az eladás híre már márciusban felröppent – akkor 130 millió eurós kikiáltási árról volt szó – de úgy néz ki, nem tolonganak a jelentkezők, mivel az eladással megbízott pénzügyi cég, a KPMG már újsághirdetésekben próbál befektetőket fogni. A Nürburgring önmagában persze nehezen működhet nyereségesen, legendás múltja ellenére: bár 1927 óta rendeznek itt versenyeket, és 1984-ben teljes modernizáláson esett át a pálya, az összességében több mint 28 kilométeres aszfaltcsík folyamatos karbantartásának költségét nem egyszerű kitermelni. Pedig 2007 és 2009 között egy befektetőcsoport komoly üzleti vállalkozást kezdett a területen, abban a reményben, hogy az autósport megszállottjainak érdeklődése szép hasznot hoz majd. Építettek vidámparkot, egy új hotelt és bevásárlóközpontot is, de az üzleti modell – részint az időközben Európán is eluralkodó gazdasági válság miatt – nem igazán működött.

Az az érdekes, hogy miközben elvileg a pálya a puszta létezése is veszélybe került, számos nagy autógyártó tart fenn fejlesztőközpontot a környéken, épp a pálya kedvéért, hiszen nagyrészt itt végzik az autók nagy sebességű tesztjeit, és sok típus az itt gyűjtött adatok alapján kapja meg a végleges futómű-hangolását, és egyéb beállításait. A bő húsz kilométeres Nordschleife ugyanis mindenféle típusú és sebességű kanyart tartalmaz. Emellett manapság reklám-célokra is használják a Nordschleifén elért körrekordokat. Az autógyáraknak tehát érdekében állna, hogy segítsék a Nürburgring komplexum működőképességének fenntartását, és ha néhány gyártó összefogna, akár a fejlesztési költségvetésükhöz képest is aprópénzért biztosíthatnák a hely túlélését.

Egyelőre úgy tűnik, a pálya sorsa a levegőben lóg, és nagy kérdés, hogy akad-e olyan befektető, amely hajlandó és képes lesz a pálya megvásárlásához, illetve folyamatos fenntartásához szükséges összeget előteremteni, illetve olyan üzleti modellt kidolgozni, amivel a Nürburgring legalább a saját működési költségeit fedezni tudja.