Aligha túlzás, hogy az M3-as történetében az E46-oson alapuló CSL az egyik legjobban sikerült kompromisszum. Nem csoda, hogy komoly rajongótábor alakult a típus körül, amelyben már-már versenyautókra jellemző műszaki megoldásokat használtak a tervezők.
A típus az utolsó hathengeres M3-ason alapszik, és lényegében az alapváltozat egyszerűsítéséből született. A tervezői összesen 110 kilogrammot fogyasztottak rajta olyan trükkökkel, mint a karbonszálas tető, a könnyű sportülések, illetve a hangszigetelések és a kényelmi berendezések megtizedelése. Így 1385 kilogrammra jut 360 lóerő, ami mai szemmel is tiszteletre méltó – nincs messze a most kifutó V8-as modell tömeg-teljesítmény arányától. A kisebb tömeg azonban jobb úttartást jelent, és kisebb terhelést a fékek és a futómű számára. Az autó egyébként 4,9 másodperc alatt érheti el a százas tempót, a végsebessége pedig 250 km/h – persze több is lehet a sebességkorlátozó kiiktatása esetén. Ennél azonban lényegesebb adat, hogy az SMG II jelzésű robotizált mechanikus váltó 0,08 másodperc alatt hajt végre egy váltást.
A sportkocsiból nem készült sok: csak 2003-ban lehetett kapni, 1383 példányt adtak el belőle, és néhány hónap alatt elkapkodták. Ma is viszonylag drágán lehet hozzájutni egy-egy példányhoz, hisz az E46 M3-ból csak egy ritkább változat létezik: a versenyre épített V8-as, amelyből csupán tíz utcai példányt állítottak össze. A BMW egy kisebb találkozót szervezett a tízéves modell tulajdonosai számára Münchenben, ahol egyszerre több tucatnyi ilyen autó jött össze.
