2013.09.11. 17:37

Nyomjuk tovább a tartalmat, most éppen a Nissan stand műanyagkockáján üldögélek, bevált és biztos pont a tudósító életében, mert csakúgy, mint a Toyota, a Nissan is maximálisan user friendly és van kábeles netkapcsolatuk mindig. Ennyi kell ilyenkor a boldogsághoz, nem is értem, hogy más miért nem képes erre? Csak a japánok gondolkodnak az agyukkal ilyenkor? Mert a wifi – természetesen – használhatatlan, attól függetlenül, hogy szabadon hozzáférhető vagy a jelszóval védett. Nem működik és nem működött már tavaly és azelőtt sem. Ekkora terhelést egyszerűen nem visel el, kalkulálni pedig nem tudnak vele.

Persze megvannak a helyhez kötöttség hátrányai is. Mivel itt a nyitva tartás ideje alatt szinte percenként bemutatnak és lelepleznek egy-egy új lökhárítót vagy tápszivattyút így hallójárataink lényegében folyamatosan kapják a kiképzést minden oldalról. Aztán ha bemutattak valamit, akkor az audiovizuális rész marad, a pódiumon elkezd forogni az akármi és félpercenként felharsan a zene. Na most egy ilyen bemutatón minden zene ugyanolyan: grandiózus, felemelő, telenyomva basszussal, vonósokkal és rettenet hangos. A hang pedig minden irányba terjed, teljesen mindegy, milyen stand van köré építve.

Így most lényegében balról egy Gyűrűk Ura csatajelenet előtti heroikus szar, míg a másikról egy végtelenített Dallas-főcímdal szól potom öt órája körbe-körbe. Az imént már kénytelen voltam fülembe dugni a fülhallgatót és istenemre, komolyan elgondolkodtam azon, hogy az elektronikus trágyalé helyett ezzel hekkelem meg a rendszert, csak hogy valami más is legyen már, mint a duffa-duffa-töc-töc-töc. Jó hangosan, táncoljanak csak a lányok.

Hogy kicsit tisztítsam az agyam, elmentem megnézni az Opel-standot. Természetesen különösen a Monzára voltam kíváncsi, ahogy nagyjából mindenki más is. Maga a stand felemás érzéseket keltett, mert a fehér autók, fehér háttér előtt, fehér padlón állva nem adják a lájfsztájl-érzést, ellenben a két újdonságot szépen kiemelték.

Ebből az egyik valójában félig-meddig új. Külsőre csak annyit venni észre első blikkre, hogy bemutatkoztak az Insignia új lökhárítói, de ezért figyelmesebben megnézve látszik, hogy átdolgozták az autó orrát- és fenekét rendesen. A formatervezés az Opelnél újabban pöpec, valahogy nem tudnak mellényúlni és ezúttal sem tették: eddig sem volt csúnya az Insignia és most sem az.

Az igazi változás azonban ott történt, ahol arra a legnagyobb szükség volt: a beltérben. Tudták jól Rüsselsheimben, hol érte a legtöbb kritika a terméket, ezért fogták és a középkonzol gomberdejét egyetlen suhintással kivágták, hogy írmagja sem maradt. És ennek egyként örülünk, mert a csaknem hatvan (!) gomb már elég vállalhatatlan, avíttas és ciki megoldás volt.

Most azonban egy teljesen új, érintőképernyős- felületes interfész került a legnagyobb Opel személyautóba. Az IntelliLink-nevű rendszer mindennel kapcsolatot tud létesíteni, talán még a cipőnkkel is, ráadásul szemre is szépen integrálták, nincs fixen meredező képernyő, mint pl. az új X5-ös BMW-ben és a középkonzol érintőpadja is meglehetősen ergonomikus kialakítású. Tessék, így néz ki:

A Monza felé törve át sűrű tömegen megakadt a szemem az Adam R2-es raliautón, a kétségkívül divatos, de autóként meglehetősen khm...kihívásokkal küzdő gép így, ebben a formában azért már nem csak a hipszterek és műkörmösök szívét dobogtatja meg, szívesen leléptem volna vele egy karikára a gigantikus kiállítási csarnokok közé.

És a Monza? Hű, az nem semmi. Eleve a formaterve olyan, mint egy kiadós, folyékony acid-trip, olyan lendületes, lapos és arányos, hogy bárminek megvennénk, ha nem lenne az orrán az Opel-logó. Ugyanakkor látszik rajta minden – mai Opelekre jellemző – formai megoldás és apróság. Az elnyújtott U-alakú kopoltyú az oldalában, amit egy matt alumínium kerettel még inkább kihangsúlyoztak, a hűtőmaszk is felismerhetően opeles de a legszebb megoldása a finom ívben hátrafelé szélesedő karosszéria és a gigaszéles hátsó sárvédők.

Belülre két óriási sirályszárny-ajtón jutunk be könnyen, hiszen az autó szinte egész oldala kinyílik. Az üléspozíció alacsony és - köszönhetően a döbbenetes LED-projektor-technológiának – maga a műszerfal is 15 centivel alacsonyabb tud lenni, mint a mai autókban az megszokott.

Igazán varázslatos odabent minden. A bevallottan négyszemélyes beltér, a nagy fafelületek kombinálva a világos bőrrel és sötétszürkével sokkal inkább emlékeztetnek egy Volvo-tanulmányra, mintsem Opelre.

Az igazi pofaleszakító dolog azonban a tény, hogy nincs sem műszerfal, sem középkonzol, semmi. A sofőr- és utas előtt csak egy hullámos, teljességgel üres műanyagfelületet látni, semmi mást. Nincs benne műszer de még egy árva nyomógomb sem.

Sokat nézegettem és bevallom, kellett hozzá a közelben álldogáló mérnök segítsége is, hogy megértsem, hogyan is működik minden, de még így is tucatnyi kérdés maradt bennem. A lényeg, hogy megcsinálták és működik, a sci-fi-érzet tökéletes.

Eleinte csak mosolygott rajtam, amikor kerestem az apró projektort a tetőkárpitban, de mondta, hogy fölösleges, nincs ott semmi. A 18 LED-technológiás projektor ugyanis a műszerfal mögé van beépítve, onnan vetítik képüket belülről magára a műszerfalra, amely – természetesen – minimális mértékben áttetsző, de szabad szemmel egyáltalán nem tűnik annak.

Mivel a projektorok számolnak a felület görbületével így pontosan oda vetítenek bármit, ahová kell. Ettől kezdve pedig a lehetőségek tárháza határtalan, bármit képesek megjeleníteni úgy, hogy odavetítik. Amint valamelyik vetített felülethez hozzáérünk, a rendszer érzékeli az ujjunk helyzetét és az adott felülethez rendelt funkciót aktiválja. Élőben zseniálisan néz ki, csináltam is a krumplival egy videót, hátha látszik belőle valami.

Ha ezek után azt hinnék, hogy a Monza még mindig csak egy haszontalan demóautó, akkor jó, ha tudják, hogy kerek ötszáz literes a csomagtere és teljességgel működőképes. Hathengeres motort ne keressünk az orrában, villanymotort igen. Ez egy range extenderes (hatótávnövelő) hibrid, az Opel új ezres SIDI turbómotrjával, amely ráadásul CNG-üzemű. Zöldebb megoldást nehéz találni. Arról nem szól a sajtóanyag, hogy mekkora a rendszer összteljesítménye, a kis motor önmagában 115 lóerős.

Természetesen ez is csak tanulmányautó marad, de mindenképpen érdemes odafigyelni rá, mert ha az Opel nagy kupéja csak egy kicsit is hasonlít majd rá, akkor érdemes lesz megvárni, mert nagyot fog szólni.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.