Sajnos nem szolgálhatunk semmi jóval, azon kívül persze, hogy az új Type R meglehetősen haragosan néz ki és olyan, mintha azonnal szétrobbanna a benne feszülő erőtől.
Furcsa és érthető is egyben, hogy a bár a szériaérett Type R már hónapok óta a Nürburgringen köröz, ide mégis a Type R tanulmányt hozza a Honda, nem a szériaváltozatot. Mondjuk sokat nem fog változni, de akkor is. Ugyanakkor érthető, hogy nem koptatják el a többi nemzetközi premier között a típust, inkább kivárják a lég- és hírmentes teret, akkor robbantanak. Vagy Párizsban, pár hónap múlva.
Csinálják ezt így néha, de ritkán játsszák el mindezt egy olyan autóval, amiről már szinte mindent tudni. Kétliteres turbómotor 280 lóerővel, kéziváltóval és (ha minden igaz) rendelhető sperrdifivel. Szép és pofás, csakúgy, mint a Civic Black Edition vagy a Sport Tourer. De ezeket már ismerjük.
Érthetetlen volt ugyanakkor, hogy nem a tanulmányautót, neadjisten' az NSX utcai változatát, de még a jól ismert versenyautót sem hozták el. Pedig szívesen megnéztük volna. Valamit főznek ezek, mert a Toyotánál is hiába vártuk a Supra-tanulmányt, pedig már képek keringenek arról is.
A versenyautó-imádók azonban nem maradtak hoppon, mert kiállították a Honda 1964-es Forma-1-es autóját, az RA271-et. Ez volt az első Forma-1-es autójuk, ráadásul az első, amelyben a V12-es motort keresztben építették be az addig elfogadott hosszmotor helyett.
Valamint egy üvegvitrinben ott volt minden idők legsikeresebb motorja, a 80 fokos hengerszögű V6-os RA168E, amellyel 1988-ban az isteni Ayrton Senna megnyerte élete első világbajnoki címét. Akkor az ezzel a motorral szerelt McLarenek 16-ból 15 versenyt megnyertek és azóta sem gyűjtött gyártó több pontot a konstruktőrök világbajnoki pontversenyében.
1494 köbcentiméter, két gigantikus turbó, 2.5 baros töltőnyomás és kilencszáz verseny-lóerő. Sokan várják már a Honda jövő évi visszatérését a Forma-1-es turbómotorok közé. Én. Legalább annyira, mint az újy NSX-et és Civic Type R-t.
