2014.03.05. 06:20 Módosítva: 2014.03.05. 06:20

1909 óta vannak szigorúan magánkézben és erre kellőképpen büszkék is a Morgan alkalmazottai. Hiába telt el több, mint száz év azóta, hiába lépett túl nagyon hamar az autóipar a favázas karosszérián, a karcsú, hosszú géptetőn és az oldalfellépőn, ők kitartanak.

És teszik mindezt olyan jópofa, manufakturális és a végtelenségig lelkes módon, hogy az ember szívébe lopják magukat. Másképpen ez nem is megy, egy ilyen lökött társaságnál, akik olyan háromkerekű sportkapszulát gyártanak, amelynek a V2-es motorbicikli-motor a lökhárítója is egyben, na ott nem is megy másképp, csak ha iszonyatos nagy autóbuzi az ember.

És lám, annak ellenére, hogy az egész gyár egyetlen csarnok, annak ellenére, hogy a kárpitos-részleg két egymással szembefordított öreg varrógép az egyik sarokban, annak ellenére, hogy kézzel kalapálják a lemezt és asztalosok gyártják a 367 lóerős autó vázát, mindezek ellenére a Morgan Motor Company létezik, elad, sőt fejleszt. Nézzék meg e csodás galériát magáról a gyárról. Igen, ez tényleg ennyi.

Pedig belülről elég egyszerűen építkezik egy-egy modell: BMW-bajuszkapcsolókból lapátolják össze a belteret, a légzsák egy fedél a néhai kesztyűtartó helyén, pár nyomógomb, egy szép kéziváltó-gomb, vékony és könnyű ülések, maximum egy fejegység, és csókolom. Mindez lakkozott fába és csodás minőségű bőrbe csomagolva.

És ők pontosan tudják, hogy az ő vásárlóiknak ez kell. A néhai, bandzsa Aero 8 (tudják, amelyik a befelé fordított fényszórói miatt úgy nézett ki, mintha folyamatosan a saját hűtőmaszkját bámulna) már a múlté, az új Aero SuperSport kupé pedig lenyűgözően retró és elegánsan futurisztikus egyben. A bumeráng hátsó lámpák már évekkel ezelőtt is működtek a Maserati 3200GT-nél és működnek azóta is, a finom, hullámzó fellépő és a jókora, egy darabból kalapált hátsó sárvédő, valamint a hosszú-hosszú géptető adja az Aero báját.

A géptető alatt pedig ott a 4,8 literes, V8-as BMW-motor 367 lóerővel, mögötte a hatsebességes kézi váltóval, a tűzfaltól hátrafelé pedig a kőrisfa-váz és az önzáró differenciálmű. 1100 kiló az egész, menetkészen. Hahó, lóerő-marhák, erre csörög a dió! Ez itt alig egy tonna kézzel-lábbal vezethető izé, amit régen sportautónak hívtak. 4,5 másodperc alatt van százon és 273 a vége.

Persze elég korszerűtlen, nem tud iPhone-t dokkoltatni, és nincs, ami kivetítse a szélvédőre a navigáció képét, nincs villanyszervója, változó áttételezésű kormányműve, A-oszlopba vezetett hanggenerátor híján pedig be kell érni a hengersoronkénti rozsdamentes csövekkel. Na meg nem is praktikus és ha összetörik? Nos, akkor kell egy új váz, bár valószínűleg a tulajnak addigra már mindegy, mert ezzel csak nagyot lehet esni.

Ezért nem kell a tömegeknek, ami teljesen rendben is van. A Morgan megtalálja a saját maga közönségét, remélem, még sokáig, mert egyszerűen olyan értékeket visz tovább és mutat meg 2014-ben, amelyeket már lassan nem is illik emlegetni. 207 ezer svájci frankért (vagyis úgy 53 milláért) kérném is. Csak annyi híja van.

Retró? Múltsiratós? Régenmindenjobbvolt? Naná. De abból az egyik legjobb.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.