Guten Morgan!

1909 óta vannak szigorúan magánkézben és erre kellőképpen büszkék is a Morgan alkalmazottai. Hiába telt el több, mint száz év azóta, hiába lépett túl nagyon hamar az autóipar a favázas karosszérián, a karcsú, hosszú géptetőn és az oldalfellépőn, ők kitartanak.

És teszik mindezt olyan jópofa, manufakturális és a végtelenségig lelkes módon, hogy az ember szívébe lopják magukat. Másképpen ez nem is megy, egy ilyen lökött társaságnál, akik olyan háromkerekű sportkapszulát gyártanak, amelynek a V2-es motorbicikli-motor a lökhárítója is egyben, na ott nem is megy másképp, csak ha iszonyatos nagy autóbuzi az ember.

És lám, annak ellenére, hogy az egész gyár egyetlen csarnok, annak ellenére, hogy a kárpitos-részleg két egymással szembefordított öreg varrógép az egyik sarokban, annak ellenére, hogy kézzel kalapálják a lemezt és asztalosok gyártják a 367 lóerős autó vázát, mindezek ellenére a Morgan Motor Company létezik, elad, sőt fejleszt. Nézzék meg e csodás galériát magáról a gyárról. Igen, ez tényleg ennyi.

Pedig belülről elég egyszerűen építkezik egy-egy modell: BMW-bajuszkapcsolókból lapátolják össze a belteret, a légzsák egy fedél a néhai kesztyűtartó helyén, pár nyomógomb, egy szép kéziváltó-gomb, vékony és könnyű ülések, maximum egy fejegység, és csókolom. Mindez lakkozott fába és csodás minőségű bőrbe csomagolva.

És ők pontosan tudják, hogy az ő vásárlóiknak ez kell. A néhai, bandzsa Aero 8 (tudják, amelyik a befelé fordított fényszórói miatt úgy nézett ki, mintha folyamatosan a saját hűtőmaszkját bámulna) már a múlté, az új Aero SuperSport kupé pedig lenyűgözően retró és elegánsan futurisztikus egyben. A bumeráng hátsó lámpák már évekkel ezelőtt is működtek a Maserati 3200GT-nél és működnek azóta is, a finom, hullámzó fellépő és a jókora, egy darabból kalapált hátsó sárvédő, valamint a hosszú-hosszú géptető adja az Aero báját.

A géptető alatt pedig ott a 4,8 literes, V8-as BMW-motor 367 lóerővel, mögötte a hatsebességes kézi váltóval, a tűzfaltól hátrafelé pedig a kőrisfa-váz és az önzáró differenciálmű. 1100 kiló az egész, menetkészen. Hahó, lóerő-marhák, erre csörög a dió! Ez itt alig egy tonna kézzel-lábbal vezethető izé, amit régen sportautónak hívtak. 4,5 másodperc alatt van százon és 273 a vége.

Persze elég korszerűtlen, nem tud iPhone-t dokkoltatni, és nincs, ami kivetítse a szélvédőre a navigáció képét, nincs villanyszervója, változó áttételezésű kormányműve, A-oszlopba vezetett hanggenerátor híján pedig be kell érni a hengersoronkénti rozsdamentes csövekkel. Na meg nem is praktikus és ha összetörik? Nos, akkor kell egy új váz, bár valószínűleg a tulajnak addigra már mindegy, mert ezzel csak nagyot lehet esni.

Ezért nem kell a tömegeknek, ami teljesen rendben is van. A Morgan megtalálja a saját maga közönségét, remélem, még sokáig, mert egyszerűen olyan értékeket visz tovább és mutat meg 2014-ben, amelyeket már lassan nem is illik emlegetni. 207 ezer svájci frankért (vagyis úgy 53 milláért) kérném is. Csak annyi híja van.

Retró? Múltsiratós? Régenmindenjobbvolt? Naná. De abból az egyik legjobb.