Parkolni a városban? Ezzel semmiség

2014.10.05. 06:51

Pokoli nehéz helyzetben van az újságíró, amikor arról kell írnia, hogy de jó, hogy megjelent az új Smart. Pechemre beültem az új Twingóba is, hogy legyen némi összehasonlítási alapom a legkisebb autók kategóriájában.

Az új, harmadik generációs mini Renault az utóbbi évek legjobb dobása a franciáktól azok után, hogy az első elementálisan nagyot ütött a maga szerény, de imádnivaló eszközeivel, majd jöttek a nehéz évek a semmilyen második generációval. Most megcsinálták a farmotorral, az autó többek közt ezért nagyon fordulékony lett, benne van a bugi, mégha nem is feltétlenül a leggyengébb, hetven lóerős motorral, inkább a kilencvenessel.

Na jó, nem húzom tovább: nekem egyáltalán nem jön át, mit akar a Mercedes az új Smarttal egy időközben alaposan megerősödött miniautó-kategóriában. Dicséretes, hogy a kétüléses ForTwo fordulóköre kevesebb mint hét méter, vagyis ez fordul a legkisebb körön az amúgyis a gombostű fején forgolódó társai közt. Jó az is, hogy megtartották az annak idején osztályelsőnek számító ütközésvédelmi megoldásokat, és biztosan hatékony a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, illetve a ráfutásos balesetek megelőzésében segítő elektronika is, de mi ez a forma? Gyurmafilm?

A sajtóanyag szerint az új Two és az ötajtós ForFour is jól szerepelt a Mercedes C és S osztállyal végzett frontális ütközéses teszten, tehár a robusztus orra van némi mentség. A kétülésest ugyanúgy a franciaországi Hambachban gyártják, mint a korábbiakat, míg a nagyobbik verziót a Renault szlovén üzemében, ahol az új Twingo is készül. 200 millió eurót költöttek a német gyárra, hogy felkészüljön az új generációra.

Nem a Renault-val való szoros együttműködés a gond, hanem, hogy a Smart annak ellenére néz ki komolytalan játékautónak, hogy körülbelül 11 ezer eurót kell fizetni a kicsontozott, kétszemélyes alapmodellért és a csúcsfelszereltségű ForFour-ért majdnem 15 ezret, vagyis átszámolva több mint 4,5 millió forintnyi összeget kérnek. Ekkor ebben még ugyanúgy nem az erősebbik motor lesz, hanem a hetvenegy lóerős. Lesz még kisebb teljesítményű, hatvan lóerős dízel változat is és később jönnek a villany-Smartok, a nyitható tetősek és idővel nyilván a roadster is.

Fel nem fogom, hogy a világ mely részén lesz majd reális döntés egy háromhengeres, turbós, kilencven lóerős törpéért kiadni egy jól felszerelt, a Smartnál minőségibb anyagokból összerakott, de főként sokkal tágasabb kisautó árát. Egy példát említenék: klímavezérlés legóból összeállítótt állomáskeresővel. Ezt azért nem kellett volna.

A Smart mindkét változatában hátul van csomagtartó, alattuk a Renault-tól szármató háromhengeres motorok, amelyekhez ötös kézi, vagy hatfokozatú, duplakuplungos váltó kapcsolódik. Amikor a csomagtérre gondolnak, két nagyobb bevásárlószatyorra gondoljanak inkább, mint valódi csomagokra. A négyülésesben hátul kényelmetlen az élet, a fejem a tetőt súrolta, amikor beültem, vagyis a ForFour is inkább csak szükségnégyszemélyes, de ami igazán durva az az ajtókeret belső felületén látható ponthegesztési nyom. A műszerfalat immár hagyományosan szövettel borítják, ez lehet mindenféle színű, a középkonzol látszólag lebeg a semmiben, egyenesen a Twingóból jön ez is.

Én legközelebb akkor szeretném feltenni magamnak a kérdést, hogy mi szól a Smart mellett, ha létezik az olcsóbb és nem sokkal szegényesebb Twingo, amikor mindkettőt sikerült kipróbálni. Hátha a teszt után mást gondolok majd erről az egészről.