2015.03.03. 15:22

Nem kell hozzá sokkal több ész egy Barbie-babáénál, hogy az ember tudja: kijött az új Nissan Qashqai, tehát rövidesen kapunk valamit a Renault-tól is, ami ilyen középkategóriás crossover-méret, kicsit terepjárós, kicsit személyautós. Nos, ez a kis Captur és a nagy Koleos közé beékelődő Kadjar, amely az Opel Karllal együtt bízvást indulhat a hülye nevek minisztériumának éves díjugratóján. Hiszen a rendszerváltást már működő aggyal megérők számára, kiolvasva a régebbi szeretett nagy vezérünk, János ugrik be azonnal és az ő krjumpliljevese, ha viszont kimondják, az még rosszabb, mert elég csak egy kis torzítás a hangosítórendszerben és máris "köcsög"-nek hallani. Sebaj, ez legyen a legnagyobb hibája.

Nem árulok el nagy titkot, ha megemlítem, hogy a Qashqai-jal közösek a műszaki alapok. A Renault-t máshol gyártják, más a kezelőfelülete és más a motorkínálata, de a bevált Nissant ismerve nagyon nem lehet rossz. Itt a szalonon most először bele is lehet ülni, megtapogatni, nyálas csigaszemeket beleguvasztani a sötét üregeibe. A most oly divatos, középen nagy órás, oldalt kiegészítő szögletes műszerekkel ellátott óraegyüttes bámul szembe velünk, a design letisztult, a szerényebb kivitelekben még a hűdeolcsó is az egyszeri szalonlátogató szájára tolul. Gondolok itt például a csillámporos greslaphoz hasonló, kissé modern konyhapult-hangulatot kölcsönző díszbetéttel és vakdugókkal telerakott változatra, amibe először beültem. Igaz, fehér belsővel, karbonutánzatú díszekkel, nyomogatnivalókkal gazdagabban telehintett konzollal már nagyon más a hangulata. De a Qashqai mindent egybevetve jobban tetszik, pedig annak sem szuperigényes a belseje.

Egyébként maguk az anyagok nem rosszak, a műszerfal és elöl az ajtóborítás puha, az árnyékoló úgy tesz, mintha szorgos nénikezek duplán varrták volna, a váltó finom, a kattannivalók kattanósan kattannak, lassan a Renault is megtanulja a "tactile impression" porhintésének fontosságát. Hátul már közel nem olyan igényes az összkép, az ajtó már rideg, a kilátás kissé borús, de legalább a hely - hiszen a Qashqai-jal közös padlólemezről van itt szó - bőséges. Lesz belőle nagyhifis, nagyotszóló, sokledes Bose-verzió, illetve terepgumis (még a 2x4-esen is, lol), alsó védelemnek látszó lemezekkel felszerelt X-Mod változat is.

Aki beismeri, hogy csak a kinézete miatt vesz ilyen autót (esetleg a kényelmes beülés lehetősége, illetve a biztonságérzet miatt), annak elég lesz a kétkerék-hajtás is (annak is 19 centi a hasmagassága), igaz, nem árt tudnia, hogy úgy csak buta, csatolt lengőkaros hátsó futóművet kap, amivel közel nem olyan élvezetes egy mátrai szerpentin. Az igényesebb fajta Kadjar-vásárló (mondani így kell: kádzzsár) viszont megkapja az elektronikusan vezérelt központi kuplungot, amely ésszel osztja a nyomatékot a hátsó kerekekhez, valamint a többlengőkaros felfüggesztést, ami egész bizonyosan ízesebbé teszi az autót.

Lesz persze tolatókamera meg sávelhagyásfigyelő meg önparkoló rendszer meg egy mozdulattal síkba billenthető jobb egy, hogy tálca legyen belőle, illetve a Renault beteszi a saját R-Link fedélzeti rendszerét, amely széleskörűen konfigurálható, ráadásul flottarendszereknél valahogy konfigurálni is lehet, hogy optimalizálható legyen a tagok összfogyasztása - ebbe most nem mennék bele. Egyébként érdekli az embereket a kocsi, alig lehet egy-egy pillanatot elkapni, amikor szabad egyik-másik belső tere, pedig kiállítottak belőle vagy hetet. Gondolom, ez sikernek számít.

Azért egy pillantást sikerült a géptető alá is vetnem, itt felismerhetően a Qashqai megoldásait látni mindenfelé. Gumicsík a motorházfedél belépő éle mögött, és formára vágott szivacsdugók az A oszlopok töve előtt, mindez a szélzaj ellen. A motorválaszték 1,2-es, 130 lóerős turbós benzinesből, illetve 110 és 130 lóerős dízelekből áll majd. Ezek Renault-motorok, ahogy a hajtáslánc többi része is.

Jó, jó a János, de a pálmát akkor is az új Espace viszi. Tudom, nem teljesen friss a modell, de most jutottam hozzá ennyire közel először. Tudom, hogy minden újabb generációról pár év alatt kiderül, mennyire hamar szétesik, de ismerek több egyént is, aki más a sokadik ilyen autóját veszi, sokat használja és imádja. Akkor most jó, vagy sem? Mindenesetre így, szalon-új állapotában, még használat előtt egészen lenyűgöző. Mondjuk elsőre a legutolsó tetőoszlop kiképzésétől akadt el a szavam: ilyen sokdimenziósan formált, girbegurba, matematikai egyenletekkel leírhatatlan lemezszobor-részletet rég láttam sorozatgyártású autón. Na meg azok a nagyarasznyi vastag bőrfotelek, te jó ég! Rolls-Royce-ban látni már csak ilyet - naja, az ilyenhez kell a hely. Na meg az apró részletek, a csomagtartóból orgonabillentyűzeten egyenként döntögethető és visszaerektálható ülések, ó istenem, fél napot el tudnék játszadozni ezekkel. Aztán ott a váltókar, az egészen tűrhető faimitációk, á... minden. A rohadt Espace-a, mindig megfog, pedig tudom, hogy egy büdös ribanc, aki ha megkap, rögtön meg is utál és eldob. Winkler megy mindjárt tesztvezetni, majd olvassák, én nagyon drukkolok neki. Mármint az autónak.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.