2015.03.03. 18:20

A Mirai egy egészen elképesztően ronda és aránytalan dolog, egy formaterv nélküli technológiai csoda, melyre csak a szükség szülte a karosszériát, hogy meg ne ázzon alatta a rendkívül fejlett, hidrogén-üzemanyagcellás hajtáslánc.

Ha egy mondatban le akarnánk tudni, akkor ez egy FC Stack nevű üzemanyagcella-köteggel táplált Prius, azaz hibrid. Persze ez csak egy nagyon primitív magyarázat, mert önmagában a felhasznált technológia is csúcsszuper, és a Toyotát ismerve minden bizonnyal egészen elképesztő alapossággal tesztelték. Nem szoktak addig piacra dobni semmit, amíg nem biztosak abban, hogy gondtalanul és hosszan szolgálja majd a tulajdonosait minimális karbantartásigény mellett. Így volt ez a Priusszal is és a Mirai szinte pontosan ugyanazt az utat járja. Először 5-6 évig csiszolgatják, kiadják pár kiemelt ügyfélnek próbára, majd megint reszelgetik és végül piacra kerülhet. Amely persze rondának mondja, aztán majd eltelik tíz-tizenöt év és ezek még mindig itt lesznek, hogy lassan a másodlagos piacot is rádöbbentsék, valójában milyen iszonyatosan megbízhatóak és hogy valóban keveset fogyasztanak. Gól.

Illetve nem biztos, lehet, hogy ez a lövés csak egy hatalmas, felső kapulécet eltörő lövés lesz, hiszen a hidrogén, mint üzemanyag, még messze van attól, hogy elterjedjen. Igaz, a Skandináv államokban már szinte kielégítő a kúthálózat és máshol is épülnek lassan a kutak, de nem tartunk még ott, hogy igazi alternatívája legyen a foszilis üzemanyagoknak.

Ezért a Toyota is inkább óvatos és nem állít elérhetetlen célokat maga elé. Először csak a tőkeerős – és hidrogén kúthálózattal úgy-ahogy rendelkező piacokon – vezetik be idén: Dániában, Nagy-Britanniában és Németországban. Ötven-száz darab eladását tervezik évente, 66000 eurós, vagyis mintegy húszmillió forintos nettó indulóáron.

Az FC Stack üzemanyagcella-köteg legnagyobb teljesítménye 155 lóerő, az áramtermelés pedig nagyon hatékony, köszönhetően a háromdimenziós, finomhálós áramlási csatornáknak. Ezek lehetővé teszik, hogy a cellák teljes felületén egyenletes legyen az áramfejlesztés, így maga az üzemanyagcella-köteg is azonos teljesítményt képes leadni kisebb méret mellett. A 3,1 KW/liter teljesítménysűrűség egészen elképesztően magas.

A hidrogéntartályok szénszálas műanyagból készülnek és egészen magas, 70MPa (kb. 700 bar) nyomáson tárolják a hidrogént. Ezek a hátsó ülések mögött találhatóak, ezért azok támlája fix, nem dönthető.

A Mirai méretét tekintve is a Priusra hasonlít, hátul bevallottan kétszemélyes, nincs is lehetőség középre ülni, ellenben hátul is fűtött üléseket és meglehetősen puha és finom, kényelmes ülőhelyeket kínál. A térdeknek nincs túl sok hely és a tető is aránylag közel van, de nem vészesen.

A középkonzol masszív és érintőgombos, meglepően kevés (ez szimpatikus) kezelőszervvel. Jól látszik, hogy a fényes műanyagbetétet milyen könnyű összefogdosni, de kétségtelen, hogy ha tiszta, akkor legalább olyan jól néz ki mindez, mint amilyen rosszul maga az autó.

Nem vagyok benne biztos, hogy ez a jövő, de ugyanúgy voltak, akik 1997-ben nem hittek a hibrid hajtáslánc létjogosultságában, aztán látják: ma ott tartunk, hogy mindenki szívesen megvásárolná a Toyotától.

A Lexus standon nagyon nem volt ami tűzbe hozza az embert. Persze, a szívómotoros, ötszáz lóerős sportautó szép, de igazából a nézegetés egyenrangú a fejben recskázással, az pedig egy koron túl már nem izgalmas. Szóval majd megnyilatkozunk, amikor jól kipróbáltuk a versenypályán.

Ellenben akadt itt egy érdekes kis törpeautó, illetve mini. Ez az LF-SA tanulmány, amit egészen nyakatekert módon azzal magyaráznak, hogy az LS bemutatásának 25. évfordulóját ünneplik vele. Na most, hogy mi köze egy ötméteres, V8-as limuzinnak ehhez a városi, 2+2 üléses törpéhez, az nem tiszta, de fogadjuk el, hogy van.

A valóságban persze úgy gondolom, hogy a Lexus a BMW i3-hoz hasonló kisautót készíti elő vele, amely tökéletesen illene a környezettudatos Toyota/Lexus imidzshez és ennek a tanulmányautónak kéne felmérnie a reakciókat.

Amelyek egész pozitívak, leszámítva a Pirx-kapitány kalandjai az LSD-bolygón c. epizódot idéző maszkot. A beltér egészen menő, nem tudtunk rájönni, hogy a kormánykarima fémbetétjét mivel maratták ilyenre, de az biztos, hogy jól nézett ki és mindenki meg akarta tapogatni, ahogy a bőrbe varrt gombocskákat és egyáltalán mindent. A könyöklő és az ajtóbetétek anyaga érdekes, szivacsszerű struktúrával rendelkező valami volt, ami puha és könnyű és az autó külsején is gyanúsan újrahasznosítottnak kinéző anyagokból készült elemekkel találkoztunk.

Motorja-hajtása egyelőre nincs, de a Toyotát ismerve bármi belekerülhet: egy pöttöm hibrid-hajtáslánc vagy egy erős villanymotor is. Lenne rá egy fogadásom.